Ismét egy újságbemutató, gondolhatnátok elsőre, de inkább lehűtenék mindenkit: nem érkezett a magyar - meglehetősen döglődő - nyomtatott sajtó piacára egy új, minőségi kiadvány amely a vasútmodellezésről szól, hanem inkább itthon is belecsöppenünk a gyűjtögethető és összerakható modellek, jelen esetben terepasztalok világába. A magazin első száma ezen a héten jelent meg kőkemény 490 forintért, én pedig jól megvettem, hogy megírhassam róla a véleményemet nektek.

Jöjjenek első körben a száraz tények, aztán meglátjuk mit is lehet kihozni ebből!
A magazin az Eaglemoss Publications kiadványa, ugyanez a füzet már más országokban is megjelent, így nem rajtunk kísérleteznek elsőként vele. 16 oldalas újságot kapunk az akciós áron kínált első számhoz, ebből a tizenhatból négyet viszont egy poszter foglal el amin az itthon jól ismert V40-es villamos mozdony oldalnézeti rajza látható. A maradék lapon néhány jótanács (khm) olvasható a vasútmodellezésről, egy cikk Kandó Kálmánról és a hazai vasútvillamosításról, valamint egy írás arról, hogy hova érdemes ellátogatni Magyarországon belül vonattal. Mindemellé még kapunk egy vasúti kocsit 1:87 építési nagyságban, valamint egy darab egyenes sínt amire pont ráfér a négytengelyes személyvagon.
A magazinfolyam 100 részes lesz heti megjelenéssel (kivéve a 2. számnál mert az két hét múlva kerül piacra), alapvetően majdnem kétezer forintos lapszámonkénti áron. Minden magazinhoz fognak valamilyen terepasztal kiegészítőt, esetleg sínt vagy vagont mellékelni, így aki összegyűjti az összes példányt az a végén egy komplett terepasztallal lehet gazdagabb, valamint a lap cikkeiből az ennek megépítéséhez szükséges tudást is megkapja.

Első látásra nem is hangzik olyan rosszul, nem igaz?

Az ördög azonban ezúttal is a részletekben rejlik. Jómagam nem vagyok ellene az ilyen jellegű megoldásoknak, alapvetően szimpatizálok azzal az ötlettel, hogy a teljesen kezdők egy részletes terv alapján haladva szépen megépíthetnek egy terepasztalt, ráadásul az nem kerül egyszeri nagy kiadásba, hanem lassacskán kell belefektetni némi pénzmagot, mert azt már régóta tudjuk, hogy a vasútmodellezés nem olcsó hobbi.

Azonban lehetne ezt jobban is csinálni. Nyilván a kalkulációt mindenki már elvégezte fejben: 100 lapszám, durván kétezer forintos árral számolva az bizony kétszázezer forint, nem kevés összeg még akkor sem ha ezt két év alatt kell kifizetni. A magazin lapjait és ajánlóit (vagy például a weboldalát) megnézve azonban akár meg is lehet számolni, hogy mire menne el ez az összeg: kapnánk érte 6 házat (nagyjából elmennek hazainak), 2 peront (érdemes megfigyelni, hogy az íves sínek mellett mennyire jól néz ki az egyenes peron), egy amerikai stílusú víztornyot (???), talán német sorompót, kb. 30 fát, egyéb tereptárgyakat, na meg persze síneket és némi gördülőállományt. A mozdony és a vezérlőegység nincs benne az árban, azokért plusz 35 ezer forintot kell kifizetni. Ennyi pénzért azt hiszem jobb bevásárlást lehetne csapni bármelyik modellboltban, de legalább stílusában nem ennyire kaotikusat.

Pedig maga a terepasztal terve nem rossz, viszonylag kis helyen (174*105 cm) lehet játszani két vonattal úgy, hogy még egy kihúzóvágányunk, vagy hát a képen egy kis állomásunk is van. A hegynek semmi értelme természetesen, elképesztően tájidegen és valószerűtlen egy ekkora helyen. Azon is lehetne polemizálni, hogy ekkora méretben miért H0-ban (1:87) kell gondolkodni, miért nem másik, kisebb építési nagyságban, de el kell fogadni, hogy a kiadónak ehhez volt hozzáférése, meg aztán ez a legnépszerűbb méret itthon.

