Német alapból magyar tartánykocsi, avagy hogyan készítsük el az 1917-ben Kistarcsán épült vagon modelljét – akár roncsok felhasználásával?

Az alcím természetesen nem elírás. Amikor modellünk eredetije készült – de még később is – így hívták: tartánykocsi.

Őszintén szólva, amikor másfél éve megvettem egy méretváltó modellezőtárstól a „hozzávalókat”, nem sejtettem, hogy sikerül egy u betű nélküli teherkocsit csinálnom. (A II. vh. után u betűvel jelölték azokat a külföldi eredetű kocsikat, amelyek a határ közelébe nem mehettek – gondolom, nehogy valakinek még eszébe jusson átvinni a határ túloldalára, visszajuttatandó az eredeti tulajdonoshoz.)

Manapság meg kell becsülni a vasútbarátok számára szervezett programokat, különösen a különvonatokat. Szerencsére akad néhány lelkes ember, aki úgy gondolja, hogy megéri az energiát egy-egy vasúti program szervezése. Miskolcon az átlagnál magasabb az ilyen jellegű lelkesedés, és szerencsére a kisvasút üzemeltetője nem fekszik a dolgok elébe. Így fordulhat elő, hogy hogy a Lillafüredi Kisvasúton viszonylag gyakran - nem csak minden második szökőévben - van színvonalas program a vasútbarátok számára. Most hétvégén egy tehervonat lett összeállítva, amely direkt fotózási céllal közlekedett. 

Nagy távolságra szóló utazásnál nálam mindig előjön az örök dilemma, azaz mi a fontosabb: repülővel hamar odaérni valahova és ott eltölteni plusz egy napot, vagy menjünk inkább lassabban és élvezzük az elsuhanó tájat? Idén belefutottam ebbe a problémába, mivel az Amerikai Egyesült Államok északnyugati végében fekvő Seattle-ből szerettünk volna feleségemmel eljutni San Franciscoba. A legelső opció triviális: nézünk egy repülőjáratot, kimegyünk a reptérre és laza 2 óra 10 perc múlva leszállunk Kaliforniában. Vaaaagy: nézünk egy vonatot, kimegyünk a vasútállomásra és laza 23 óra múlva leszállunk a szomszéd városban ahonnan egy órás buszozás után eljutunk San Franciscoba. Utóbbit választottuk. Szerencsére.

Vasutaink között különös színfoltként van jelen a tiszolci fogaskerekű vaspálya, mely napjainkban is a Szlovák Vasút (ŽSR) hálózatának aktív része. Érdekesség, hogy Európában ma mindössze két normál nyomközű fogaskerekű vasút van üzemben: az egyik a Csehországban található Tanvaldnál, a másik pedig a 2016-os esztendő végén éppen 120 éves jubileumához érkezett tiszolci vasút. Persze a hétköznapi forgalom már egyik helyen sem fogaskerekű vontatással bonyolódik, azonban a különleges technika mindkét helyen üzemképes és a nosztalgiaforgalomban rendszeresen használatban is van. Csakhogy amíg a cseheknél dízel-járművek húzzák-tolják a különvonatokat (a tanvaldi vasúthoz tett utunkról megemlékeztem ebben a bejegyzésben), Tiszolcról csillogó fekete vasparipa, azaz gőzmozdony rugaszkodik neki a nem csekély emelkedőnek. Nem is akármilyen, a jármű Ausztriában épült, majd Magyarországra került, később a Román Vasút (CFR) üzemeltette, végül Szlovákiában kötött ki. Egy alkalommal már tettünk egy villámlátogatást a szlovák Érchegységben elterülő Tiszolcon, de úgy döntöttünk, hogy a 120 éves fennállás tiszteletére rendezett október 22-iki ünnepségen is ott leszünk. Előző napon azonban hazánkban országos eső volt, jelentős mennyiségű csapadékot küldtek az égiek. Ez kissé elbizonytalanított minket, hiszen Tiszolcra eljutni elég hosszú az út ahhoz, hogy esetleg egész nap áztassuk magunkat. Az időjósok azonban javulást ígértek több órás napsütéssel, ezért aztán úgy döntöttünk, nekiindulunk. Ez alkalommal - szerencsére - nem kellett csalódtunk a meteorológiában.

