Lehet, hogy inkább a munkakerülő blogba kellene betenni a Herceg Jani barátom által talált böngészőben játszható szimulátort, de itt is mindenképpen bemutatom azt, hogyan pörgessünk el az életünkből laza 10 perceket úgy, hogy észre sem vesszük. Következzen hát egy rövid ismertető az ATM M3 Simulatorról, amely a milánói metrót hozza egy nagyon kicsit közelebb hozzánk. Flash-t kerülők hátrányban, éljenek a PC-n/Androidon netezők! (És bármennyire is azt mondja a lenti kép, ne rá kattintsatok, hanem a tovább feliratra a kép alatt!)

Szóval Olaszország, azon belül is Milánó, azon belül meg nem belül, hanem alatta, méghozzá a föld mélyén. Ide visz el bennünket az ATM M3 Simulatora. Böngészőben futtatható játékról van szó, azaz egyszerűen rá kell kattintanotok erre a linkre és már indulhat is a móka! Nincs letöltés, nincs telepítgetés, nincs CD vagy DVD lemez, csak internet kapcsolat kell hozzá és Flash. Utóbbinak az iOS-es kézi ketyerék tulajdonosai nem fognak örülni, de ezek a játékok már csak ilyenek.

Mint azt láthatjátok az instrukciók (ahogy az egész program maga) olaszul vannak, de egy-két perc után szerintem ti is ráéreztek az irányításra. Alapvetően egy oldalnézetes metrószimulátorról van szó (fogadjuk el mi is ennek, az utóbbi időben mindenre ráaggatják ezt a nyomorék szimulátor szót), ahol az a feladatunk, hogy az M3-as metróvonal majdnem teljes hosszán végigvezessük a szerelvényünket. Maciachini előttről indulunk és San Donatoba érkezünk meg, azaz négy állomással kevesebbel fogunk találkozni, mint ami a valóságban van. Sokról nem maradunk le, az állomások képe ugyanolyan sajnos. A kép nagy részét a szerelvényünk foglalja el, alul egy vonaltérkép amely mutatja az állomások helyeit, a sebességkorlátozás alatt lévő szakaszokat (szürkével) és egy kis táblával a mi vonatunkat is. Jobb oldalt alul a kezelőfelület (na ez is erős így egy kissé), fölötte meg az információs panel.

A kezelés borzasztóan egyszerű, a menetszabályzót megfoghatjuk az egérrel és utána az egér gombjának nyomva tartása mellett magunktól eltolhatjuk (gyorsítás) vagy magunk felé húzhatjuk (fékezés). Jobbra tőle van két kis kerek gomb, a bal oldalival ajtót nyitunk és zárunk, a jobb oldalival az ajtózárásra figyelmeztetjük az utasainkat.

Az információs panelen fölötte fentről lefele haladva a következők találhatók:
- gyorsítás százalékban
- fékezés százalékban
- sebesség
- megengedett legnagyobb sebesség (ha - van ott, akkor nincs korlátozás, de a vonatunk max 90-nel tud menni)
- megtett távolság km-ben
- kezelési hibák száma (nem figyelmeztettünk ajtózárásra, nem jó helyen álltunk meg, stb.)
- gyorsításkor az utasokra ható erő nagysága
- fékezéskor az utasokra ható erő nagysága
- utasok elégedettsége
- utascsere ideje százalékban mérve
- vonat telítettsége
- következő állomáson való indulásig hátralévő idő másodpercben
- késés másodpercben

A játékmenet?
Amint megkapjuk az irányítást előretoljuk a kart és megindul a szerelvény. Célszerű odafigyelni a gyorsítás mértékére, mert ha nagyon igyekeznénk akkor az utasok morcosak lesznek, amit az elégedettségi (vagy inkább itt elégedetlenségi) csíkon is látunk majd. Ha itt tartósan a piros sávba esik a moráljuk, akkor vége lesz a játéknak, kezdhetjük elölről. Fékezésnél amúgy ugyanez, lehetőleg ne satufék alkalmazásával próbáljuk előre helyezni az összes utast a vonaton.
Szóval elindultunk az alagútban és haladunk. Jön egy állomás, a menetszabályzó magunk felé húzásával megpróbálhatjuk eltalálni a megfelelő fékarányt. Gyakorlat teszi a mestert alapon az elején még vicces lesz ahogy ide-oda mozgatva azt a nyomorék kart próbálunk megállni, de idővel bele lehet jönni. Lehet, hogy én vagyok érzéketlen, de én simán az állomásra beérve szoktam nekiállni fékezni, még úgy is meg lehet állni bőven túlzottan nagy morgás nélkül. A vonatunk képe fölötti sematikus szerelvényrajz mutatja amúgy a megállás helyét, amint a piros csíkba beleér teljesen a járgányunk az zöldre vált és ott kell megállni. Eztán ajtónyitás, megvárjuk, hogy az utascsere elérje a 100%-ot, aztán ajtózárás és hajrá, jöhet a következő állomás. Nem bonyolult, nem igaz?

Munkahelyen nem ajánlott, de amúgy érdemes a hangfalakat bekapcsolni, kapunk ugyanis némi menetzajt, állomási bemondást, járműhangot, nagyon kellemes állomási megérkezési hangot, ajtónyitási zörejt, szemből elhaladó szerelvény menetzajt, úgyhogy ez a része a vártnál kellemesebben sikeredett. A vonat animációja megfelel a flash-es játékoknak, az alagútban felkapcsolódó fényszórón mindenesetre jót mosolyogtam. Jelzőkre nem kell figyelnünk, csak a sebességkorlátozásokra és a pontos megállásokra. Mondhatnám az órát is, de ahogy eddig tapasztaltam elég keményre sikeredett a játék ebből a szempontból, nekem legalábbis nem sikerül tartanom a japán pontosságot, bár lehet, hogy az olaszoknál belefér néhány perces késés.

Mindent összevéve, kellemes darab, pont arra jó, hogy párhetente, -havonta egyszer elővegyük, végigtoljuk a vonalon a szerelvényt és elégedetten konstatáljuk azt, hogy de jó, hogy nem Milánóban kell metrót vezetnünk.