Sínekről annyit tudok írni, hogy Kínában gyártották és szerencsére nem régi Piko vagy Fuggerth féle kalapsín, de gyármegjelölés hiányában az időtállóságáról inkább nem nyilatkoznék. A kapott kocsi természetesen nem magyar színekben pompázik, cserébe hiányoznak róla a feliratok, valamint a kerekei is műanyagok, maga a modell zörgős, nem a mai modellépítési színvonalnak megfelelő, sajnos látványosan elnagyolt darab.

A terepasztal építéséhez alaplapot nem kapunk, azt magunknak kell beszerezni, cserébe a 2. számban már benne lesz a pályaterv első helye, hogy pontosan le tudjuk rakni a helyükre a megszerzett dolgokat. És sajnos a kiadvány képei alapján ez valóban erről fog szólni, azaz a kapott cuccok lepakolásának a szép zöld fűre, aztán rámondjuk, hogy már készen is van a terepasztal. Érdemes megnézni, hogy a sínek még ágyazatkavicsot sem kaptak. Persze így is lehet, ez is egyfajta stílus, csak ebből azért többet is ki lehetne hozni. Ebből a szempontból a promóciós anyagot roppant gyengének találom, egy ügyeskezű modellező akár ugyanezekből az alapokból egy sokkal-sokkal szebb, valósághűbb asztalt tudna varázsolni, persze nem kevés munkát beleölve.

A magazin cikkeinek színvonala sajnos a terepasztaléhoz hasonló, túlságosan érződik rajta az idegen nyelvről történő fordítás a helytelen magyar nyelvhasználat miatt. Olyanokra gondolok, mint az út szó folyamatos használata a vasútvonal helyett, vagy az olyan elírásokra, mint a 70 millió liter 2276 °C-os víz kerül a felszínre (!), de tudtátok például, hogy a vasútmodell kocsikon lévő kapcsolószerkezetet automata összekötő elemnek hívják? Na ugye! Arról pedig már nem is kellene szót ejtenem, hogy a külön megvehető M62-es mozdonyra sok helyen M32-esként hivatkoznak. Mellékesen amúgy nem MÁV-os M62-esről van szó hanem oroszról mivel kék-fehér színekben pompázik, cserébe megrendelés esetén várni kell rá 2-4 hónapot.

Na ha még mindig itt vagytok és olvastok én amondó lennék, hogy akiket azért picit megmozgatott a lehetőség és felcsillant a vágy a vasútmodellezésbe való belevágás kapcsán, azok inkább gondolják végig mit is szeretnének csinálni!
Én azt javasolnám, hogy meg kell próbálni 2-3 hónapig félretenni hetente 2 000 forintot. Ha ez sikerül, akkor már látjuk, hogy lesz arra pénz, hogy előbb-utóbb megépüljön egy terepasztal. Ezt az összeget ne magazinra költsétek, hanem nézzetek meg sok-sok Youtube videót arról, hogy mit-hogyan érdemes építeni vasútmodell témakörben, majd megtervezni egy hasonlóan kicsi asztalt, a vasútmodell boltok kínálata alapján gondolatban benépesíteni házakkal, növényekkel, emberekkel, majd hetente max kétezer forintot elköltve szépen kezdjétek el megvásárolni a szükséges termékeket, rakjátok ezeket össze és csinosítsátok ki amennyire lehet a következő hétig. Esetleg el lehet gondolkodni elsőre nem egy terepasztal, hanem csak egy dioráma, vagy egy modul építésén. A vasútmodellezés tud nem annyira drága hobbinak is lenni ésszel költekezve, mindemellett amúgysem a gyorsaságról, kapkodásról szól.

Nem tudom ti megvettétek-e a lapot, de nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre.