Ismét énblog következik… A múlt hétvégén biciklitúráztam egyet a szlovén-olasz határon átvezető kerékpárúton. A dolog érdekessége az, hogy a kerékpárút 95%-ban felhagyott vasútvonalon halad. A sportmániás feleségem e miatt tudta a lusta vasútmániás férjét a túráról meggyőzni, hiszen elvileg a vasút nem tud felmászni túl meredek emelkedőkön. Akkor még nem tudtam, hogy azon a részen gyakran két, hattengelyes villanygép húzta a nem túl hosszú vonatokat….
A túra két vasútvonal helyén ment: az első rész a régi, szlovén-olasz határátmenetet jelentő Jesenice-Tarvisio vonal helyén, a másik fele, a Tarvisio-Udine vasút kiváltott szakasza helyén.
A szlovén rész a Jesenice-Tarvisio vasútvonal helyén húzódik. A kkStB nyitotta meg a vonalat 1870-ben, amely a Sava patak völgyében kúszik fel Tarvisio régi állomásáig. A vonal az olasz határig emelkedik, onnan szépen ereszkedik. Az ausztriai Villach felé menő alagút elkészültével a vasutat az olasz részen bezárták, majd a szlovén részen is felszedték. A bringaút a kilencvenes években épült a vonal helyén.
A vonal helyén minden épület megmaradt, felújították, és használják, lakják ezeket. A műtárgyak szintén - szép hidakon, viaduktokon vezet keresztül az út. Nagyobb állomásokon szépen megvannak a kiszolgáló épületek is, van ahol a fűtőház is - csak most ezek az aszfaltozott kerékpárutat szolgálják ki. Fantasztikus élmény bevágásban kerékpározni, miközben olyan betonhíd alatt halad el az ember, amit eddig csak a MIBA vasútmodellező magazinban látott.
Az államhatárt az úton csak két kő jelzi, a nagyobb hidak, műtárgyak az olasz részen vannak. A határ után egy kilométerrel érdemes a Fusinei tavakhoz feltekerni - fél óra meg egy szebb emelkedő bringával, de igen szép helyen van. Apropó emelkedők… ha valaki nem egészében akar végigtekerni a vonalon, hanem csillagtúrákat tervez, akkor célszerű a lejtési viszonyokat figyelembe venni, hogy tényleg élvezetes legyen a bringázás. Érdemes Kranjska gora - Jesenice, és Krajnska Gora - Tarvisio viszonylatokban gondolkozni, különben az enyhe, ám hosszú emelkedők megviccelhetik a felkészületlen bringásokat.
A kerékpárút Tarvisio-t az új vasútállomás előtt éri el, az Ausztria felé néző viadukt alatt. Az építmény lenyűgöző. Ha valaki megnézi a helyet a Google Maps-en, látja, hogy nem egy szimpla hídról van szó, hanem az állomás váltókörzete és azok a csonkavágányok vannak a képen, amikre az Olaszországból érkezett vonatok mozdonyait szokták félretenni.
Hogy igazi vonatokat is lásson az ember, a vasútállomás mellett érdemes egy kicsit elidőzni, viszonylag gyakran jönnek tehervonatok, és a kerítésen keresztül el lehet nézelődni a mozdonycseréket, tolatásokat. FS 405-ös mozdonyt sajna nem tudtam fotózni, de a szép Taurusok kárpótoltak ezért.
Tarvisio mellett nem szabad csak úgy elmenni… az új állomás mellett van a régi vasútvonal viaduktja - szemre úgy 80-100m magas - amin a kerékpárút átmegy. Innen balra kezdődik a bringaút másik fele, de jobbra is érdekes dolog van: a régi tarvisioi állomás! Itt 2002-ben szűnt meg a forgalom, a síneket felszedték - de a rekultivációt még nem végezték el, így az ember felmehet a peronokra, sőt, az aluljáróba is átmehet. A vasút kompletten el lett bontva, de pl. az Udine felé néző váltókörzetben lévő fém gyalogoshíd kompletten megvan, csak most kerékpárosok járnak alatta.
