Amikor 1991-ben megláttam a 3 évvel korábban felújított ABa 2305-ös kocsit, elkezdett érdekelni, hogy milyenek is lehettek régen a személykocsik, elsősorban a magasabb osztályúak. De akkoriban internet hiányában nehezebben ment a kérdés utáni kutakodás, ráadásul akkoriban más, fontosabb dolgom is volt. Egy alkalommal Rákosrendezőre kiballagtam, megnéztem az ott tárolt kocsikat, de fogalmam sem volt melyik milyen. Sajnos fényképezőgépet sem vittem, pedig ma milyen jól jönne visszaidézni pontosan a látottakat. A ’90-es évek közepén láttam Szolnokon az ott összegyűjtött kocsik egy részét, de azokkal is majdnem ugyanúgy jártam, mert csak a rajtuk látható adatokat írtam fel hevenyészve egy nálam levő kártyanaptárra. Az utóbbi években sikerült végül viszonylag sok információt beszerezni, részben a neten hasonló érdeklődésű vasútbarátoktól, részben újabb kiadású könyvekből.

Van egy Google maps térképem, amire felvittem az összes vasutas látnivalót, és ha utazom valamerre, akkor mindig megnézem, hogy mi esik útba, és mennyire kell a programot átalakítani, hogy valamit a térképen kipipálhassak. Így vezetett az utam Freilassingba, ahol a Lokwelt vasúti múzeum található. A város  Ausztria és Németország határánál található, konkrétan Salzburg túloldalán van. Nagy látványosságnak számít, amikor a határon átmegy az ember Ausztria felől, onnantól végig ki van irányjelzőkkel táblázva, hogy merre van a Lokwelt. 

A hétvégén elindult a kisvasúti szezon. Azaz, ebben az évben is kezdetét vette a kisvasúti napok sora, ami évek óta hagyományosan mindig a Gyermekvasút napjával kezdődik. Ezt majd szépen követi  minden magyarországi kisvasúton az adott kisvasút napja. Innentől lehet lesni a naptárat: mikor, hová érdemes menni, mert jó rendezvényre lehet számítani.

Nemrég Giessenben jártam, az éves szokásos nullás seregszemlén. A kiállítással egybekötött vásár évről évre nagyobb szabású, egyre több a megcsodálni való dolog. Itt láttam egy olyan terepasztalt, vagy inkább  terepasztal szerű “valamit”, ami előtt minden nap húsz percet álltam, és csodáltam. Ha csak egyetlen témát lehetne kiválasztani, hogy mit akarnék mindenképpen bemutatni, akkor

Tavaly szeptemberben azt mondták a Dovetail Games fejlesztőcsapatánál, hogy most figyeljen mindenki, varázsolnak egy keveset és februárra olyan többjátékos vasúti szimulátort rittyentenek össze, hogy attól fog koppanni az állunk a peronok térkövén. Március van, annak is a közepe. A késésből azt hihetnénk, hogy amerikai vasút helyett magyart modelleznek, de nem így történt: két napja kiadásra került a TSWCSXHH - igen, elismerem, borzasztó rövidítés, maradjunk talán a TSW-nél -, beletoltam körülbelül 10 órát eddig amennyi idő alatt egy mai modern játékot félig ki lehet játszani, szóval nézzük az eddigi tapasztalatokat!

Akkor ez most hogy is van, melyik a helyes? Az első nagyon furcsán hat, a második tűnik első hallásra jónak, csak az a bibi, hogy amikről írni szeretnék, azok nem terhek, maximum édes terhek… Természetesen az első szó is helyes, mert ismét teherkocsikról fogok írni. Na, de nem én vagyok Grétsy László, így a nyelvészkedést ezennel ünnepélyesen befejezem.

A MÁV-hoz a II. vh. után jelentős számban kerültek idegen eredetű teherkocsik. Ezek egy része itt maradt a harcok során, de később szovjet „elvtársi” segítséggel jutott még (jó pénzért) a zsákmányoltakból is. Magyar modellgyártók (külföldiek még annyira sem) nem kényeztetnek el III-as korszakos hazai eredetű teherkocsikkal, így „magad uram, ha szolgád nincsen”.

Bár a címet Veöres Sándortól kölcsönöztem, de ígérem, következő sorokban egy szó sem esik költészetről, viszont vasútmodellezésről annál inkább.

 A II. világháború folyamán Magyarországra került olasz eredetű kocsiknak több válfaja volt. Most az FS eredetileg F, majd Ghms jelű kocsija vasajtós változatának készítését mutatom be. 

E hozzászólás címéből logikusan az következne, hogy az osztrák vasút legendás motorvonatától, a Kék Villámtól búcsúzunk, de – szerencsére – nem így van. A szerelvény köszöni, jól van, nem készül még nyugállományba, valójában ő ment búcsúzni. Nyugati szomszédunknál ugyanis döntés született egy vasútvonal leállításáról, a strasshofi Fűtőház Vasútmúzeum szervezésében sorra kerített utazás keretében a Kék Villám feltehetően utolsó vonatként járta be a 35 kilométernyi sínpárt. Igazándiból a Pulkau völgyében húzódó, Zellerndorfot Laa an der Thaya városkával összekötő vonal már régóta tetszhalott állapotban leledzik. 1988. május 28-án közlekedett a relációban utoljára menetrend szerinti személyvonat, a teherforgalom pedig Laa an dr Thaya állomás és a Jungbunzlauer Austria AG gyárudvara közti mintegy 10 km-es szakaszra szorítkozik. A pálya többi részét csak alkalmanként, építési munkálatok, vagy egyéb ok miatt kerülő útirányra kényszerülő tehervonatok vették igénybe. Pedig a vasútvonal – ránézésre – jobb állapotban van, mint sok hazai mellékvonal. De nincs mit tenni, a döntés szerint a vonal 2016. december 11-étől nem létezik, így előző nap vasútrajongók egy csoportja meg egyszer, talán utoljára végigutazott rajta. Az utolsó üzemnapon, december 10-én mi is ott voltunk.