2014 januárjában elhatároztam, hogy rendszert viszek az addig kissé szétszórt életembe és én is hobbi-szinten fogok űzni valamit a filmnézés - olvasás - zenehallgatás kombó mellett. Tehát kerestem valamit, amivel legalább hetente egyszer el fogok tölteni egy kis időt. Kapóra jött az öcsémtől karácsonyra kapott TT-s állomásépület, amit - mivel én "N"-es járgányokat gyűjtöttem - három darab ilyen méretű házra cseréltem ki a HoKi modellboltban. És mivel tényleg komolyan gondoltam a dolgot megkérdeztem IST-et, csatlakozhatnék -e én is pár alkalom erejéig a BEK Vasútmodellező Klubhoz, akiket a börzék révén - ha még nem is 100 százalékosan - de már régóta ismertem. Így aztán egy csütörtök délután elmentem vele a Zsigmond téri klubhelyiségbe, kaptam egy asztalt - először csak ideiglenes jelleggel - fogtam a ragasztómat és elkezdtem összetákolni az épületeket. Aztán teltek-múltak a hetek és mivel lelkesedésem nem ismert határt előbb-utóbb a többiek jóváhagyásával én is klubtaggá avanzsáltam. És ezután úgy gondoltam, én is hozzájárulok valamivel a klub modulrendszeréhez. Már csak azért is, mert albérletben lakom, így oda nem terveztem terepasztalt - ezért a házak ragasztása kézügyességem csiszolására és tapasztalatszerzésnek jó volt, azonban ebben a formában inkább csak időeltöltésnek számított.

Ezért elkezdtem gondolkodni, mit is építenék. Mivel pár évvel korábban (a MOVI-ban, szintén a srácokkal) már volt egy ilyen irányú próbálkozásom amit végül is más fejezett be helyettem, de ez a valami jó alap is volt arra, hogy megint egy egyenes modul elkészítését tűztem ki célul. A klubról tudni illik azt, hogy a Fremo modulszabvány szerint modellezik, ahol egy egyenes modul mérete 100*40 centi. Kezdőknek nem javasolt egyből állomás építése, hisz az alapokat véleményem szerint is lépésről lépésre kell elsajátítani és egy olyan helyen, ami nem az ember életének fő projektje, azonban én mindenképpen szerettem volna egy kis extrát is a fásításon és a füvezésen túl. Előjöttek az emlékek egyetemi utazásaimból és beugrott Nagyhát, ami egy salakperonos megállóhely Debrecentől nem messze egy rakodóvágánnyal az egyik végén. Úgy ítéltem meg, hogy ezt simán meg tudjuk csinálni, így egy hétvégén IST-tel felkerekedtünk a terep felmérése céljából. Igen IST is velem tartott, hisz - bár neki már volt egy modulja - úgy döntöttünk ketten hatékonyabbak leszünk, így egy közös projektbe vágtunk bele.

Következő csütörtökön pedig ismét ott álltunk a klubban és a pontos adatok birtokában elkezdtük megtervezni a megállónkat. Első körben A4-es lapokra rajzoltuk fel Nagyhát kicsinyített mását és ebből kiszámoltuk, hogy 3 modul fog kelleni hozzá. Mivel a kereteket már addigra legyártattuk így nem volt más hátra, mint nekiállni az első lépésnek. Tehát így néz ki a modulkeret:

Az állomásnak valók ettől abban különböznek, hogy az egész felületet fa borítja. Mivel itt csak középen megy a vágány a többi rész hungarocellel lesz kitöltve. Ezt nagyobb darabokból vágjuk ki szikével és meleg ragasztóval rögzítjük (A műveletre oda kell figyelni, különben ugyanúgy a balesetin fognak veletek foglalkozni, mint velem is alig pár órával később egy szerencsétlen késmegcsúszás és az amiatti ujjba bevágás következtében. - IST megj.).

Nagyháton a sín mellett található egy rövid bevágás is. A probléma a mi szempontunkból ott van, hogy ez lekicsinyítve 1 méter hosszú és pont a modulhatárra esik, ezért a fakeretből ki kellett vágni ennek a formáját még a hungarocell beragasztása előtt. Először berajzoltuk az egyik modul szélére mit is szeretnénk majd egy szúrófűrész segítségével kialakítottuk a megfelelő formát. Utána mellé tettük a másik modult és a már kivágott minta alapján rajzoltuk azt be, majd jött ismét a szúrófűrész. Az eredmény:

Majd ezután természetesen ezek a modulok is megkapták a hiányzó részükön is a hungarocellt és elkezdődött a következő fázis, a vágányok alapjának a kialakítása. Ez egy csík parafát jelent, ami végig megy a modulon, szélességéről pedig azt kell tudni, hogy 1 milliméterrel kell túlérnie a sín szélességén:

Felragasztani pl. az UHU ragasztóval lehet, de kiváló hozzá a Pálmatex erősragasztó vagy akár a Pálmafa vízálló változata is. Utóbbi azért fontos, mert az ágyazatkavics felvitelénél ez a rész elég sok vizet fog kapni ezért nem lenne jó ha az kioldaná az alatta található ragasztót és felhullámosodna a pálya. A felhelyezés után érdemes a ragasztó száradási idejéig lesúlyozni valamivel, erre nálunk kiváló vasrudak vannak a klubban. És ennél a lépésnél bele is ütköztünk a következő problémába, hisz mint mondtam, Nagyháton van egy rakodóvágány is, aminek ezen a modulkereten nincs hely. Gyors konzultációt követően Crash-sel elkezdtem Xps táblázati hungarocellből kis kockákat kivágni a rakodóvágány tervezett helye alá:

Itt sajnos hiba csúszott a gépezetbe, hiszen amikor megkérdeztem milyen ragasztóval ragasszam, a fehér ragasztót (ami hasonló a Pálmafa expresszhez) javasolták. Én fogtam, lekaptam a polcról egy dobozt amiben ez volt és felragasztottam a kockákat azonban - mint utóbb kiderült - jelentősen fel volt hígítva így nem fogta meg rendesen őket. Ehhez persze az is kellett, hogy én szikével nem tudtam sima felületű darabokat vágni a hiányzó felületet pedig a híg ragasztó nem töltötte ki. Nem baj, következő alkalommal lehetett ezt is javítani... Meg ha ma csinálnám inkább egy vagy két csík parafát ragasztanél oda - ahhoz persze az is kellene, hogy a rózsaszín hungarocellt úgy ragasszam a modulhoz, hogy az oldala pont egy vagy két parafacsíknyíval legyen alacsonyabban, mint a facsík, amivel szintbe kell hoznom. A lesúlyozás persze ezeknek a kockáknak a ragasztásánál is játszik. Majd pedig ez a rész is megkapta a parafát:

Itt felmerült egy újabb bökkenő! Mivel - mint írtam - nem tudtam sima darabokat kivágni a kék hungarocellből és a ragasztó sem volt az első alkalommal megfelelő a parafa a rakodóvágány alatt sajnos elég hullámos lett. Mivel visszabontani nem szerettük volna CJoe javaslatára csiszolópapírral igazítottunk rajta de még így is elég hepehupás volt. A jövőbeni megoldást majd a kövezés jelentette, az ugyanis kitölti ezeket az egyenetlenségeket és egy viszonylag kemény felületet fog biztosítani az itt elhaladó vonatok számára. Így tehát a következő alkalommal elérkezettnek láttam az időt, hogy a bevágást is befejezzem (a modulkereten még az első alkalmak egyikén elkészült a szúrófűrész segítségével. Ehhez szikét használtam:

 A következő lépés a sínek felhelyezése a modulra. A végüket a modul mindkét végén két-két csavarhoz rögzítjük, amik a szélétől és a középvonaltól is fél - fél milliméterre helyezkednek el. A magasságukat úgy kell beállítani, hogy a sínkorona 108 milliméterre legyen a modul aljától. Erre érdemes nagyon odafigyelni ha az ember szeretné másokkal is összeépíteni a moduljait - esetleg egyszer nemzetközi szinten játszani:

A klub a Peco Streamline Code 55-ös sínjeit használja amik 914 milliméter hosszúak. Igen, ha nem csinálsz semmi extrát a modulodon (se váltó, se semmi) akkor is be kell toldani egy darabot a végére! Erre nagyon oda kell figyelni, ugyanis ha nem lesz egyenes a Z tengely mentén akkor a szerelvények szétakadhatnak ezen a részen ugyanis a betoldás kb. olyan hosszú, mint egy személykocsinak a hossza. Persze ez a szétakadás kuplungcserével könnyen orvosolható de pl. láttam, már olyan modulokat, ahol az Arnold halberstadti kocsik gyári kuplungjaival ez egy valós probléma volt. Tehát tessék szépen a sínt pillanatragasztóval rögzíteni a modulhoz néhány ponton és a száradás idejéig lesúlyozni. Egyébként ez a toldás arra is jó, hogy a betáplálást hozzáforrasszuk a vágányokhoz. Ugyanis az összekapcsolás miatt a sínvégekről el kell távolítani egy-egy talpfát így a joiner-ekre, amivel összekapcsoljuk a két sínt, rá lehet erősíteni az áramellátás vezetékeit.

A toldásnál  érdemes akkora darabot vágni, hogy az összekapcsolt vágányok a modul mindkét végén legalább egy milliméterrel túllógjanak. Ugyanis utólag könnyű lereszelni belőlük fémreszelővel viszont ha rövid - vagy 108 milliméter helyett mondjuk 110 a magasság - korrigálni vagy betoldani hozzá 5-ször annyi munka. Több ilyet is csináltam már sajnos sérült moduloknál, fel kell bontani vésővel az ágyazatkavicsot, felolvasztani a forrasztást a végén, összeszedni az ónt, Dremel-lel kivágni a hibás részt, új sínt vágni betoldani esetleg újraforrasztani a betápot, leforrasztani, lefesteni, lekövezni. Ezek nem csak időigényesek, hanem a már meglévő terepet is károsíthatják! Úgyhogy +1 milliméter és a két sínt az illesztésnél pedig hézag nélkül összetolni.

