Aki ismer, tudja, hogy mostanság új őrület van nálam kibontakozóban: a nullás (0) méretarány. Meg lettem vele fertőzve, rendesen. Orvos látott, csóválta a fejét, hogy nem elég, hogy gyógyíthatatlan a dolog, de még bizonyos körökben fertőzésveszélyes is lehet. Talán akkor kaphattam el a kórt, amikor a az egyik északis Temofeszten Gábor kihozta a Gebauer Br95-ösét, és ott egy asztalon, pár váltón és flexi sínen játszottam a géppel. Ahogy tekergettem a lokegeret, és a mozdony átment a váltón, nem esett be a kerék a sínek közé, nem billent meg, mint a H0 mozdonyok, nem pattogott, mint az N-es, hanem méltóságteljesen átment a váltón. Szépen, lassan - méltóságteljesen, nem akadt el áramszedési hiba miatt. Rendben volt - és amikor ránéztem, nem az jutott eszembe, hogy ez is egy túlárazott, Kínában készülő osztrák játék, hanem hogy modell. Csavarkapocs, rugós ütközők, rugózó kerekek, filigrán részletek - kész voltam. A végzetes fertőzés egy lángos találkozón történt, ahol láttam egy tessék-lássék módon átpingált Heljan Nohab-ot egy körpályán mozogni. Ott megremegtek a térdek, elgyengültem, mondtam, hogy végem - nekem ilyen kell. Mit nekem az N-es gyűjtemény, meg hogy hova fog ekkora modell férni, sose lesz ekkora terepasztalom, de kell, beleszerettem, pont. Na, innentől regisztrált nullás fertőzöttnek számítok.

A poszt aktualitása, hogy a múlt hétvégén volt a bécsi villamosos klub nullás méretarányú nyílt napja, ahova én is ellátogattam. A klub az egyik bécsi nullás méretarányban modellező klub, a helyiségük az U6 magasvezetésű szakaszának egyik árkádja alatt van. Jelzem, Bécsben nem újkeletű dolog a modellezés, a másik nullás méretaránnyal foglalkozó klub arról híres, hogy nemrég ülték a századik születésnapjukat.
Naszóval, nyílt nap... két állomás volt felállítva, nekem jó lehetőség volt nézelődni, ismerkedni. Minden nyílt nap úgy megy, hogy az éppen aktuálisan benn lévő klubtagok vonatai futnak, és ha behoz valaki valamit mutogatni, akkor az az első, hogy kikapják a kezéből, és már megy is a sínekre. Nos a kikapás költői túlzás, de az elmúlt évben voltam pl. szemtanúja annak, hogy valaki hozott mutogatni egy Big Boyt, ami tizenpár' kiló, de azt sem lehetett sokáig nézegetni a beszélgetőasztal körül ülve, mert a klubtagok kijelentették, hogy olyan nincs, hogy az a mozdony akkor, ott ne kerüljön sínre. Mi is le lettünk tolva, hogy miért csak egy teherkocsit vittünk mutogatni, igazán hozhattunk volna valami szép szerelvényt....

Egy ilyen nyílt nap amellett, hogy bárki betévedhet megnézni, hogy miről szól a modellezés, leginkább az ismerősök látogatásáról szól. Részemről nyelvtudás hiányában mutogatva, bólogatva, hümmögve kommunikáltunk - ők a németen kívül mást nem beszélnek, én meg a hajamra kenhetem az angolom, mert nekik meg az volt az idegen nyelv. De ez nem zavart senkit, örültek, hogy a magyar betegek is látogatást tettek a kórtermükben, és megosztották a némileg alaposabb tapasztalataikat velünk. Például, minden további nélkül meg lehet érteni mutogatás útján is, hogy hogy a teherkocsi alján a fékrudazat hogyan működik, és miként van elkészítve. Ok, a csajozós sztorik meséléséhez nem ez a legjobb kommunikációs forma, de avasútmodellezőknek megteszi egy bizonyos szintig :) A lényeg a vasútmodellezés, a baráti légkör, és a jó hangulat.

Naszóval, a villamososok nyílt napja jó volt, csináltam pár képet. Szerintem jól visszaadják, miért is lehet ebbe a méretarányba beleszeretni.

Ha valakit érdekel a nullás méretarány, akkor hétvégén Pécsen megrendezésre kerül a szokásos EPIVK kiállítás, ahol többek között nullás méretű modul is látható lesz.