Régen volt már poszt ebben az ügyben, holott az elmúlt hetekben némi előrelépés történt a T-trak moduljaimmal kapcsolatban: elkészült (vagy legalábbis azt hiszem nincs már vele túl sok tennivaló) a harmadik belőle úgy, hogy igazából a másodikat még nem fejeztem be. A korábbi próbálkozásaim eredményét bő két évvel ezelőttről (hajajaj) megtalálhatjátok itt, most viszont néhány kép segítségével megmutatom mit csináltam és hogyan.

Ismétlésképpen azért ide az elejére még elmondanám, hogy a T-trak az N-es vasútmodellezők egyik szabványa, a Kato Unitrack sínjeit használva kell kis méretű, alig 31x20 centis helyre megalkotni az általunk elképzelt kis világot. Ideális azoknak akiknek nincs nagy rutinja, illetve azoknak is, akik viszonylag hamar szeretnének korrekt terepet, a vasúthoz kapcsolódó világot elkészíteni. Szóval nekem.

A két városi témájú modulom után úgy gondoltam, hogy éppen itt az ideje egy amolyan semmilyen vidéki tájas modulnak. Tudjátok: megy a két sín a zöld pusztában. Aztán jobban végiggondolva eszembe jutott, hogy ha már vettem még anno egy útátjáró szettet, akkor esetleg fel is használhatnám azt. Ahhoz azonban már nem elég leragasztani a töltéses sínt, leszórni a megmaradt részt fűvel, hanem némileg el kellett töprengeni a megvalósításon. Szerencsére crash és C.Joe folyamatosan instruált, segített az anyagválasztásban, megmutatták mit miért és hogyan kellene csinálnom, ilyenkor (is) meglátszott azért a klubélet előnye. Szóval nagyjából itt kezdődött:

(Hopp, ja igen: a képekért elnézést, a helyiség nem túl jól megvilágított, ráadásul telefonnal fotóztam, mert egyszerűen nem volt a fejemben a fényképezőgép elvitele, aztán készítés közben jöttem rá, hogy nem ártana dokumentálni az egészet, hátha valakinek lesz kedve végigrágni magát egy erről szóló cikken.)

Mint látható sima fából készült modul, a szabvány szerinti helyre felragasztott Kato Unitrack kétvágányos sínnel, amelyből egy 248 mm-es és egy 62 mm-es darab kell, így kiadva a 310 mm-es hosszot ami pont egy-egy milliméterrel lelóg a 308 mm-es modulról a könnyebb szétszedhetőség végett. Az útátjáró bolti darab, a Bachmann Scenecraft sorozatába tartozó darab, gyakorlatilag így egyben árulják. Alulról meg kellett támasztanom némi sztirol lappal, hogy felérjen a Unitrack sínig, majd homokkal kevert faragasztóval próbáltam kissé belesimítani a leendő tájba.

Ez a mutatvány eddig körülbelül két alkalmat jelentett a klubban, nem számítva magának a modulnak az összeragasztását. Hiába, én is többet beszélek inkább mint ténylegesen építkezek, de sebaj. Egy hét múlva a cucc megszáradása után azt a tanácsot kaptam, hogy az utat vékonyan felkent gipszből formáljam meg. Erre persze néztem, mint borjú az újkapura, hogy akkor azt meg hogyan, de szerencsére nem csak szövegben jók a srácok, hanem tenniakarásban is, úgyhogy alig pár perc múlva már a frissen kevert gipsz kezdte meg hosszú száradási tevékenységét út formájában a modulon.

Újabb egy hét várakozás miatt (nem a gipsznek kellett ennyi idő, én nem értem rá) finom smirglivel próbáltam valósabbnak tűnő utat varázsolni a fentiekből, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A gipsz és az átjáró találkozása volt a legkényesebb pont az egészben, elsőre sajnos nem sikerült jóra az átmenet, oda kellett egy kis rétegben némi töltőanyagot felvinni és reménykedni, hogy nem fog nagyon elütni a gyári megoldástól. Az út oldalának hepe-hupái nem zavartak, úgy voltam vele, hogy azt a fű úgyis eltünteti majd.