Sínvágásra én a Dremel-nek egy ehhez hasonló szerszámát használtam - és itt szeretném felhívni a figyelmet a védőszemüveg fontosságára. Az Obiban több fajtát is lehet kapni, 1000 forintnál nem drágább egyik sem. Ami nekem van azt kissé távolabb kell tolni a szememtől mint ahogy kényelmes lenne, mert ebben a pozícióban nagyon gyorsan párásodik - viszont még így is elegendő védelmet nyújt. Egyszer volt, hogy elfelejtettem felvenni és éreztem is, amint egy kis fémdarab nekicsapódik az arcomnak közvetlenül a szemem mellett. Mivel biztosra akartam menni másnap mehettem is egyből a szemészetre - úgyhogy nem éri meg azon a pár száz forinton spórolni vagy mert "á ez csak egy vágás lesz ide nem kell szemüveg" és hasonló okok miatt kihagyni.

Forrasztásban a kezdőknek két tanácsot tudok adni: a művelet előtt el kell távolítani a sínről az oxidréteget másképp a forrasztóón nem fog odatapadni. Ezt meg lehet tenni úgy, hogy szikével kapargatjuk jó sokáig a felületet - ez időigényes folyamat és nekem nem is mindig hozott megfelelő eredményt. A másik módszer a tisztítószer használata azonban kvp szerint vannak olyanok amik egy idő után szétmarják a forrasztást és utólag egy leterepezett modulnál nem olyan egyszerű egy ilyet kijavítani. Ami nekünk bevált azt az Árwill-ban vettem. Ha pedig ez is megvan akkor fúrni kell a modulon két lyukat a drótok számára. Érdemes valamivel nagyobbat készíteni a drót méreténél ha ugyanis nem pont oda esik ahol lennie kell (pl. nem sikerül úgy a forrasztás vagy odébb lett bejelölve a fúrás helye) akkor van az embernek egy kis játéktere. Ha ugyanis pont akkora a lyuk mint a vezeték átmérője és nem a megfelelő helyen van akkor húzza magával az egész vágányt és vagy a vége nem középen lesz vagy lesz benne egy s betű. Viszont túl nagy lyukat sem érdemes készíteni mert akkor ki fog hullani rajta a kövezésnél az ágyazatkavics így lehet utólag betömködni ragasztóval. Első modulunk sínfektetés után:

A felém eső végén látszik a betoldás, a túllógás és az, hogy egy kicsit nagyobb a hézag a két vágány között mint szeretném. Említettem már, hogy Nagyháthoz egy rakodóvágány is tartozik így a modulon két váltó is található. Ez azt jelenti, hogy jó sok sínt kellett szabni - valamint - mivel elektromosan kapcsolható váltót terveztünk, meg kellett forrasztani a szívet is, hogy a későbbiekben szabályozni tudjuk a csúcs polaritását. Ha ugyanis egyenesen megy a vonat akkor a bal oldali sínnel megegyező polaritásúnak kell lennie ha meg kitérőbe megy akkor a jobb vágányéval.

Tehát fel kellett forrasztani oda egy külön drótot úgy, hogy még a joinerek is rámenjenek. És itt sajnos műanyagot kellett használni pont a különböző polaritás miatt - ami a Peconak sajnos nem túl jó minőségű. A következő képen látszik, hogy a szívnél műanyag joinerek vannak felül és alul pedig fém:

Meg ugye pont a műanyagok miatt nem megy végig az áram egy az egyben a pályán ezért a váltó előtt és után is kellett minden vágányra külön betápot forrasztani. Ez összesen 7 forrasztás egy modulon. Plusz ugye a fentebb taglalt lyukak a vezetékeknek problémája, itt 7-nek kellett jó helyen lennie. Elég rendesen megszenvedtünk vele mire minden jó helyre került.

És kitérő irányban sajnos elég sok talpfát ki kellett vágnunk, hogy egymás mellé menjenek a sínek. Ezeket a vágányfektetés befejezése után pótolni kell ugyanis a használt kő színétől függően meg tud látszani ha így hagynánk (pl. barna ágyazatkavicsnál a talpfa beleolvad a töltésbe, de a szürke részeknél ordítani fog a hiányosság, szürke ágyazatkavicsnál meg fordítva). Ez megint csak jó kis pepecs munka egy nap is simán rámehet ha az ember igazán aprólékosan csinálja. És nem is mindig fogja meg a pillanatragasztó, lehet használni pl. a Pálmafa Expresszet de az meg 24 óra alatt köt meg.

Említettem már miért használtunk különböző síneket? Ez a valóságban is ilyen, tehát a váltó és az előtte levő kis rész plusz a rakodóvágány talpfás a többi pedig betonaljas. Végül pedig következzék egy kép, hogyan néztek ki a modulok amikor minden fenti tevékenységet befejeztünk:

Elsőnek én ennyit gondoltam a következő részben sínt festünk, peront építünk, gipszelünk és kövezünk!