Nemrég harangoztam be az AK Interactive Trainspotting kiadványát, amely a vasúti járművek, és a vasút körüli épületek öregbítésével, koszolásával foglalkozik. Anno megörültem annak, hogy lesz ilyen témával foglalkozó könyv, de egy kicsit tartottam is tőle: a vasút nem tank, nem repülő, nem húzhatóak rá az általános sablonok. Külön világ. Nem is nagyon foglalkozik senki aktívan a témával, ezért is vártam a fenti kiadványt. Nemrég kézbe kaptam a könyvet, és az első gondolataim osztom meg ezzel kapcsolatban.

Aki ismer tudja, hogy én is szoktam koszolgatni a vasútmodelljeim. Koszolgatni... van erre egy angol szó, úgy mondják weathering, de ha lefordítjuk magyarra, csak hülyeséget jelent. A weatheringet úgy tudjuk körbeírni, hogy azon hatások megjelenítése, amely a használat és az időjárás miatt megjelennek az adott témán. Ilyen a kosz - a por, a felverődött sár, az esőnyomok - de ide tartozik a rozsda, a kopás, festéklepaddogzódás, sőt a feületek fakulása is. Mint az előbbi mondatból is látszik, magyarul nincs jó szó rá, mert az angol eredeti is egy gyűjtőszó.  Mondjuk azt, hogy koszolás, öregítés. 

Az eredeti gondolatom egy mielőtt elkalandoztam az volt, hogy én is kísérletezgettem a koszolással. Azért kísérletezgettem, mert a vasút nem ugyanaz, mint egy tank, vagy repülő. A vonat koszos, de ha 90km/h-val halad egy tehervonat esőben, akkor alapos mosást kap - de mégis koszos marad. Nem úgy kopik, mint egy repülő, mert a vasúti kocsik nem alumínumból vannak, és a festés nem álcázásra szolgál, hanem korrózióvédelemre. A tankoknál használt trükkök sem ültethetőek át egy az egyben a vasútra, mert a vonat nem gázol tengelyig sárban (általában) és a festés kevésbé sérülékeny, mint a harcjárműveken - a személyautókhoz hasonló alapossággal festik a vasúti járművel nagy részét. Ebből szoktak nagy viták kerekedni, amikor valaki lekoszol egy személyvagon-tetőt, és nem érti meg, hogy a személyvagon (általában) nem rohad, hanem a fékpor ül rá a tetőre, annak van rozsda színe. Amelyik kocsinak a teteje átrozsdásodik, az már tizenöt-húsz évet el kell töltsön a parajosban, és jóval a leállítása előtt volt festve. Na, ilyen dolgokat kerestem, amikor nekiálltam a könyvet lapozgatni.

Ha egy mondatban kellene elintézni a könyvet, akkor azt mondanám, hogy tetszik: az AK-s srácok azon az úton idultak neki a vasúti járművel koszolásával, mint én, csak ők nem heti 2-3 órát tudtak a dologba belerakni. Látszik a kiadványon, alapos, szép munka.

Van egy fejezet az elején, ami bemutatja a festés, koszolás során használatos anyagokat. Festékek, lakkok, porok, etc. Elmagyarázza, melyik festéktípus miért jó, hogyan kell használni - ha az ember csak ezt a könyvet veszi kézbe, akkor se akarja az akrillfestéket nitrohígítóval szaporítani. Szerintem ez igen hasznos, mert volt, hogy nálunk a klubban is megpróbálták szintetikus hígítóval kezelni az akrillfestéket, meg fehér faragasztóval ragasztani a polisztirolt. Kezdőknek kötelező. A kiadvány felépítése olyan, hogy egy-egy adott jármű kezelését mutatja meg, az elején egyszerűbb technikákat megmutogatva, míg a vége felé már feketöves technikákat vet be. Az elején az olajos-befolyatásos, illetve az olajos-ámosós technikákkal mutatja meg, hogy egy darab olajfestékkel is mekkora csodákat lehet művelni. Utána szépe behozza a szórópisztolyos koszolás, a bemosók, filterek, streakin effectek használatát, és a porokat. Ami a jó a könyvben, hogy mindez tényleg lépésről-lépésre, látjuk a képeken, hogy melyik technika, milyen hatást váltott ki az adott felületen, nem csak leírja, hogy felkentem ezt, azt, meg amazt, és íme a végeredmény. Tényleg megosztja a "titkot" az olvasóval...

Minden cikk remek, de én négyet emelnék ki, amit, ha csak valaki belelapoz is, mindenféleképp érdemes megnézni: van a legelején egy eltolható oldalfalú kocsi. Azt alap, olajos technikával koszolja a készítő, bemutatva a befolyatás és a filter használatát. Alap, gyorsan, és szép eredményt ad. Másik cikk, amit kiemelnék, egy Liliput H0e személyvagon öregbítése. Ez nagyon tetszik, nem szaladt el a ló a készítővel. pont úgy néz ki a kocsi, mint ami koszos, de azért vigyázva van rá. A harmadik, amit kiemelnék, az egy amerikai Bourlinghton Northernes tehervagon, aminek megült a rozsda a tetején... komolyan mondom, sokáig lestem, hogy referenciafotót látok-e, vagy sem (gyakorlottabbak egyből a kavicságyat lesik az ilyen képeken, ott egyből látszik a különbség). És a végén a kedvencem, egy angol Class66-os koszolása. Tipikusan a "semmi különös"... nincs a gép leharcolva, nem rozsdásodik. Aktívan van használva, és tarkóig koszos. itt egy kis por, ott egy ki olaj... És maga a technika is "semmi különös" - ebből egy kicsi, abból, de semmi sincs túlerőltetve, semmi rakétatudomány nincs a dologban. De olyan a végeredmény, hogy, hogy az ember azt mondja, hogy ez a gép lejön a képről.. most. Nagyon meggyőző. 

A végefelé van kis épületkoszolás, fa felületek festése. Ezek olyan részletesek, hogy szerintem hétköznapi terepasztalra már-már aranylövés egy ilyen részlet, mert akkor az egészet így kell kidolgozni. És arra egy élet is kevés...

Összefoglalásképpen annyit tudok mondani, hogy kevés olyan modellezőt ismerek, aki ne tudna tanulni a könyvből. Spanyol mellett szerencsére angolul is elérhető a kiadvány, a makettshop.hu webáruházban lehet rendelni.