A legutóbbi nullás találkozó a Láng-ban egy, az alaptémától idegen dologtól volt izgalmas: A Csehmodell elkezdte forgalmazni Hazánkban a Digitrax cég termékeit. Mozdonydekóder hanggal és hang nélkül, váltódekóderek, hurokmodulok, komplett vezérőszettek megtalálhatóak a cég palettáján. Egy jóbarátom segít a Csehmodelles csapatnak a Digitrax körüli dolgok intézésében, és megtalált azzal, hogy írjak a dekódereikről.

Nem PR cikk meg ilyenek, mert Feri barátom ismeri a dilimet a dekóderekkel kapcsolatban: elég kritikus vagyok ezen területen, és a sajátos elvárásaim miatt viszonylag kevés dekóderrel vagyok megelégedve. Ennek ellenére a kezembe nyomta, a "hidd el, ez tetszeni fog" megjegyzéssel.

Először a DN123-mas dekódert szerették volna, ha kézbe veszem, ami a cég sima, N-es dekódere vezetékes csatlakoztatási lehetőségekkel. Tud 1.5 A motoráramot, és hat, azaz h_a_t funkciót. Minek hat funkció? A géptérvilágítástól kezdve a kézmosó feletti lámpáig ez mindenre elég. A mérete egy normál N-es dekóderével egyezik meg, és kialakítása miatt a beépítése forrasztással, helycsinálással indul. Ilyen dolgok manapság már nem izgatnak - az újabb modellek már mind-mind dekóder-foglalattal kerülnek ki a gyárakból. Igaz, egy-másik gyár imádja borzolni a modellezők idegeit azzal, hogy a lehetetlennél is kisebb helyet hagy a dekóder számára, had' szívjon a vásárló, ha már DCC üzemet akar otthon.
Na, ilyen megfontolások miatt inkább a Z-s modellekbe szánt DZ125IN dekódert vettem górcső alá, azt remélve, hogy a belső hely szempontjából problémás mozdonyaim jó tesztalanyok lesznek (pl. Kato Class 66, amibe a Lenz Gold mini csak úgy fér bele, ha az egyik oldal világításának a fényvezetőjét kiveszem, vagy a Hobbytrain 1216, aminek a tetejét egy átlagos méretű Bachmann dekóder beszerelése után nem lehet visszatenni) .

Fentebb írtam, hogy a DCC eszközökkel felettébb kritikus vagyok. Igen, no van egy ilyen dilim... Amikor tizenkét éve elkezdtem a DCC világgal ismerkedni, a Lenz LE521-es dekódere volt, amivel nekifutottam az első próbáknak. Fogtam a dekódert, beraktam a mozdonyba - beállítottam a címet, min-, max sebességget, lassulást, gyorsulást és működött. Ekkoriban jött be a Roco Locmouse2 megoldása, és sokan ugyanekkor, a Lokmouse2-vel szerelt H0 kezdőkészletek hatására kezdtek a digitális rendszerrel ismerkedni. A fórumon lehetett olvasni, hogy nem mindenkinek volt olyan zavartalan az ismerkedés, mint nekem. A mozdony rángatott, nem ment egyenletesen, bután viselkedett. Én ezen dolgok előtt értetlenül álltam, mert nekem a Lenz dekóderek ilyen tüneteket nem produkáltak.
Idővel lett megoldás, az új dekóderek - ESU, Tran, etc mozdonyonként, motoronként egyedi beállításokat követeltek maguknak, úgynevezett CV-k (configuration variable) értékeinek változtatásával (piszkálásával) lehetett a motorra menő áram formáját beállítani. Sokan napokat, heteket töltöttek egy-egy mozdony és dekóder összehangolásával. Ha azt nézzük, hogy egy CV-nek 256 értéke lehet (byte) és három CV esetén a lehetséges értékeket 16 milló kombináció közül kell kivadászni, írhatom azt, hogy Hamupipőkének könnyebb dolga volt a lencse és a hamu szétválogatásakor... A buherálás szükségességét a terhelésszabályzás (Back EMF) hangolásával magyarázzák a hozzáértők. Érdekes, a Lenz Le521 is terhelésszabályzott dekóder, és nem kellett semmit sem piszkálni rajta, hogy működjön rendesen.
Először azt hittem, ez csak H0-ás betegség, de amikor betette a lábát a Tran az N-es piacra, ebben a méretben is megjelent a CV-buherálási kényszer. Egyes dekódereknél napokat kell piszkálódni, hogy működjenek, míg másoknál semmit. Nekem van egy olyan elméletem, hogy amely dekódereknél nem kell szerencsétlenkedni a CV-beállításokkal, ott a dekóder beágyazott programját készítők gondosabban jártak el, sikerült nekik egy olyan algoritmust programozni, amely minden (lehet, hogy csak a legtöbb?) motorral működik. Ilyen dekóderek a Lenz Le521-es, Lenz Gold és Silver mini, az Uhlenbrock NEM651-es foglalatba menő dekódere, a Bachmann N-es, és a Digitrax DZ125-ös dekódere. Ezek azt tudják, amit mások nem: berakom őket, és működnek. Nincs buherálás, problémázás, estékbe nyúló piszmogás - működik rendesen, és meg vagyok velük elégedve. 
Nos, nekem ez a dilim a dekóderekkel: ne kelljen buherálni ahhoz, hogy működjenek. Ez az a feltétel, aminek meg kell feleljen egy dekóder nálam - ilyen követelményekkel futottam neki a DZ125IN tesztelésének. Ha dekódert vásárolok, akkor Bachmannt veszek, mert nem kell bürhelni, és verhetetlen az ára - ha pedig akciós valahol, vagy speciális dolog miatt van rá szükség, akkor Lenz a választás. Nos, a Digitraxnak ebbe a mezőnybe kell bekerülnie.
A másik dolog, hogy nincs időm sebesség-táblákat bütykölni, az esetek 99%-ában a dekóderek által nyújtott alap gyorsulás-lassulás késleltetés kielégíti az igényeim. Itt azt várom, hogy a mozdony egyenletesen gyorsuljon illetve lassuljon, ne fokozatosan változzon a sebessége (mint a szilinek gyorsításkor). Ezt öt dekóder tudja a flottámban: a Lenz LE521, Lenz Gold és Silver mini, az ESU Lokpilot micro, és a Bachmann. A Többinél lehet érezni, hogy van valami csalás a dologban - szakaszosan gyorsítanak és lassítanak. Mintha valaki rángatná a kontrollert és a fékezőszelepet a mozdonyon....