Nagyszabású bejelentőnapot terveztek mára a Train Simulator sorozat készítőjénél, a Dovetail Gamesnél. A tájékoztató meg is érkezett egy 10 perces videó képében amelyet egyrészt behivatkozok, másrészt röviden összefoglalom a lényeget:
Jön a TS2017 szeptember közepén, négy darab pályával (francia, amcsi, német, brit), illetve a Pioneer Edition öt pályával (+Semmeringbahn). Bár nagyra tartják, hogy mennyivel jobb lesz a jelzőkezelés, a grafika, a fények, a videó elejét megnézve ti is láthatjátok, hogy szinte ugyanazt a programot kapjuk meg vele, mint eddig, tehát így első pillantásra nincs nagy fejlődés.
Viszont.
(És itt jön a videó második része.) 2017. februárban érkezik a Train Sim World ami a már régóta várt új motorra épülő szimulátor lesz. Az Unreal 4-es motort liszenszelték és használták fel amivel tényleg nagyon jól kinéző modelleket lehet már közlekedtetni, nem beszélve a környezet látványáról. Plusz elvileg rengeteg járművet tud majd normálisan kezelni a játék. Minden megújul, a régi pályák és járművek nem lesznek használhatók (erre marad a TS2017), lehet elölről kezdeni a fejlesztéseket, de ez nem is nagy csoda, nagyon bénán néznének ki a régi cuccok egy újabb rendszeren. Viszont cserébe kapunk például multiplayer üzemmódot, azaz többen is tudunk majd végre valahára ezzel a programmal is játszani egyszerre, ugyanazon a pályán. Ahogy elnéztem a videót itt már arra is lesz lehetőségünk, hogy rendes mozdonyvezető módjára felmásszunk a gépre és szépen besétáljunk a vezetőállásba. Bár a videóban csak alfa verzió előtti változatból szerepelnek képek és videók, így is megdöbbentően jól néz ki.
Decemberben indítanak egy publikus bétatesztet, viszont egyelőre úgy néz ki, hogy abban azok vehetnek részt akiknek meglesz a TS2017. Szóval a türelmetleneket szépen le fogják húzni, hiszen szerintem ember nem lenne aki amúgy megvenné a TS2017-et ha mindjárt jön a Train Sim World.
A lényeg nagyjából ez, várós nagyon.

Ismét egy újságbemutató, gondolhatnátok elsőre, de inkább lehűtenék mindenkit: nem érkezett a magyar - meglehetősen döglődő - nyomtatott sajtó piacára egy új, minőségi kiadvány amely a vasútmodellezésről szól, hanem inkább itthon is belecsöppenünk a gyűjtögethető és összerakható modellek, jelen esetben terepasztalok világába. A magazin első száma ezen a héten jelent meg kőkemény 490 forintért, én pedig jól megvettem, hogy megírhassam róla a véleményemet nektek.

Személyes poszt következik, kérlek nézzétek el nekem!
Már idejét sem tudom mikor, talán jóval több mint 1 évtizede ismerkedtem meg egy bonyhádi sráccal virtuális vonatozás okán. Lanman arról volt ismert, hogy a német Zugsimulator für Windows, rövidebb nevén ZuSi szimulátornak volt a mindentudója, pályát, járművet fejlesztett hozzá, segített bármilyen kérdésben, azóta is az egyik nagy kedvencem az 50-es vonal Dombóvár és Bátaszék közötti szakasza. A kapcsolatot nem csak számítógép előtt ülve, de élőben is tartottuk közös vonatozásokkal és találkozókon való részvételekkel. Aztán ő is egyike lett azoknak akik úgy gondolták, hogy országhatáron kívül könnyebben megtalálják a számításukat, Németországba költözött. Nem sorolom fel mivel kezdett el foglalkozni, a lényeg az, hogy tegnap átküldött nekem egy videót, ezt:

Mielőtt jönne a kérdés, igen, ő vezeti a járművet, méghozzá egy BR146-os gépet valahol Würzburg és Hanau között. Mert mozdonyvezetőnek tanul és hamarosan végez is. Reményeim szerint ezen a blogon leírja majd nekünk, hogy hogyan is lesz belőle németországi mozdonyvezető, de ehhez még kell egy kis idő.
Mindenesetre ilyenkor eszembe jutnak azok akik a szimulátorozást egyfajta értelmetlen pótcselekedetnek vélik (hajaj hányszor olvastam ilyeneket az index fórumának "értő" közösségétől...) és csak csendben elmosolyodok, mert tudom, hogy Lanmanon kívül bőven vannak még olyanok akik a számítógép előtt ülve kezdték el a járművezetést, hogy aztán a valós életben, valódi járműveken is bebizonyítsák nap mint nap a tudásukat.

Amikor egy projekttel elkészülök, az mindig jó érzéssel tölt el. Van értelme a szüttyögésnek, a modellezőcuccok minduntalan szétpakolásának, a szórópisztoly-mosásnak, a több hónapos várakozásoknak egy-egy alkatrészre. A végére az ember azt elfelejti, hogy az alkotás örömébe mennyi üröm vegyül (tényleg kitalálhatnák már az önmagát tisztító szórópisztolyt), és a végére a kész mű birtoklásának öröme marad meg. Így vagyok a most elkészült nullás méretarányú kocsijaimmal is: kész vannak, jó rájuk nézni.