Miajóéletet keres egy bringás iphone alkalmazás képernyőfotója a vonatos blogon? Hogy jön ez a témához? Úgy, hogy jó ideje a nyakunkon a napsütés - volt már egy hónapja is annak, hogy elolvadt a hó, és beütött a hirtelen jóidő. Engem ez síléc elrakására, és a bringa elővételére sarkallt, mert hát kell áldozni egy kicsit a sportnak is, ha lehetséges.  Nem lehet mindig a szobában gubbasztani, és modellezni. Azonban, persze, ha az  ember kimozdul, akkor jó összekötni a kellemest a hasznossal -  vasútbarát létemre, ha heti egy szabadnapja van az embernek, és szeretnék vonatozni és bringázni is, mit teszek?  Irány bringázni vonattal...

A mostani post útvonala onnan pattant ki, hogy a tavasz egy első vasárnapján bringázni szerettem volna, de nem bíztam a kerékpárban - új, mi van, ha szétesik, mi van, ha defektem van, stb. Olyan helyre akartam menni, ahol ha valami gond van, akkor viszonylag rövid távolságon belül találok vasútállomást, és a bringát vonatra dobva hazajövök. Korábban sokszor vonatozgattam a Dunakanyarban, és feltűnt, hogy Zebegény környékén a kerékpárút igen közel megy a vasúthoz - és utánanéztem a dolognak, hogy merre vezet. Nos, létezik egy úgynevezett EV6 (EuroVelo 6) kerékpárúr-rendszer, aminek ez a szakasz is a részét képezi. Ez az út Vácnál átmegy a Duna túlpartjára, de elvileg  ha valaki feldobja a bringát a Nyugatiban a megfelelő vonatra, és elmegy vele Szobig, akkor onnan a szobi oldalban is el tud tekerni Budapestig. Az állomások igen közel vannak egymáshoz, ha kedvem van feladni, vagy a bringa bekrepál, belátható időn belül el tudok sétálni egy vasútállomásig. Így választottam ezt az útvonalat, és azóta is gyakran, ha tekerhetnékem van, akkor ide megyek. 

A távot már jópárszor megtettem a tavasz kezdete óta. Én a Szob-Budapest irányt javaslom, mert ezen az útirányon kevés, és rövid emelkedők vannak, ami kényelmes bringázást tesz lehetővé. Ha nem kell felfelé tekerni, mindenki olyan tempót diktálhat magának, ami jólesik.

Szobig vonattal simán eljut el az ember. Én eddig mindig csíkos ingákat fogtam ki, amelyeknek a vezérlőkocsi részében van kerékpárszállító rész. Az utazásról annyit, hogy a minőség erősen változó. Van amikor a kocsi elfogadható, de van, amelyiknél a kerépártartó az első érintésre hatalmas csattanással landol a padlón (és az ember lábán),  az ülések pedig olyan koszosak, hogy az ember inkább végigállja az utat, mert szurkos ruhában sem merne leülni.
Apropó utazás: elkövettem azt a hibát, hogy legelőször megvettem a jegyet a visszaútra is. Térképen lemérve a távolságot, 70km - úgy gondoltam, hogy ha nem bírom, kifújtam - bárhol felszállhatok a vonatra. Nos, itt illik vigyázni. Történt ugyanis, hogy - tőlem - meglepő módon minden probléma nélkül teljesítettem a Szob-Budapest távot bringával, így a visszaútra tartogatott menetjegyeket nem használtam fel. Másnap volt dolgom a Nyugati környékén, gondoltam visszaváltom őket - mégiscsak két főre ez majd' négyezer pénz. A csavar a dologban itt van: csak a vétel napján veszik vissza a jegyet. Lehet lázadni, hőbörögni, meg okoskodni, hogy  el nem végzett szolgáltatás előre kifizetett díját nem adják vissza - de akkor is, Ők ilyenek - én az ügyfél, Ők a MÁV - mint a tojás és a kő esete. Akár a tojást ütöd a kőhöz, akár a követ a tojáshoz, a tojás jár rosszabbul. Szóval a konklúzió: felesleges megvenni a jegyet a visszaútra, simán le lehet egy nap a alatt a távot nyomni - ha gebasz van, és haza akar az ember jönni vonattal, akkor majd vesz jegyet.