Fontos információ a fenti képhez, hogy a sorompó nem működik, csak statikus elem. A karja azért van kihajtva a rossz irányba, hogy nehogy véletlenül letörjem a nagy útegyenesítő smirglizés közepette. Szerencsére egyben maradt.

Mikor ezzel megvoltunk, azt a tanácsot kaptam, hogy egy sötétebb színnel fessem be a modult, ne a világos barna tűnjön elő esetlegesen a fűcsomók alól. Megfogadtam a tapasztalatból hangzó ötletet, úgyhogy ismét előbbre jutottam. Mint megfigyelhető az úton is elkövettem egy kezdetleges, de nem végleges koszolást.

Ha már Anglia a téma, nem feledkezhettem meg a sínek mentén futó kerítésről sem. Szintén jó régen, sok-sok évvel ezelőtt vettem pár kitet a Ratiotól, amit most ideje volt felhasználni. A nagyon műanyag hatást keltő kerítést először lefestettem matt festékkel, hogy ne csillogjon annyira, így némileg valósabbnak tűnt a száradás után. Aztán elkezdtem lyukakat fúrni a modulba, hogy azokba téve a kerítés tartóoszlopait majd jobban meg fog állni, de gyakorlatilag ezt a technika nem jött be. Az első két kerítésnél még így csináltam, a másik kettőt viszont simán csak odaragasztottam a modul felületéhez, gyakorlatilag ugyanazt a hatást érve el vele. Az út itt már egy fokkal jobban nézett ki, valamint az útátjáró is megkapta a maga felületét a síneken, amihez kellett némi csiszolási műveletet elvégezni, ugyanis túl vastag volt a Unitrackhez, így túlságosan kiemelkedett a sínszálak közül. Így rendben lesz, a végleges ragasztás előtt végeztem némi kocsigurítást próbából, sikerrel.

A következő alkalommal a kissé lelógó kerítést visszahajlítottam a modul oldalához, szerencsére ezt a beavatkozást nem sínylette meg a többi rész, a ragasztó a helyén tartotta azokat. Eztán bekentem a felület jelentős részét ragasztóval, majd crash Grassmasterét használva befüveztem az egészet. A fűválasztással nem sokat bajlódtam, rövidet választottam és meglehetősen egyszínűt. Utóbbival úgy voltam, hogy Anglia a szép zöld gyep és pázsit hazája, így inkább a szépségét modellezem ezzel és nem a kiszáradt legelőket. Utólag már azt mondom, hogy lehetett volna keverni kissé a zöldet, de akkor jó választásnak tűnt a dolog. A síneket és az utat azért fedi fű, mert közvetlenül a szórás után készült a kép, a takarítással kivártam kissé a részleges száradásig.

Nézegetve a modult hamar rájöttem, hogy ez így azért még az én szememnek is kevés lesz, így hát kibontottam ismét a Bachmann által gyártott fás dobozomat és kitaláltam, hogy egyet közülük elhelyezek a modulon. Á, inkább kettőt. Na jó, hármat. De akkor a negyedik már miért árválkodjon, legyen négy, az még mindig nem néz ki erdőnek, csak néhány fának. A fák aljáról a - szerintem gagyin kinéző - talpat levágtam, majd fúrtam mindegyiknek egy-egy lyukat a modulba, amibe beleillesztettem a törzset, már persze ragasztóhasználat után.

Eztán már nem volt sok hátra: a fű egyhangúságának ellensúlyozására kaptam C.Joe-tól virágot imitáló szemcséket, melyeket hajlakkal rögzítettem pár pontra elszórva a modulon, crash pedig pár bokrot helyezett el. Leraktam az út mellé egy táblát ami a trafipaxra figyelmezteti a sofőröket, és ez lett belőle:

Nem mondom, hogy ez lett a világ legszebb modulja, sőt, de nekem tetszik, kellemes ránéznem. Építésekor sokmindent megtapasztaltam és talán megtanultam, de nem gondolom, hogy az elkövetkező moduljaim ennél sokkal jobbak lesznek majd. Mindenesetre jó móka volt, úgyhogy most megint eltöprenghetek azon, hogy mi legyen a következő. Szerencsére modul alapanyag még van, így reménykedhettek, hogy nem kell megint két évet várni a folytatásra.