Vasutaink között különös színfoltként van jelen a tiszolci fogaskerekű vaspálya, mely napjainkban is a Szlovák Vasút (ŽSR) hálózatának aktív része. Érdekesség, hogy Európában ma mindössze két normál nyomközű fogaskerekű vasút van üzemben: az egyik a Csehországban található Tanvaldnál, a másik pedig a 2016-os esztendő végén éppen 120 éves jubileumához érkezett tiszolci vasút. Persze a hétköznapi forgalom már egyik helyen sem fogaskerekű vontatással bonyolódik, azonban a különleges technika mindkét helyen üzemképes és a nosztalgiaforgalomban rendszeresen használatban is van. Csakhogy amíg a cseheknél dízel-járművek húzzák-tolják a különvonatokat (a tanvaldi vasúthoz tett utunkról megemlékeztem ebben a bejegyzésben), Tiszolcról csillogó fekete vasparipa, azaz gőzmozdony rugaszkodik neki a nem csekély emelkedőnek. Nem is akármilyen, a jármű Ausztriában épült, majd Magyarországra került, később a Román Vasút (CFR) üzemeltette, végül Szlovákiában kötött ki. Egy alkalommal már tettünk egy villámlátogatást a szlovák Érchegységben elterülő Tiszolcon, de úgy döntöttünk, hogy a 120 éves fennállás tiszteletére rendezett október 22-iki ünnepségen is ott leszünk. Előző napon azonban hazánkban országos eső volt, jelentős mennyiségű csapadékot küldtek az égiek. Ez kissé elbizonytalanított minket, hiszen Tiszolcra eljutni elég hosszú az út ahhoz, hogy esetleg egész nap áztassuk magunkat. Az időjósok azonban javulást ígértek több órás napsütéssel, ezért aztán úgy döntöttünk, nekiindulunk. Ez alkalommal - szerencsére - nem kellett csalódtunk a meteorológiában.

Nagyszabású bejelentőnapot terveztek mára a Train Simulator sorozat készítőjénél, a Dovetail Gamesnél. A tájékoztató meg is érkezett egy 10 perces videó képében amelyet egyrészt behivatkozok, másrészt röviden összefoglalom a lényeget:
Jön a TS2017 szeptember közepén, négy darab pályával (francia, amcsi, német, brit), illetve a Pioneer Edition öt pályával (+Semmeringbahn). Bár nagyra tartják, hogy mennyivel jobb lesz a jelzőkezelés, a grafika, a fények, a videó elejét megnézve ti is láthatjátok, hogy szinte ugyanazt a programot kapjuk meg vele, mint eddig, tehát így első pillantásra nincs nagy fejlődés.
Viszont.
(És itt jön a videó második része.) 2017. februárban érkezik a Train Sim World ami a már régóta várt új motorra épülő szimulátor lesz. Az Unreal 4-es motort liszenszelték és használták fel amivel tényleg nagyon jól kinéző modelleket lehet már közlekedtetni, nem beszélve a környezet látványáról. Plusz elvileg rengeteg járművet tud majd normálisan kezelni a játék. Minden megújul, a régi pályák és járművek nem lesznek használhatók (erre marad a TS2017), lehet elölről kezdeni a fejlesztéseket, de ez nem is nagy csoda, nagyon bénán néznének ki a régi cuccok egy újabb rendszeren. Viszont cserébe kapunk például multiplayer üzemmódot, azaz többen is tudunk majd végre valahára ezzel a programmal is játszani egyszerre, ugyanazon a pályán. Ahogy elnéztem a videót itt már arra is lesz lehetőségünk, hogy rendes mozdonyvezető módjára felmásszunk a gépre és szépen besétáljunk a vezetőállásba. Bár a videóban csak alfa verzió előtti változatból szerepelnek képek és videók, így is megdöbbentően jól néz ki.
Decemberben indítanak egy publikus bétatesztet, viszont egyelőre úgy néz ki, hogy abban azok vehetnek részt akiknek meglesz a TS2017. Szóval a türelmetleneket szépen le fogják húzni, hiszen szerintem ember nem lenne aki amúgy megvenné a TS2017-et ha mindjárt jön a Train Sim World.
A lényeg nagyjából ez, várós nagyon.

Ismét egy újságbemutató, gondolhatnátok elsőre, de inkább lehűtenék mindenkit: nem érkezett a magyar - meglehetősen döglődő - nyomtatott sajtó piacára egy új, minőségi kiadvány amely a vasútmodellezésről szól, hanem inkább itthon is belecsöppenünk a gyűjtögethető és összerakható modellek, jelen esetben terepasztalok világába. A magazin első száma ezen a héten jelent meg kőkemény 490 forintért, én pedig jól megvettem, hogy megírhassam róla a véleményemet nektek.

Személyes poszt következik, kérlek nézzétek el nekem!
Már idejét sem tudom mikor, talán jóval több mint 1 évtizede ismerkedtem meg egy bonyhádi sráccal virtuális vonatozás okán. Lanman arról volt ismert, hogy a német Zugsimulator für Windows, rövidebb nevén ZuSi szimulátornak volt a mindentudója, pályát, járművet fejlesztett hozzá, segített bármilyen kérdésben, azóta is az egyik nagy kedvencem az 50-es vonal Dombóvár és Bátaszék közötti szakasza. A kapcsolatot nem csak számítógép előtt ülve, de élőben is tartottuk közös vonatozásokkal és találkozókon való részvételekkel. Aztán ő is egyike lett azoknak akik úgy gondolták, hogy országhatáron kívül könnyebben megtalálják a számításukat, Németországba költözött. Nem sorolom fel mivel kezdett el foglalkozni, a lényeg az, hogy tegnap átküldött nekem egy videót, ezt:

Mielőtt jönne a kérdés, igen, ő vezeti a járművet, méghozzá egy BR146-os gépet valahol Würzburg és Hanau között. Mert mozdonyvezetőnek tanul és hamarosan végez is. Reményeim szerint ezen a blogon leírja majd nekünk, hogy hogyan is lesz belőle németországi mozdonyvezető, de ehhez még kell egy kis idő.
Mindenesetre ilyenkor eszembe jutnak azok akik a szimulátorozást egyfajta értelmetlen pótcselekedetnek vélik (hajaj hányszor olvastam ilyeneket az index fórumának "értő" közösségétől...) és csak csendben elmosolyodok, mert tudom, hogy Lanmanon kívül bőven vannak még olyanok akik a számítógép előtt ülve kezdték el a járművezetést, hogy aztán a valós életben, valódi járműveken is bebizonyítsák nap mint nap a tudásukat.

