Jónéhány évvel ezelőtt felbukkant pár kép az Index vasútmániás fórumán, hogy egy hattengelyes rozsdállik az istvántelki parajosban. Kis kutakodással sikerült kideríteni, hogy ez egy német eredetű, Ssyms kocsi. Az eredete nagyon érdekes: története a második világháborúig nyúlik vissza. A kocsisorozat ugyanis 1942-ben látta meg a napvilágot, akkor amikor a híres Tigris harckocsi is. A kocsit eredetileg általános nehézrakomány-szállítónak készült, de amikor a Henschel elkezdte gyártani a Tigrist, rájöttek, hogy a 45 tonnás harckocsit nem lehet szállítani vasúton. A porosz vasúton akkor a 11.5 tonnás tengelyterhelés volt az általánosan használt - voltak ennél jobb vonalak is, de ha keletre akarták szállítani a vasszörnyet, akkor ha volt is olyan kocsi, amely nem hajlott el alatta, a pálya biztosan nem szerette. Ezért vették elő az Ssyms kocsit, és kezdték el gyártani. A két hattengelyes kerékpárnak és a masszív szerkezetnek hála már fel lehetett rakni a harckocsit a vasúti vagonra - igaz, csak korlátozással. A Tigris ugyanis olyan szélesre sikerült, hogy lelógott a vasúti kocsiról. Ezért vasúti szállításhoz külön, keskenyebb lánctalpat szereltek a tankra, és a normál lánctalp rakományként utazott a harckocsival. Ez a lánctalp volt az úgynevezett transzport-lánctalp. Nem nagyon közlekedtek vele, mert olyan nagy volt a talajnyomása, hogy egyetlen út sem köszönte meg, ha végiggördült egy ilyen lánctalppal szerelt Tigris rajta. Persze későbbiekben lazítottak a dolgon, kivételes esetekben fel lehetett normál lánccal is rakni a tankot a vagonra, de voltak korlátozások: például kétvágányú pályán nem találkozhattak ilyen vonatok, illetve az állomásokon is megvolt, hogy milyen vágánytengely-távolsággal rendelkező vágányra állhat egy ilyen terhet szállító vonat, nehogy a rakomány valamibe beleakadjon. A kocsik kialakítása speciális volt, például a kézifékkerék a vagonok végén teljesen lehajtható volt, illetve az egész kocsi felülete sima volt - semmi kiálló alkatrész - hogy a tankok zavartalanul végiggurulhassanak a szerelvényen. Igen, ezekről a kocsikról a tankok legurultak, nem leugrattak. Utóbbira volt példa Magyarországon az átkosban, de a rossz nyelvek szerint a vasúti kocsiknak annyira nem tett jót a manőver, hogy utána selejtezni kellett őket. 

Még az elmúlt év novemberére egy lelkes csapat meghirdetett egy különvonat közlekedését, amely a Duna-Tisza köze két megszüntetett vasútvonalát járta volna be. E két vonalon Kunszentmiklós-Tass és Solt, valamint Kiskőrös és Kalocsa között hivatalosan ugyan csak a személyszállítás szünetel, tehervonatok közlekedésére továbbra is van lehetőség, azonban egy ilyen intézkedés többnyire az érintett vasutak lassú halálát jelenti. A pályát azonban - legalábbis egyelőre - használható állapotban kell tartani, vagyis akár egy különvonattal is bejárhatók. A "Kunsági vasúttúra" névre keresztelt eseményt első nekifutásra egy 415-ös sorozatú dízelmotorkocsival, népszerű nevén Uzsgyival tervezték lebonyolítani, de ezt később ezt a szervezők egy 418-as (a régi jelölés szerint M41-es) mozdonnyal továbbított retró ingavonatra változtatták. Sajnos akkor a járványhelyzet miatt ez az vonatozás nem valósulhatott meg. 2021 tavaszára azonban a helyzet javulni látszott, ezért a szervezők ismét belevágtak és a nyár elejére, június 11-re ismét meghirdették a különvonatot. Ezt már sikerült leközlekedtetni, s mivel magam is megjelentem az eseményen, arról most be is tudok számolni.

