A bejegyzés írása közben arra gondoltam, hogy van-e ennek a kocsinak valami szebb neve? Ez úgy jutott eszembe, hogy az ünnepek alatt lehetőségem volt egy kicsit modellezni. Az első a sorban, ami elkészült, az a csapófedeles kocsi volt. Az eredeti neve sem szebb: klappdeckelwagen. Egyik barátommal beszélgettem, de ő sem tudott semmi más nevet felhozni. Egy viszont biztos a kocsikkal kapcsolatban: ezek az elődei a Tcs kocsiknak, amelyekből korábban készítettem két példányt.

A vírushelyzet fejreállította a modellezést is. Van aki rengeteget tudott modellezni, van aki kevesebbet. Én ez utóbbi csoportba tartozom. Modellezés helyett azonban - mivel a számítógép előtt ülve csak erre volt lehetőség - rengeteg időt töltöttem anyaggyűjtéssel, és tervezéssel. Ennek hatására tizenkilencre növekedett azon tehervagonok száma, amelyeket magyarosíthatónak találtam német vagy más eredetű kocsikból, és kompletten meg is terveztem a magyarítását. Ez átfestést, feliratozást, illetve néhány esetben egy kis átépítést is jelent. Netes keresés, levelezés útján megszerzett információk alapján megterveztem a munkát, és mindent ami kell hozzá, hogy amikor nekiállok, már ne kelljen semmin sem variálni.

A kocsi feliratai egy jellegrajzra ráhelyezve kerültek megtervezésre.

A megépítendő kocsik között az első a sorban ez a kocsi volt. Az index fórumon jött velem szembe egy kép még három éve egy, hazánkban maradt, és MÁV állagba került példányról. A fénykép felbukkanása után pedig nem sokkal a Schnellenkamp bejelentette, hogy elkészíti a kocsi eredetijét 1:45-ös méretben. Ezen fellelkesülve le is csaptam két ilyen modellre, és iktattam a szekrénybe, amíg sort nem kerítek rájuk. Amikor most nekiálltam modellezni, akkor elsők között vettem ki a szekrényből, hiszen ez a Wuppertal típusú kocsi nagy kedvencem. Nem gondoltam akkor, hogy ebből is "nemszeretem projekt" lesz. Ez utóbbi azt jelenti, hogy nem megy simán a dolog, mert utálom a kínlódós dolgokat...

A kocsi eredeti állapotában

A kínlódás ott kezdődött, hogy minden modellről le szoktam szedni a festéket. Alapozok, festek, lakkozok, feliratozok. Na itt kezdődött a gond, mert ehhez szét akartam szedni a kocsit. Nem ment.... fórumokon kértem segítséget, és ott írták, hogy kétkomponensű ragasztóval van a réz alvázhoz a műanyag felépítmény hozzáragasztva. Megtudtam még, hogy a festék leszedésével se próbálkozzak, mert valami leszedhetetlen, ellenálló festékkel van a modell festve. Így más taktikához kellett folyamodnom: úgy gondoltam, ha eltávolítom a feliratokat, akkor újraködölve a feliratok helyét, simán megkapja az új feliratokat, és lesz egy szép kocsim. 
Nos, az élet nem ezt akarta. A tamponozott feliratok semmivel sem akartak lejönni. Van tamponlemosó folyadékom, ezen kívül próbálkoztam alkoholokkal, és festékleszedővel is - de semmi. Hirtelen felindulásból észteres hígítóval estem neki a feliratoknak, hogy legalább azok lejöjjenek. Ekkor jött a feketeleves: a hígító feloldotta a festést, de a feliratok betűi azok szinte egyben estek le. Mindegy, ha már megindult, leszedtem az oldalfalakról a feliratokat, hogy majd azokat újrafestem.

...és ilyen lett. Az alváz feliratai megvicceltek, de sikerül őket a helyükre illeszteni.

A festéshez előkészülve denaturált szesszel átmostam a felületet, és kikevertem a megfelelő színt. Nem egy nagy ördöngösség ezt a színt kikeverni - a Gunze barnájához vöröset adagolva pont előállítható a kívánt, harmadik korszakos tehervagon szín. Most Gunze színeket használtam, ami viszonylag büdös, de a vizes festékeim most nem voltak kézközelben. Egyik makettezőtársamtól kaptam a tippet: 3M félmaszk, cserélhető szűrővel képes kezelni a festékszagot. Nem bíztam a véletlenre, én ABEK1-es szűrőt vettem bele. Ez tulajdonképpen a legtöbb szervetlen és szerves gázt és gőzt kiszűri. Olyannyira, hogy amikor a maszkkal a fejemen rémisztgettem a családot, akkor a konyhában még az étel illatát sem éreztem, ha rajtam volt a maszk. Fújás közben pedig egyáltalán nem éreztem a festékszagot. Teljesen jól bevált, ajánlom mindenkinek. Azért a jövőben maradok a vizes festékeknél - de ha nincs más, és büdös festékkel kell fújni, akkor jól jön a maszk.

A színt sikerült eltalálnom, és megkapta a kocsi az első lakkréteget, amire a matricák kerültek. Nem akartam a végén elrontani, két napra félreraktam a modellt, hogy a matrica száradjon ki - utáltam volna az utolsó pillanatban elrontani a modellt azzal, hogy az utolsó előtti lakkozást elrontom. Megkapta a modell az utolsó fényes lakkot, és amikor megszáradt, akkor pedig még lefedtem egy ultra matt lakkréteggel. Ezzel egy olyan kocsi benyomását akartam kelteni, amely már évek óta fakul a napon.

A végeredménnyel elégedett vagyok, de sajna nem ment problémamentesen az építés. A feliratok leszedése megviccelt, de ebből is tanultam. Koszolni most nem terveztem a kocsikat. Egyelőre maradnak gyári vasútmodell állapotban, majd később előveszem őket koszolni.