Van a baráti körömben egy ember, aki él-hal az angol vonatokért: IST. Az Ő révén ismerkedtem meg az angol témájú N-es modellekkel. Hamar kialakult bennem az a megállapítás - ebben a szakértő is egyet ért - hogy az angol modellek pár évvel el vannak maradva az átlag európai minőségtől, az amerikai, japán dolgoktól pedig vagy tíz évnyire. Kicsit olyanok, mintha baltával faragták volna őket, és egy lendkerekes játékautó hajtását applikálták volna alájuk. Ezen túl a DCC előkészítés csak elvétve van jelen, a KKK sem nagyon jellemző. Azonban az utóbbi időben javulás látszik több területen is. Mindig, amikor IST új modellt vesz, előbb-utóbb meg szoktam tekinteni, és bár IST-et a legújabb fejlesztésű modellek vásárlása jellemzi, látszik, hogy azért Angliát is elérte a modern kor szele. Nagyságrendekkel részletesebb kidolgozású, és fejlettebb belső tartalommal ellátott modellek jelennek meg az utóbbi időben mint új fejlesztések, vagy ráncfelvarrások. Ilyen a Dapol Mallardja is, amiről a post szól.
Utolsó kommentek