Úgy gondolom, nyugodtan kijelenthetjük, hogy az utóbbi években a hazai állami személyszállító vasútvállalat legsikeresebb akciója egy olyan tevékenység, amely tulajdonképpen nem is lenne a feladata. Igen, az úgynevezett retró hétvégékről van szó, amely hírneve ma már határainkon túl is elterjedt. Hogy hogyan kezdődött? Először a nyári időszak alatt hétvégenként indult Nohab-vontatta, étkezőkocsit is továbbító "retró vonat" a Balaton északi partjára. Aztán egy hétvégén néhány kijelölt vonat elé eredeti fényezésű mozdonyt (M61, M62) kapcsoltak, majd ez tavaly két hétvégére növekedett, s már nemcsak a vontató, hanem a vontatott járművek egy része is régies megjelenést öltött. Erre az esztendőre a nagy sikerre való tekintettel a vasúttársaság lelkes illetékesei négy alkalommal számolnak, ezen túl az esemény kiszabadulva a Balaton "fogságából" kelet-magyarországon is megjelenik. 2021 első retró-hétvégéjére június 5-6-án Miskolc térségében került sor, amikor több vasútvonalon a megszokott Bz-motorvonatok helyét másfajta összeállításban közlekedő szerelvények vették át. Mindez részben a múltidézés jegyében is történt, hiszen a nagyérdemű olyan járműösszeállításokkal találkozhatott, amelyek egykor mindennaposak voltak a térségben. Jómagam az első napon, szombaton jelentem meg a helyszínen, most az ott átélt eseményeket osztom meg.

A Hódmezővásárhelyre tett vasvillázásunkról készített hozzászólásomban, amelyben a már gyakorlatilag teljesen kész Tram-Train városi szakaszát mutattam be, még csak említhettem a vonalon majdan közlekedő járművet. Most már fényképem is van róla: miután korábbi hibája kijavításra került, végre sort keríthettek az első hatósági vizsgamenetére. Abban, hogy a március 10-ére kitűzött eseményre ténylegesen sor kerül, nem voltam teljesen bizonyos, mindenesetre úgy terveztem a napomat, hogy ha kell oda tudjak menni. Aztán amikor azon a szerdai reggelen megtekintettem a vonatinfós alkalmazást (az iemiget), már biztos voltam benne, hogy látni fogom a Vasvillát, ahogy valaki tréfásan elnevezte a 406 001-es pályaszámú motorkocsit. A térképen ugyanis azt láttam, hogy a jármű ideiglenes honállomása, Szentes felvételi épülete előtt áll. Nem sokkal később már úton voltam, mégpedig Kiskunfélegyházára, Paco (a szentesi vontatási főnökségen a motorkocsival foglalkozó dolgozók így nevezték el az egyik spanyol szervizes szakember után) útjának első állomására. Itt egy személycsoport kellős közepébe pottyant, ebben a hozzászólásban az ott eltöltött 40 percéről mutatok néhány impressziót. Indulás tehát ismét vasvillázni, ezúttal Kiskunfélegyházára!

Mindjárt az elején előrebocsátom: nem dolgozni érkeztünk február utolsó szombatján a délkelet-Magyarországon található városkába, Hódmezővásárhelyre. Mindezekből nyilvánvalóan következik a kérdés, hogy akkor mit keres az utunkat leíró hozzászólás címében egy mezőgazdasági eszköz neve és vajon hogy kapcsolódik ez az ismert magyarnótában is szereplő híres promenádhoz. Nos, mondanivalóm valójában egy hazánkban eddig ismeretlen fajta közlekedési eszközhöz kapcsolódik, a jelenleg még épphogycsak a szárnyait bontogató Tram-Trainhez. Az angol kifejezés magyarításaként alkották meg a vasútvillamos szót, aztán ebből találta ki egy nem kevés humorérzékkel megáldott valaki a vasvilla rövidítést. Kicsivel kevesebb mint egy évvel ezelőtt, amikor az emeletes vonat első magyarországi útja kapcsán a 815 007 pályaszámú motorvonatot 007-es ügynöknek tituláltam, kaptam hideget-meleget. Lehet, hogy ez most sem lesz másként, mivel tudom, hogy a vasvilla kifejezés ebben az értelemben nem mindenkinek tetszik. Mégis úgy döntöttem, használni fogom, mivel megítélésem szerint jópofa megnevezés, még ha semmilyen módon sem kapcsolódik a Tram-Trainhez.