Node, térjünk vissza a DZ125IN-re. Egy dolog miatt gondoltam, hogy ki kell próbálni a dekódert, és az nem más, mint a mérete: 10.62mm x 8.64mm x 2.84mm. Jóval kisebb, mint az általam megelégedéssel használt, jóárasított Bachmann dekóder, és egy cseppet a Lenz Gold / Silver minit is veri méretben. Úgy gondoltam, ha beválik, jó kiegészítője lehet az olcsó Bachmannak - használhatom, ahová az nem fér be.

A motorra 1A áramot képes kitolni,  és természetesen játszik itt is a terhelésszabályzás. Amit ki kell a dekóder erényei közül emelni, hogy fejlett zárlatvédelemmel rendelkezik - nehezebb megfőzni, és hogy tud analóg módban működni. Ez utóbbi igen hasznos - ha véletlenül az ember olyan klubban, vagy barátnál jár, ahol nincs DCC üzem, a normál analóg vezérlésű pályán is használható a modell.

Gondolkoztam a teszteken sokat... A végén két mozdonyyal próbáltam ki a dekódert: Minitrix Br52 és Kato class 66. Mindkettőbe problémás a Bachmann dekóder behelyezése - túl nagy bele a jóárasított megoldás - és a Br52-es ráadásul Faulhaber motorral van szerelve. A Digitrax dekódere minden további nélkül belefért - az eddig problémásan a helyére kerülő class66 karosszéria egy mozdullattal pattant a helyére. 

Menettulajdonságok: és igen! Nem kellett sem a Faulhaber, sem a normál modellmotorhoz CV-ket bizgerálni. Beraktam, és működött. Aki akarja, az tudja a Back EMF-et 256 lépcsőben állítani, és lehet a sebességtáblával is piszmogni - de mindenféle buherálás nélkül kielégítően működött a dekóder. Nekem ez kell. 
Ami meglepett, hogy tényleg igaz, hogy csendes a hajtás. Persze nem ördöngősség, csak a hallható tartományon kívül eső frekvencián kell a motort vezérelni. Naja, de sokaknak ez nem megy, és vinnyog, visít, brümmög a motor. Itt ilyen nincs - ez teljesen jó. Egy dolgot nem tud - nincs kondenzátor (puffer) az áramszedési hibák kiküszöbölésére - de hát istenem, a pályának tisztának kell lennie.

Lassítás - gyorsítás úgy működik, ahogy a nagykönyvben meg van adva. Korrektül, fokozatmentesen. Van tolató üzemmód is, de ez most nekem nem kellett.
Egy dologra voltam még kíváncsi - mert nekem ez pl. a Tran dekódereknél a halálom - hogy melegszik-e a dekóder. Gondolom senki sem szereti, ha a drága pénzért vásárolt mozdonyának a kasztnija a dekóder miatt károsodik. Egy jó negyedórás, folyamatos menetet csináltam, a max sebesség 65%-ával (nem TGV egyik mozdony sem..), és nem éreztem különösebben veszélyes melegedést.  A Br52-nél konkrétan hideg volt a dekóder, míg a class 66 esetében minimálisan langyos volt. Oké, ezek jó mozdonyok, makulátlan mechanikával - dehát egy rossz futású mozdonyt először úgyis rendbe kell rakni, és csak utána lehet dekóderezni... 

Összegzés? Azt hiszem, megvan a Lenz gold mini alternatívája nálam. Árban és tudásban is jó. Ja - árak a csehmodell.hu honlapon...