Ha visszalépünk kicsit a múltba, akkor ismét elolvashatjuk Nygma írását a Ticket to Ride társasjátékról. Azóta sem vettem meg a dobozos verziót valami csoda folytán, viszont pár héttel ezelőtt egy hírlevélben feltűnt a játék neve, mivel kiadták az elektronikus verzióját a telefonomra. Az alkalmazás nem került egy euróba sem (egészen pontosan 79 eurócentbe), így nyilván böktem is a megvásárol gombra, úgy voltam vele, hogy ennyit megér egy próba vele. Lelövöm a poént, ennél sokkal többet is megért volna.

A program neve Ticket to Ride Pocket és az iTunes-ban vásárolható meg / tölthető le (létezik iPad verziója is). Alapvetően a társasjáték amerikai verzióját hivatott lemodellezni és ahogy visszaolvasom Nygma cikkét, szinte 100%-ban sikerül is neki. Pár apróság a különbség, de gyakorlatilag a játékmechanizmus ugyanaz. Adott a térkép, 3 útvonalkártya közül kettőt ki kell választanunk a játék elején, majd játék közben lehetőleg összekötni az azokon a lapokon szereplő városokat az útvonalakra megfelelő színű kocsikat pakolva. Ugyanúgy körökre osztott a játék, egymás után lépkednek a játékosok, és egy körben ugyanazok a dolgok közül cselekedhetünk egyet: két kocsit választunk, mozdonyt választunk, lefoglalhatunk egy útvonalat a járműveinkkel, illetve új útvonalkártyát választhatunk. A megvalósítást a fenti képen is láthatjátok, egyszerű, de nagyszerű. Kicsit zoomolni is lehet, némileg animált az egységek lerakása illetve a pontok számolása, de amúgy is jól átlátható a felület. A kezeléssel nincs gond, nem körömnyi ikonokat kell böködni, hanem normális méretűeket, ráadásul egy tutorial is segít a kezdőknek, amit véleményem szerint érdemes lehet végignyomni.

Azért nézzük meg a játékkal kapcsolatos újdonságokat is: mivel ugyebár egy elektronikus verzióról van szó, óhatatlanul meg kellett oldani a többjátékos módot. A hagyományos változatnál nyilván leültetjük a feleségünket / barátunkat / rokonunkat / kismacskánkat az asztal túlsó felére (szerencsés esetben mindegyiküket), aztán máris mehet a móka, telefonon meg ezt nem tudjuk megtenni. Erre találták ki a gépi ellenfeleket, belőlük minimum egyet, maximum négyet kell kiválasztani. A kérdés persze felmerül, csal-e a gép? A válasz az, hogy nem tudom. Én egy gépi ellenfél ellen szoktam próbálkozni, és eddig még nem vettem észre, hogy szemét módon mindig blokkolná az útvonalaimat, valamint le is győzhető, szóval nagyjából rendben van a beállított csalási faktor.
Mindemellett hálózatos mókára is sor kerülhet, egy Wi-Fi hálózaton belül vagy Bluetooth kapcsolat segítségével a közelben játszókkal többjátékos módban pakolhatjuk a szerelvényeket a térképre, de online is kereshetünk játékosokat a világ minden tájáról.

Szintén újításnak mondható a már más programoknál megismert Achievement rendszer. Ez gyakorlatilag egy jutalmazási szisztéma, ami újabb és újabb játékokra sarkallja az egyszeri próbálkozót. Gyakorlatilag van egy rakat cél, amit elérhetünk a játékban: szerezzünk 80-120-vagy még több pontot, teljesítsünk egy játékon belül 3-6-9-stb útvonalkártyát, ilyen célokra kell gondolnunk. Ha ezek közül valamelyik sikerül, akkor a fent látható kép alapján kikerül a dicsőségfalunkra. Sok teteje persze nincs ennek, de a versenyszellem miatt azért kicsit megmozgatja az embert.

Visszatérve az elejére: nagyon kellemes megvalósítás, nagyon jó játékélményt nyújt a Ticket to Ride mobiltelefonos verziója, ha van 10 percem mondjuk buszra várva, akkor mostanában elég gyakran ezt veszem elő és ezzel játszok egyet. Az ára sem vészes egyáltalán, aki rendelkezik iPhone-nal vagy iPad-del, annak feltétlenül ajánlom a beszerzését, bár létezik PC-s verziója is. A magam részéről csak remélni tudom, hogy nemsokára kiadják a többi változatot is, így akár Európában is rakosgathatom a járműveimet. Meglátjuk.

Végezetül álljon itt egy videó a programról, mert nyilván erről is készítettek egyet: