A Brawa jó tíz évvel ezelőtt adta ki az Oppeln kocsit nullás - 1:45 - méretben. Rendkívül szép, és részletes modell. Már akkor olyan céllal vásároltam, hogy majd magyarítani fogom. Abban biztos voltam, hogy a PFT (Pályafenntartás) zárt teherkocsiparkjának egy időben ezek adták a gerincét, de azt is tudtam, hogy bizony egészen a negyedik korszak végéig a MÁV vonalain használatban voltak.

Az Oppeln kilóg a tipikus német teherkocsik közül jellegzetesen nagy tengelytávjával, és még egy német szerelvényben is különlegesen mutatnak. A nagy tengelytáv állítólag azért volt, mert nagysebességű kocsinak szánták (az addigi tehervonati kocsik sebességéhez képest. Másik különlegessége, hogy ez volt az első kocsitípus, amely már teljes egészében hegesztett szerkezet volt.

Jópár évig pihent a kocsi a szekrényemben, mígnem hat-hét évvel ezelőtt a Quabla a DOM modelsnek készített egy sor magyar Oppeln kocsit H0 méretben. A sorozatban egy specialitás is volt: a Kőbányai Sörgyár sörszállító Oppeln kocsija. Ekkor határoztam el, hogy ezt a kocsit a különlegessége miatt meg kell csinálnom a sima MÁV változat mellett. A neten rákeresve meg lehet találni a képet (google: Kőbányai Sörgyár tehervagon a varázsszó). Úgy gondoltam, egy sörös és egy sima MÁV kocsi elfér egymás mellett.

A feliratokat már korábban megterveztem 

Korábban már festettem két ilyen kocsit, de gyorsan odaadtam egy barátomnak ezeket. Szépen le voltak festve és matricázva, teljesen vállalható modellek voltak. Azonban az utóbbi időben nem szeretem az ilyen dolgokat. Unalmas az olyan vasútmodell, amely a frissen festett jármű hatását kelti. Ezért is adtam túl az előzőleg készített kocsikon, és a második menetben olyan kocsikat szerettem volna festeni, amelyek jó alapot képeznek a későbbi öregítéshez, koszoláshoz. Egyik ilyen ötlet, ami felmerült, hogy a kocsi borítását adó deszkák fakulását jelenítsem meg. Konkrétan a lécek közepe a festésből adódóan fakul, hiszen mindig a szélére szánnak a festés során nagyobb figyelmet, így ott lesz a festékréteg is ellenállóbb. Ezért fakul ki a deszkák közepe. Ez az effekt egy nem koszos, leharcolt kocsin is megfigyelhető, és nagyon fel tudja dobni az amúgy unalmas felületet. 

 A festést elkészíteni többféleképpen lehet. A legalapvetőbb, hogy az ember utólag megfújja a deszkákat a megfelelő színnel. Ez azonban az átszóródás miatt körülményes, és utána ha rájavít az ember az eredeti színnel, az már az alatta lévő másik szín miatt nem lesz olyan, mint az eredeti. A "kézenfekvő" megoldást az előárnyékolás adta. Az effektet az úgynevezett spanyol iskola követői fejlesztették tökéletesre. A módszer lényege, hogy a festés sok, vékony rétegben kerül fel, amelyek fokozatosan adják meg a kívánt takarást. Mivel vékony rétegekben kerül fel a fedőfestés, ezért ez eleinte rosszul takar. Ezt használja ki a módszer, amely szerint a fedőréteg tónusa módosítható az alá fújt festék színével. Az egyszerűbb módszer szerint, ha semleges szürkével alapozunk, és feketével az ember kifújja azokat a részeket, amelyeket sötétebbre akar hagyni, ott a fedőréteg is sötétebb lesz. Egy bonyolultabb módszer szerint nem csak feketével lehet a szürkén játszani, hanem a fehérrel a még világosabb tónusok is megjelennek. És innen indul a bolondozás: az alapszín tónusaival, a színkörön a szín mellett lévő árnyalattal vagy egyenesen a komplementereivel érdekes hatásokat lehet elérni. Persze ezeket jobb előre gyakorolni, mint egy száz eurós kocsin kísérletezni.

Próbafestés 1:35-ben

Korábban már gyakorlásképpen egy 1:35-ös Thunder Modell G kocsin kipróbáltam a technikát. A festéshez vizes festékeket használtam, vizes alapozót, az árnyékolást és a fedőszínt is ilyen festékkel végeztem. Megjegyzem a vizes akrill nagyon szép végeredményt ad, de nem tolerálja a hibákat. Nehezen fed, könnyen megfolyik ha bénázik az ember, és köpköd a pisztoly, ha nincs megfelelően hígítva. A legrosszabb dolog pedig, hogy a festék színe, takarása csak akkor jön elő, ha már megvolt a 24 órás száradás. Emiatt a festést gyakorolni kell, így jön meg az a tapasztalat, hogy egy idő után az ember tudja, kell-e még egy következő festékréteg az aktuális után. Azonban van előnye is a vizes festékeknek: megfelelő kezeléssel a rétegek gyorsan száradnak, és nem fordul elő 2-3 napos száradási idő, mint más festékeknél. Nálam a rekordtartó egy meg nem nevezett gyártó enamel festéke, amely saját hígítójával hígítva másfél hét után sem száradt meg tökéletesen. Ezzen szemben a vizes akrill "egyhuszonnégyóra" alatt kőkeményre szárad. Emellett a festék nem büdös, és maszkot viselni mindössze a szálló festékpor miatt kell.

Előárnyékolási próba. A kocsi harminc százalékkal nagyobb, mint a nullás Oppeln.
Kiváló gyakorlópálya a finom szórópisztolykezelés elsajátításához.

Ilyen előkészületekkel vágtam bele a kocsik festésébe. Bár a projektből majdnem "nemszeretem" projekt lett. A Brawa kocsi festése igen masszív, nem könnyen jön le. Új anyagot próbáltam ki a festék leszedésére, amely azonban megtámadta a műanyagot, és annak felülete, mintha csak egy palát törne el az ember, vékony rétegekben felvált. Nem voltam boldog a dolgotól, de némi pillanatragasztó és csiszolópapír használatával sikerült a hibákat eltüntetni.

A balul sikerült festékleszedés eredménye

Ezután kezdődött az alapzás, és az előárnyékolás. A probléma az volt, hogy most az előző kísérlettel ellentétben a vizes festékeim nem álltak rendelkezésemre. Ezért Gunze észteres festékkel alapoztam és előárnyékoltam a vagont. Ennek a festéknek a kezelése egyszerűbb a vizesnél, én mégis szenvedtem vele, mert a vizesre volt beállva a kezem és a szemem. Tartott egy kis időbe, mire megszoktam a másik festéket.

Az előárnyékolás során a semleges szürke alapra feketével és fehérrel festettem fel az deszkák tónusait, és a fém alkatrészek is kaptak egy kis pirosat, hogy a végleges szín a kocsin majd egy leheletnyivel eltérjen a fém és fa felületeken. Mint a végén ez kiderült, legközelebb ezt sokkal határozattabban, kontrasztosan kell majd festenem, mert a végső lakkréteg felkerülése után igen nehéz ezt észrevenni. Mondjuk ez is a technika lényege, hogy nagyon finom eltéréseket lehet a színben elérni a használatával.

A tetővel trükköztem egy kicsit. Maszkolószalagból csíkokat ragasztottam az eredeti műenyag felületre, hogy imitáljam a lemezelést. A maszkolószalag finom textúrája pedig pont jól jön a kocsi tetejére. "Természetesen" a tető alapozása után az is kapott egy kis előárnyékolást, és megfújtam szürkével. 

A lakkozás-matricázás sima ügy volt, majd száradás után a kocsik visszakerültek a dobozába. További öregítésére, koszolására majd később kerül sor, de úgy vélem az alkalmazott festési eljárás jó alapot ad ehhez. Igaz, hogy az előárnyékolt festés majd akkor kapja meg igazi fényét, ha meg lesz jelenítve a deszkák kopása, az alváz és a fém részek fakulása, porosodása. Azonban amíg ez nem történik meg, és előveszem valamilyen okból bármelyik kocsit is, a végeredménnyel akkor is elégedett vagyok. Tanultam a projektből, és következő kocsikat is ilyen technikával kívánom festeni.