A bringaút a Dunakanyarban hoz vissza Budapestre. Én mindig Zebegénynél megyek rá, addig közúton bringázom.  Tudom, hogy valahol előbb kezdődik, de egyszerűen nem találom, hogy hol - azt az öt kilométert meg kibírom közúton. Zebegénytől Vácig az út 90%-a dedikált kerékpárút, csak ritkán visz közúton. A kerékpárút minősége igen vegyes, aki vad száguldásra számít, annak elvenném a kedvét - kátyúk, repedések, feltöredezések tarkítják az utat, de legalább van. Szépen lehet rajta menni. Hétvégén vannak rajta emberek rendesen, de hétközben jellemzően töküres. A tekerésért cserébe pedig fantasztikus a panoráma, jó helyeken kanyarog a bringaút.

Útközben, ezen a szakaszon lehet lesni a vonatokat - a felső részen szép vasúti építmények is vannak. Ha valakinek nem teher fényképezőgépet vinnie, akkor jó fotóhelyeket lehet találni. A legelső ilyen kapásból Szob állomás - mindig van valami érdekes.Ha az állomáson nem is, de az átrakónál biztos. Fotóztam már itt többször Nohabot, Szergejt - de az állomáson Leó és a nagy Bobo is lencsevégre  akadt. A legelső alkalommal, amikor erre tekertem, akkor egy Szergej húzta az ágyazatrostáló gépláncot (jó nevén hívtam? ) sikerült látni.
A vonal majd' Vácig töltésen fut, a bringaút mikor távolabb, mikor közelebb fut hozzá. Gondolom, aki vasútbarát, az úgyis mindig kitér a vasút felé, hátha megleshet valamit, mint én is. Kiváló fotóhely lehet a zebegényi viadukt, a Vác előtti híd, ahol három vonat megy egymás mellett, de szerintem mindenki meglátja a lehetőséget, ha arra jár. Ha pedig vonat nincs, akkor a táj szépségében is érdemes gyönyörködni. 

Vác után is sokáig van bringút - a várost elhagyva a lápos részen kifejezetten szép, vadregényes helyeken vezet az út. Gödnél be kell menni a házak között vezető bringaútra, de minden szépen ki van táblázva, nehéz eltévedni. 

Ami kihívás az útban egyedül, az Dunakeszi. Ugyanis a városon keresztül vezet a bringaút, bringasáv formájában a kettes úton. Ezzel nem is lenne semmi baj, de az utolsó körforgalomnál ki van rakva a bringaút vége, illetve a kerékpárral továbbmenni tilos tábla. Semmi útmutatás, hogy merre menjen az ember,csak az, hogy vége a bringaútnak, és kerékpárral továbbmenni tilos. Tehát eddig lehet menni, ha tovább akar menni valaki, az az Ő baja. Jön a turista bringával, és áll meredten, hogy most akkor mi van. Nem egy emberrel találkoztam, és kérdezték, hogy most akkor merre? A térkép szerint itt lehet menni, Dunakeszi szerint nem, úgyhogy meg van lőve az ember.
A dologban a vicc az, hogy onnan nagyjából másfél-két kilométer az M0-ás hídra vezető kerékpárút kezdete. Addig viszont el kell jutni... Kézenfekvő lenne a kettes úton eltekerni addig, de nem lehet - egy nem dokumentált lehetőség van, a tőzegtavak mellett, olyan úton kell kerékpározni az Auchanig, ami megtétele után még egy harckocsinál is illik futóműbeállítást csinálni. Burkolatlan földút, olyan gödrökkel, hogy tovább tart ez a két kilométer megtétele, mint máshol huszat letekerni.

De Dunakeszi a túra legnagyobb problémája, ha ezt a földutas részt az ember leküzdi, akkor már szinte otthon is van.

A lényeg, hogy nekem, mint vasútbarátnak egy ilyen bringázás duplán program... egyrészt minden vonatút tartalmaz valami érdekességet - most újítgatják a 70-es vonal felső szakaszát, mindig lehet valami érdekeset látni. Anyagvonat, vágányépítő-géplánc, de számomra a nemzetközi vonatok, és a magánvasúti gépek is érdekességként hatnak. Menet közben majd az út egyharamad a vasút mellett megy - lehet látni Gorillákat, expresszeket, csupa érdekes dolgot. Van mit lesni, az a lényeg, és kinn tekerek a jó levegőn. Őszintén szólva, már-már szinte lesem az alkalmat, mikor mehetek megint tekerni. A lenti képek a közelmúlt bringázásain készültek. Ha ilyesmit lát az ember, nem megéri egy kicsit bringázni érte?