Amikor egy projekttel elkészülök, az mindig jó érzéssel tölt el. Van értelme a szüttyögésnek, a modellezőcuccok minduntalan szétpakolásának, a szórópisztoly-mosásnak, a több hónapos várakozásoknak egy-egy alkatrészre. A végére az ember azt elfelejti, hogy az alkotás örömébe mennyi üröm vegyül (tényleg kitalálhatnák már az önmagát tisztító szórópisztolyt), és a végére a kész mű birtoklásának öröme marad meg. Így vagyok a most elkészült nullás méretarányú kocsijaimmal is: kész vannak, jó rájuk nézni.

Pár héttel ezelőtt jött szembe velem a hír Twitteren, csak aztán jól elfeledkeztem arról, hogy itt is megosszam veletek: Új-Zélandon az utolsó Ganz-Mávag EM/ET típusú motorvonatot is kivonták a forgalomból. Nyilván ez remek hír az ottani utazóközönségnek, hiszen 34 évet töltött el szolgálatban a 44 megrendelt egység és helyettük zsírúj, modern motorvonatokat kapnak, a hazai vasútbarátoknak viszont enyhe szomorúság költözhet a szívébe, hiszen egyel kevesebb országban utazhatunk magyar vonatokon. Természetesen nem a vasutat zárták be Wellington környékén, hanem a korábban már felújított flotta nem kapta meg az újabb átépítésre az engedélyt, helyette inkább a Hyundai Rotem által gyártott, Matangi becenévre hallgató (szelet jelent maori nyelven) FP/FT villamos motorvonat flottát bővítették. Ezek egyébként először csak a brit DM/D motorvonat állományt cserélték le valamint adtak lehetőséget a kapacitás növelésére, aztán rendeltek még belőlük 35 darabot, hogy 2015-2016 folyamán leválthassák a magyar szerelvényeket is. Az utolsó járgány 2016. május 27.-én fejezte be a munkát. Aki érez magában egy kis hajlamot némi nosztalgiázásra az kattintson erre a linkre és nézegesse meg a képeimet amelyet jópár évvel ezelőtt csináltam ottjártamkor.
A kérdés persze adott: mi fog történni a forgalomból kivont szerelvényekkel? Az állomány közel fele Dél-Afrikába hajózott, hogy ott vasúti kocsikat faragjanak belőlük és úgy éljenek még túl pár évet. Egy megmaradt a Canterbury Railway Societynél, remélhetőleg ők megőrzik majd egyben az utókornak.

A világ minden táján vannak olyan vonatok melyek nem elsősorban az egyik pontból másik pontba való eljutást szolgálják, hanem magára az utazásra koncentrálnak, hogy az élmény legyen a jegyvásárlónak. Van ahol ezt kényelmesebb ülésekkel, nagyobb lábhellyel, kiváló étkezőkocsival, nagyobb személyzettel vagy éppen nosztalgia szerelvénnyel próbálják ezt megtenni, van ahol kilátókocsikat üzemeltetnek amelyekben egy-egy fotelban elheverve tudjuk az elsuhanó tájat csodálni. A japán Ichibansen/nextstation gárda fogott egy Kiha 122-es dízel motorvonatra alapuló ET122-es motorvonatot és megváltoztatta egy olyan vasúti járművé amely különleges utazások lehetőségével kecsegtet. Én legalábbis le vagyok nyűgözve.

Amikor én még kissrác voltam, az egyik kedvenc olvasmányom a "Nagy indiánkönyv" volt. Az igen vaskos kötet Karl May elbeszéléseit tartalmazza, a német író a vadnyugat hőskorában játszódó történeteket az igaz szívű indián, Winnetou személye köré szőtte. May egykori lakhelyén, a kisvasútjáról is ismert Radebeulban már jártunk, s úgy döntöttünk, felkeressük a regénybeli események helyszínét is. No, nem az Újvilágba indultunk, az messze van – mentségünkül szolgáljon, Amerikába maga May sem jutott el –, mindössze bő félszáz kilométerre, az 1960-as évek közepén forgatott Winnetou-filmek színhelyére utaztunk el. Ez pedig nem más, mint a Horvátország területén elterülő Plitvicei Nemzeti Park, ahol a "jugoszláv indián", azaz Gojko Mitić átélte kalandjait. Érdekesség, hogy a napjainkra legendává érett filmek egyik kisebb szerepében az ifjú Mario Girottit láthatjuk, a fiatalember később Terence Hill néven tett szert világhírre. A Nemzeti Park közelében sínpálya ugyan nem fut, ám útközben és kirándulásaink alkalmával többször is találkoztunk a horvát vasúttal. Élménybeszámolónk összeállításakor megpróbáltam elsősorban a vasúti vonatkozásokra fókuszálni, azonban nem vonhatom ki magam a vidék természeti szépségei alól, különös tekintettel a viszonylag kis területen nagy számban előforduló, szebbnél szebb vízesésekre.