Vasútmodellezés terén N-es építési nagyságban nem sok cég van, amely a britek vasútjának leképezését tűzte volna ki a céljául, pedig a szigetországban is meglehetősen sokan űzik ezt a hobbit, ráadásul a gyűjtőszenvedélyük talán a szokottnál is nagyobb. Cserébe viszont a világ más tájain nem túl sokan vannak, akik erre a témára mozdulnának rá, így hazánkban is ha valaki nem magyar tájat próbál modellezni, akkor leginkább az osztrák, német, amerikai trióból, esetleg a svájciaktól merít ihletet. Ezért aztán a Dapol modellgyártó cég neve sem mond sokat alapvetően itthon a többségnek, nekem is csak azért, mert valami hülye oknál fogva kedvelem a britek kissé ormótlan motorvonatait. A Dapol mozdonyokkal indított, a Class 73-asukkal letarolták a brit N-es piacot, hatalmas sikert aratva, majd jött a Class 66-osuk is, ezek minőségileg pedig igencsak jól sikerültek, ami megalapozott nekik pár nyugodt, fejlesztgetéssel teli évet. Nekiálltak vagonok és kocsik készítésének, majd jöttek a kiegészítők (felsővezetéktartó oszlopok, alakjelzők, stb.), de kezdőkészletben senki sem gondolkodott.

A tavalyi amerikai utunk előtt a feleségemmel viszonylag sok időt töltöttünk el a kinti látnivalók listájának összeállításával, programtervet gyártottunk magunknak, hogy aztán nagy részét dobhassuk a sutba. Nekem az egyik kívánalmam az volt, hogy láthassak élőben egy amerikai foci meccset. Alapvetően az itthoni focit szeretem (lehet dobálni rám a köveket, akkor is vállalom), de a tojáslabdával játszott sport is előkelő helyet foglal el a listámon. Bár az NFL csapatok közül a Seahawks a kedvencem, New Yorkban csak a Giants vagy a Jets meccsét tekinthettem meg. Utóbbi játszott otthon, így a mérkőzés előtt kb fél évvel le is foglaltuk a jegyünket a 13. sorba. És hogy jön mindez ide, erre a blogra? Úgy, hogy vonattal mentünk a stadionba.

Külföldi oldalakon, fórumokon került beharangozásra, hogy egy új, csak az N-es mérettel foglalkozó német vasútmodellező magazin indul. Nem nagyon izgatott fel a dolog, mert Hazánkba úgysem jut el, vagy ha mégis, akkor csak egy-egy kósza lapszám erejéig. Azonban a hétvégén Németországban jártam, és egy ujságárusnál megláttam, nem bírtam ki, hogy ne vegyem meg az első lapszámot. 

Ami miatt megvettem, mert elsőre nem olyan érzése van az embernek, mintha valami összetákolt lapot fogna a kezébe. Belelapozva egy igényesen összerakott - és ami nekem a háklim, igényesen fotózott lapot tartottam a kezembe. A lap landolt a kosárban, most pedig gondoltam ajánlom Nektek is egy pár sor erejéig.

Aki rendszeresen olvas minket az már rég tudja, aki pedig nem annak újdonság lehet, hogy a japán Kato cég nem egy kellően vastag és látványos könyvbe gyűjti össze minden évben a megjelentetésre váró dolgokat, hanem havonta mutat meg - ingyen - az érdeklődőknek egy-egy képet, felsorolva rajta a következő hónapokban várható modelleket. Ez történt most is, kiadták a júliusi lapot, erről emlékeznék meg néhány mondatban:

.

Akit érdekel a vasút annak gondolom nem kell nagyon bemutatnom a MÁV-Start féle vonatinfo, illetve a MÁV-Trakció féle eMig honlapokat, melyeken térképen lehet nyomon követni az egyes vonatok, illetve az egyes járművek útját, néhány statisztikai adattal kiegészítve. A britek nyilván másképpen gondolkoznak, teljesen máshogy viszonyulnak ezekhez az adatokhoz. Az ottani vasúti hálózat kezelője, a Network Rail ugyanis gondolt egyet és tavaly júniusban publikussá tette egy rakat adatát elsősorban azért, hogy külsős fejlesztők azokra alapozva különböző adatbázisokat, majd ezek segítségével felhasználóbarát programokat, internetes honlapokat hozhassanak létre. Az adatokhoz való hozzáféréshez mindössze regisztráció kell, valamint néhány alapvetés ismerete, aztán máris mehet a csámcsogás a megkapott infókon. Némi kiegészítés után én az OpenTrainTimes honlapját mutatnám meg nektek, mert azért akad ott néhány szokatlan megoldás, legalábbis az itthoni állapotokhoz képest.

Múlt héten feldobtam btx-nek az ötletet, hogy ha már nem jött össze a szolnoki vasútmodell kiállításon a részvételünk a virtuális vasúti bandával, attól még megnézhetnénk a kiállítást személyesen. Vonatozunk egyet, dumálunk egy jót, megnézzük a nagy és a kicsi járgányokat, majd hazajövünk. Tudtuk előre, hogy  nem lesz életünk legjobb kalandja, de kellemes szombati programnak tűnt a dolog. Emiatt aztán nem is kellett nagyon győzködnöm, hogy velem tartson. Rövid úti beszámoló következik pár képpel a szolnokiak munkáiról, valamint pár 1:1-es járműről is.

Közlekedésstratégáknak jó hír, időben szűkösen levőknek pedig rossz, hogy megjelent a Cities in Motion második része. Anno az első rész elég nagy felbolydulást okozott, mivel korábban meglehetősen régen volt már egy normális forgalomszimulációs program, melyben derék városlakóinkat tudtuk tömegközlekedéssel terelgetni a céljaik felé. Én még anno Transport Tycoonon illetve Traffic Gianten nevelkedtem, valamiért azonban a CiM nem fogott meg. Megvettem, egy-két kiegészítőt is beszereztem hozzá, de valahogy sohasem mélyedtem el benne túlzottan. Valószínűleg ez volt a baj, ezért nem kerültem különösebb lázba amikor a 2. rész készítéséről hallottam. Mára azonban ezt is befejezték, a program néhány napja játszható és bizony itthon is belevetették magukat páran a buszhálózatok újbóli kialakításába. Egyik kedves ismerősöm, Lakatos Laci is így tett, emiatt aztán megkértem, hogy röviden írja meg nekünk az újdonságokat, az első lépések utáni tapasztalatait. Alant ezeket olvashatjátok, némi általa készített képcsomaggal együtt.