Az egykori Juventus együttes 1970-ben kiadott kislemezének egyik dala a "Véget ért egy fejezet" című nóta volt. Bár a napjainkban is népszerű szám egészen másról szól, mégis ez jutott az eszembe, amikor hírét vettem, hogy vasutunk megszünteti egyik ikonikus vonatfajtájának közlekedtetését. Ez pedig nem más, mint a "hagyományos", azaz nem a felújított, ún. csíkos, hanem az egyszerű, régimódi kék kocsikból és az azokat továbbító 431-es sorozatú villamos mozdonyból összeállított ingavonat. Az intézkedés oka az, hogy az utolsó négy üzemképes 300-as alsorozatú vezérlőkocsinak február elején rövid időn belül lejárt, illetve lejár a fővizsgája, a vagonok pedig attól fogva nem közlekedhetnek. Mivel továbbüzemeltetésüket a gazda, a MÁV-Start nem tervezi, újravizsgáztatásukra nem fog sor kerülni. Elsőként a 307-es (teljes nevén az 50 55 80-05 307-0) állt le, melynek utolsó napja február 7-e, vasárnap volt. Aznap reggel kellemetlen, borús idő virradt ránk, ennek ellenére úgy döntöttem, Füzesabonyba utazok, hogy talán utoljára lássam ezt a vonatfajtát közlekedni.

A Nürnbergi játékvásár minden év február elején kerül megrendezésre, és a vasútmodell-gyártók erre az időpontra szokták tartogatni az újdonságok bejelentését. Ebben az évben a rendezvényt a COVID miatt eltolták nyárra, de ez a gyárakat nem tántorította el, hogy előrukkoljanak a 2021-es újdonságokkal. Mostanra már szinte minden nagyobb gyártó megjelentette az újdonságlapjait. Átfutottam ezeket, hogy milyen érdekes dolgok lesznek N-es méretben. Nem akarom lelőni a poént, de rég nem volt már ilyen érdekes év az N-es méretet gyűjtőknek.

A magyar vasúti járműgyártás nem ismeretlen az egyiptomiak számára, hiszen a Ganz és a Ganz-Mávag többször is szállított mozdonyokat, motorvonatokat, illetve villamosokat a piramisok országába. Elsőként 1934-ben került ki a Ganz egy, a Kairó - Szuez vasútvonalra szánt motorvonat megépítésére kiírt ki versenytárgyaláson induló 14 gyár közül nyertesként. A leszállított járművekkel a gazdája meg volt elégedve, így eztán az egyiptomi vasút hosszú ideig a budapesti járműgyár állandó megrendelője lett. Egy példa: külön az afrikai ország részére lett kifejlesztve az ENR 4301-es sorozatú, nálunk M31-esként ismert dízel tolatómozdony. 1986-ban villamosokat küldtünk Alexandriába, majd ezután szünet állt be a kapcsolatban, egészen mostanáig. 2021 február 10-én ugyanis járműszállítmány indult Dunakesziből Egyiptomba, amelyet egy nagy darabszámú megrendelés első négy példánya alkotta. Bár az időjósok arra a napra nem sok jót ígértek - és sajnos előrejelzésük ezúttal be is vált -, ezen a napon magam is megjelentem a Budapest északi peremén elhelyezkedő város állomásán.