A fenti képet össze lehet hasonlítani a lenti videóval... minden a helyén a fenti képen is, csak a vasút nincs már rajta...
Észrevétlenül közben belecsaptam az útvonal második részének ismertetésébe…. ez a rész a régi Tarvisio-Udine vonal helyén vezet, amit 2002-ben szüntettek meg. A folyóvölgyben tekergő vasutat több, tíz kilométernél is hosszabb alagútba terelték. Az új vasút 180 km/h-ra van kiépítve, és maximum nyolc ezrelék az emelkedése. Gyorsabb, de jóval kevésbé látványos eljutást biztosít Udinéig. Szerencsére azonban, a régi nyomvonalon lehet bringázni, amely Tarvisio felett halad el. Egy helyen bemegy a városba is, ahol a központi megálló volt. A helyiek a mai napig sajnálják, hogy a város közepén megálló vonatok helyett ki kell menni a város szélére, ha vonatra akarnak szállni (nem akarnak, gondolom e miatt alig jár erre személyszállító vonat, mindenki autózik…). Ha az ember elhalad a megálló mellett - a peronok mellett tép el az ember bringával - akkor a vonal bringások számára trükkös - vonatok részére erős - emelkedőbe megy át, Tarvisio külső részén lévő állomásig.
Tarvisio után a vasút átmegy az autópálya alatt, kikerülve a Valbunna határában lévő alagutat. Ugovizza volt vasútállomásának épületében bringásmegálló létesült - lehet WC-zni, sörözni, és kajálni is. Érdekes, hogy bárhova tértünk be a túra során, mindenki büszke volt a vasúti örökségre - itt például vasutassapkákkal díszítették a falakat.
Innentől a vonal elkezd lefelé ereszkedni, és elkezdődik az alagutas-viaduktos rész, ami lélegzetelállító. Ugovizza környékén egy rövid időre elhagyja a bringaút a vasút vonalát, és kimegy a folyópartra - el kellett kerülni az új vasútvonalat, és így oldották meg. Azt hiszem, senki sem bánja, hogy a türkizkék folyó partján kell csorognia a kerékpárral…. Itt kezdődik az igazi hegyi vonal - eleinte míves vasbeton hídon, alagutakon és a folyóvölgy oldalában vezet a vonal.
Ez mind szép és jó, de Pontebba után jön az igazi feketeleves: be kell menni a városba (enni egy jót, vagy sörözni ) a bringaúton, majd a város végénél vissza kell menni a volt vasút nyomvonalára. És itt kezdődik a vasútbarát / vasútmodellező számára az élménybringázás. Alagutak, viaduktok a völgy felett, miközben az autópálya és a folyó alattunk megy… a nagyobb viaduktok, alagutak előtt őrházak - egy részüket lakják, más részük ott áll üresen. Dogna előtt két hatalmas viadukt van - az egyik régi, vasszerkezetes, és nincs lebetonozva, a rácsos járófelületen keresztül lenézve látni lehet, milyen veszett magasan vezet a vonat.
Vasútmodellezőnek is kiváló tanulmány itt végigbringázni. Én személy szerint azt is figyelgettem, hogy miként nőnek a fák a sziklás hegyoldalban, hogyan alakították ki az őrházak számára a helyet. Amúgy pedig fantasztikus dolog látni, és átmenni azokon a hidakon, amiket az ember a vasútmodell-kiegészítőket gyártó cégek katalógusaiban látott, nem beszélve arról, hogy bringáztam is egy jót. Mégegyszer megjegyzem, nem csak hardcore bringásoknak való a hely, mert megfelelő sorrendben végigjárva az utat egy-két kitérőtől eltekintve végig lehet gurulni rajta, mindennemű erőlködés nélkül...
Utolsó kommentek