Nemrég Giessenben jártam, az éves szokásos nullás seregszemlén. A kiállítással egybekötött vásár évről évre nagyobb szabású, egyre több a megcsodálni való dolog. Itt láttam egy olyan terepasztalt, vagy inkább  terepasztal szerű “valamit”, ami előtt minden nap húsz percet álltam, és csodáltam. Ha csak egyetlen témát lehetne kiválasztani, hogy mit akarnék mindenképpen bemutatni, akkor

 Ez a dolog nem más, mint egy svájci modellező Ile Vaou című munkája. Erről, ha az embert megkérdezik, hogy mégis mi ez, akkor én legszívesebben azt mondom, hogy ez egy micro layout.  Kicsit nagy, de micro layout. A micro layoutok régóta divatosak a külföldi vasútmodellezők körében. Ezek kis méretű terepasztalok, legtöbbször egy kis kör, vagy ovál alakú pályával, minél kisebb helyen, megjelenítve egy adott témát jellemzően gyönyörűen kidolgozva, szuper részletekkel. Általában azok építik, akik a vasútmodellezésben az alkotás örömét keresik, és nem a játékot - kicsit a makettezés, diorámaépítés felé kacsingat a stílus. Nincs vinnyogva süvítő Railjet, vagy negyven kocsiból álló önürítős szerelvény. Egy-két mozdony, három-négy kocsival, de az gyönyörűen megjelenítve. A vonatmozgás pedig kimerül a körbe-körbe menő, vagy tolatást végző egyetlen szerelvényben.

A fent említett terepasztal - nevezzük magyarul terepasztalnak - témája egy sziget, amin egy hegy van, és a hegyben egy fogaskerekű vasút megy fel az alsó kikötőből a hegycsúcson lévő állomásra. Ennyi, nem több, viszont szemet gyönyörködtetően kidolgozva jeleníti meg az alkotója által kitalált fantáziavilágot. Fantáziavilág, amin többek között vasút is van, tehát vasútmodellezés. Fantáziavilág, de akár hihető is - aki csinálta, van stílusérzéke, merített ihletet több helyről. Az egész téma  úgy hat, mintha egy kis mediterrán sziget lenne. A partvidék a Francia Riviéra látványvilágára emlékeztet, míg a vasút a mallorcai Sóller vasutat juttatja az ember eszébe. Csak rá kell nézni - a fehér sziklafal mellett kanyargó vágány, a Teakfa borítású járművekkel, és egyből tudni, hogy az ottani látvány nagy hatással lehetett a készítőre. 

Ahogy egy ilyen micro layoutnál illik, bár a vasút a fő téma, de minden aprólékosan ki van dolgozva. A parton horgonyzó hajók remekművek, a sziklafalba épített lakások kidolgozása pedig inkább diorámások közt megszokott. Ami miatt lehet sokáig nézni a művet, mindenütt van valami jelenet, vagy apró részlet, ami vonzza a tekintetet. A kikötőben az erkélyen álló nő ruháját a szél fújja, alatta békésen egy széken ülő öregember szemléli a kikötő történéseit. De ilyen a tengerben csónakból horgászó férfi, vagy a tengerpart egy kíváncsi szemektől elzárt területén meztelenül fürdőző nők megjelenítése is. Vagy említhetem a sirályokat a mólón, vagy a vonatra várakozó embereket a hegycsúcson, de a kikötőben a hajó korlátjának támaszkodva az indulást váró hölgyutas is azt a hatást kelti, hogy ez nem más, mint egy piszoknagy 3D-s fénykép. Mindenütt van valami, ami odavonzza a szemet.

Ami tetszik, hogy aki készítette az asztalt, tud modellezni, tud az ecsetel bánni. Nagyon szépen jeleníti meg az árnyékos és világosabb részekel. Meri, és tudja is használni a színeket, effekteket. Megjeleníti az úgynevezett “weathering” hatásokat, de nincs “túltolva” semmi. Minden csak annyira koszos, amennyire kell, minden csak annyira kopott, mint amennyire elkophat, amit használnak, de vigyáznak rá. Maga az építés sem lehetett egyszerű, szerintem szintenként haladt felfelé a modellező, mert az alagútban is ki van minden dolgozva, élethűen van festve. Nem. olyan hatása van a végeredménynek, hogy “betöcskölt egy kis festéket” ecsettel, és jóvan’. 

De térjünk vissza a vasúthoz: a hegyben egy 0e méretű vasút kanyarog, szerintem Fleischmann H0 fogaskerekű vágányanyag felhasználásával épült a pálya. A járművek saját építésűek, “freelance” modellek, de hihetőek. Nekem speciel nagyon tetszik a mozdony, hogy a modellező úgy képzelte, hogy a sok hegyi villamos kismozdony mintájára egy nagy motor hajtja a két kereket, aminek az íves borítása látható a kerekek közt. Mint egy ilyen kisvasúthoz illik, a szerelvényben van egy teherkocsi, amivel felviszik a hegycsúcsra a szükséges dolgokat, és a személykocsiban is ülnek turisták.

Persze van kis “elmebetegség” is a dologban… hajó ringatózik a kikötőben… a turistákat szállító sárga tengeralattjáró lesüllyed-felemelkedik,a víz alatt búvár úszik a halakkal, a vonat áramszedője szikrázik. Ezekre mondhatja az ember, hogy giccs - persze, de egy ilyen környezetben ezek jópofa dolgok, amik hozzátesznek egy kis pluszt, de nem ezek adják el az asztalt, hanem az iszonyat jól eltalált látványvilág. Nem akarom húzni tovább a mondandómat, beszéljenek inkább a képek…

Az ilyen dolgok miatt érdemes elmenni Giessenbe, nomeg a kiváló sör miatt az Alt Giessenben!