Korábban írtam beszámolót a busecki hobbyközpontról, ahol a nullás vásár került megrendezésre április elején. Kaptam pár levelet, hogy a vásárról miért nem tettem fel képeket - megmondom őszintén, hogy bár dokumentációs céllal fotózgattam, de a standokról nem készültek látványos képek. Csak akkor fotóztam a vásárban, ha meg akartam valamit örökíteni, hogy itthon utánanézzek. Ezekkel a képekekkel inkább nem untatnám a blog követőit... Azonban a vásárban volt néhány igen szép terepasztal is kiállítva, amelyeket alaposan körbefotózgattam. Most ezekből a képekből teszek fel egy válogatást.

Az első két kép egy rövid diorámát örökít meg. Azért mutatom meg, mert modellezési szempontból semmi egetverő  nincs rajta, és semmiféle olyan építési technikát nem alkalmaz, ami miatt fel kellene az embernek kapnia a fejét. Ez csak egy hétköznapi, minden különlegesség nélkü - igaz, igényesen - épített nullás modul. Semmi trükk, csak azok a fogások, amelyeket bármely H0, TT vagy N építési nagyságban dolgozó alapképesítésű modellezőnek ismernie kell. Azonban azáltal, hogy a méret nagyobb, valahogy mégis szebb részletek jönnek ki a dologból - itt lehet látni, hogy milyen lehetőségek vannak ebben a méretarányban.

A következő téma egy keskennyomközű dioráma, ami nem mást ábrázol, mint a kovásznai siklót. Sokan állták körbe az asztalt, egyrészt a szépsége, másrészt a téma miatt. A németek imádnak Romániába járni kisvonatozni - persze, hiszen az Ők anyagi lehetőségeikhez képest gombokért bérelhetnek különvonatot, de még olyan is előfordul, hogy bezárt vonalon, direkt erre a célra odaszállított  szerelvénnyel vonatoznak. Nagy a gyűjtőköre a román kisvasúti témának - van több olyan kisszériás gyártó is, aki foglalkozik a témával.
Ehhez a terepasztalhoz az ihletet azonban az adta, hogy az építője kovásznai gyökerekkel rendelkezik. Az úr  profi terepasztal-építő "művész", abból él, hogy terepasztalra vágyó embereknek építi meg az asztalát. Nos, mondhatom, hogy ez a keskennyomközű asztal az eddigi legszebb, amit láttam - és ezt látva értem, miért állnak nála sorba a terepasztalra vágyók.

Még egy pár kép erejéig megállnék ennék a témánál, hogy megmutassam, mennyire szép a fű kialakítása a terepasztalon. Azért csináltam ezeket a közeli képeket, mert ha egyszer eljutok addig, hogy nullás méretben építkezzek, akkor valami hasonlót szeretnél produkálni. Nekem most ez az etalon, és pár ilyen képről jó ötleteket lehet lesni, hogy mit lehet a statikus műfűből kihozni.

A következő téma egy dioráma, amely egy ipartelepet, és egy hozzá kapcsolódó kis állomást mutat be. A "kis" állomás itt azt jelenti, hogy befér három szerelvény, 10-15 tehervagonnal. Ennek az asztalnak is pazar a kisolgozása, de ami miatt roppant jól néz ki, az a járművek és a környezet összhangja. Minden egy picit tuningolva van, kicsit koszolva - de az a lényeg, hogy semmi sem lóg ki az összhatásból. Még az 1:43-mas méretarányú busz sem, mert annak is ki lett nyitva az ajtaja - kis szuperelés - és el lett helyezve egy olyan jelenetben, amelynek a szemlélése során az ember nem azzal foglalkozik, hogy tényleg illik-e a busz a vonatok mellé - vagy sem. Egyszerűen megszólal.

Most sem állom meg, hogy a képözönt ki ne egészítsem egy kis hozzafűznivalóval: A vásár idei sztárja egyértelműen a KISS Ludmillája volt. Mindenki ezt leste, ezt kereste. Nem csoda, hiszen roppant szép a modell. A KISS a harmadik gyártó, aki ebben a méretarányban belecsapott a műanyag modellek készítésébe. Igen, a Ludmilla műanyag - természetesen, mint minden, ez is Kínában készül - és az ára sem vészes, ezer Euró körül megkapható. Úristen, ezer Euró...  ez három-négy közepes H0 mozdony ára, és hát ugye, nullás mozdonyokból az ember nem vesz szakajtónyit - csak pár darabot. Én a kibírható árkategóriába sorolom a gépet.

A legvégén az ASM Manufaktur nevű cég - cég, csapat, pár ember egy név alatt - munkáit szeretném megmutatni. Ők azok, akik elhozták a makettező technikákat a vasútmodellezésbe azoknak is, akiknek nincs idejük, vagy kézügyességük a dologhoz. Nem csinálnak mást, csak a filterezés, befolyatás, szárazecsetelés, koszolás eddig is ismert dolgait alkalmazzák a vasútmodelleken - aki pedig nem akarja megcsinálni, vagy nem tudja - az megveheti a modelleket így koszolva, frizírozva is. Egy vagon átlagosan ötven, egy mozdony pedig száz Euróval drágább, mint eredeti állapotában. Szép munkák, és már a vitrinekben látottakból is sokat lehet tanulni. 

Nos, ennyi képet sikerült összeszedni a busecki vásár szépségeiről. Remélem nem volt zavaró a sok kép.