A mondások nagyszerűsége abban rejlik, hogy akár a nyelvi játékok, nagyon sokféle helyzetre alkalmazhatók. E hozzászólás alaptémája az, hogy a vasúti vontatójárműveket is üzemeltető MÁV-Start nem egyszer jut olyan helyzetbe, hogy a feladatok hirtelen megsokasodása, meghibásodás, vagy más ok miatt fellépő mozdonyhiány miatt kénytelen bevetni egy-egy már félreállított, de még bevethető gépét, erre a szituációra pedig könnyedén ráhúzható a "jó az öreg a háznál" mondás. Ennyit a címadásról, térjünk most rá a lényegre! Az ősz, a cukorrépa-betakarítás ideje minden évben komoly próba elé állítja a vasutat. A lebonyolítás a rossz műszaki állapotú kocsipark, a kiöregedett vontatóállomány miatti nem egyszer komoly nehézségek ellenére nyugodtan ki merem jelenteni, hogy az évről évre apróbb zökkenőkkel ugyan, de sikeresen végrehajtott kampányok kisebbfajta bravúrnak számítanak. Mivel a cukorrépával rakott vagonok sok esetben olyan, nem villamosított vonalak állomásain kerülnek berakásra ahol az év többi szakában csak minimális, vagy még annál is kevesebb az áruforgalom, szokás a dízelmozdony-állományt az új helyzetnek megfelelően átcsoportosítani. Ugyanebből a megfontolásból Hatvan Szergejeit is kölcsönadták Szolnoknak, miközben fő feladatukat, a jászberényi tolatós tehervonat továbbítását az egyébként csak nagyon ritkán használt 408 224-es pályaszámú Púpos kapta meg.

A hatvani vontatási főnökség korábban komoly Púpos-fellegvárnak számított. Az 1980-as években az állományába tartozó M40-es sorozatú mozdonyok bonyolították le a salgótarjáni vonal szinte teljes személyforgalmát, csak néhány nagyobb terhelésű gyorsvonatot vitt Szergej, vagy Nohab. Ennek az időnek az emlékét szerencsére több fényképfelvételem is őrzi. Aztán jöttek az újabb és erősebb Csörgők (M41), a Púposok egy részét átállomásították, a maradék pedig könnyebb feladatot kapott. Mostanában egy gép tartózkodik tartósan Hatvanban, a 224-es, amely egyébként korábban nem tartozott a hatvani vontatáshoz. A mozdony külseje nem hagy kívánnivalót maga után, pompásan néz ki, azonban motorikusan nincs túl jó állapotban. Esik-kel, inkább csak hellyel-közzel van bevethető állapotban. Szeptember közepétől azonban, amikor a Szergejek eltávoztak, jól jött az öreg a háznál, mert gazdái rábízták a jászberényi tolatós tehervonatot. Amikor erről tudomást szereztem, úgy döntöttem, kihasználom a lehetőséget és készítek pár képet a gépről, ki tudja meddig lesz még rá lehetőségem.

Jó ötlet volt a MÁV-Starttól, hogy az eredetileg belső, üzemi használatra szánt vonatkövető térképet, az iemiget - bizonyos megkötésekkel - publikussá tették. Különösen nagy hasznát vehetik a vonatfotósok, hiszen ránézve megállapíthatják, hogy hol, mikor és milyen MÁV-Startos vonatok közlekednek, de akár egy adott, ugyanezen cég állományába tartozó vontatójármű aktuális tartózkodási helye is behatárolható. Jómagam is több fénykép elkészítését köszönhetem neki, de az iemigről tudtam meg azt is, mikor várható a Púpos Jászberénybe. De előbb még lássuk a 108-as Szergejt, ugyanott. A képnek semmi köze nincs az iemighez (a rövidítés jelentése: elektronikus menetigazolvány), október 3-án más ügyben voltam úton amikor megláttam és persze nem hagytam ki a lehetőséget.

A 408 224-es egy hónappal később jött be a csőbe. Kellemesen meleg, napsütéses őszi idő volt aznap, igencsak megörültem, amikor kora délelőtt a térképen azt láttam, hogy a hatvani deltánál várakozik egy szemből érkező személyvonatra. Jászberény nincs messze, legott útnak is indultam és sikerült még előtte odaérnem. Talán tíz perccel érkezésemet követően megpillantottam a messzeségben az orrát sárgállni, majd néhány perc múlva méltóságteljesen begördült az állomásra és a felvételi épülettel szemközt megállt. Várakoztam, hogy tolatás közben is megfigyelhessem, azonban nem mozdult, vezetője még a motort is leállította. Pedig a rakodóvágányon tizenegynéhány répával megrakott kocsi várakozott. Mivel délután már más dolgom volt, nem volt mit tennem, hazaindultam.

A következő napon, november 7-én a térkép ismét azt mutatta, hogy Púposunk tart Hatvanból Lehel városa felé. Az alapmenetrend szerint a jászberényi tolatós tehervonat csak a két említett település között közlekedik, azonban a 80a vonal meglehetősen hosszadalmas felújításával kapcsolatban számos tehervonat útiránya megváltozott, s ehhez igazodva vonatunk a munkálatok időszaka elmegy egészen Szolnokig. Jászberényből a szükséges tolatások elvégzése után, kora délután szokott továbbindulni, ezért ebéd után Újszászra utaztam, hogy ott is megörökíthessem. Elég sokára jött, de a forgalmas állomáson a várakozás idején sem unatkoztam, végül a már lebukni készülő nap sugarainál befutott. A fotózáshoz minden tökéletes volt: beérkezett az első vágányra, ott megvárta a szolnoki személyvonat előrehaladását, majd ő is folytatta útját. A jó "szervezésnek" köszönhetően sikerült érkezéskor, a tartózkodás alatt és induláskor is megörökíteni és hallgathattam motorjának semmi mással össze nem téveszthető muzsikáját is.

A hűvös napokon jól esik visszagondolni a kellemes őszi napsütéses időre, de ugorjunk most át a télbe, hogy láthassuk a magyar vasút egy másik nagy öregjét az eredeti kivitelű M44-es (448-as) sorozatú dízelmozdonyt. E típusból a MÁV-Start kezelésében napjainkra csak nagyon kevés üzemképes példány maradt, azok is jobbára letétesen, vagyis tartalékként szomorkodnak honos vontatási telepük egy félreeső zugában. Iparvasutaknál akad még ilyen mozdony, ám azok csak ritkán láthatók a közforgalmú hálózaton. Ezért is örültem meg, amikor október végén észrevettem, hogy a szegedi 448 523 Kiskunfélegyháza környékén dolgozgat. Sajnos különböző okok miatt csak november 19-én tudtam elutazni a viszonylag közel fekvő Lakitelekre, hogy lefotózzam a gépet. Előző napon véget ért a hosszúra nyúlt napsütéses vénasszonyok nyara, reggelre pedig leesett az első hó. Ez persze még nem maradt meg, mire a helyszínre értem, a nyirkos, párás időben csak az eső szemetelt, maga a mozdony pedig kinn volt az ipartelepen az ott feladott kocsikért. De nem kellett sokat várni rá, hamarosan tolta be a két gázszállító vagont az állomásra, ahol aztán megpihent. Közeledett ugyanis a déli "személycsoport" ideje - amikor a különböző irányokba tartó személyvonatok találkoznak az állomáson, utasainak mindenfelé átszállási lehetőséget kínálva - vonatközlekedés közben pedig tilos a tolatás.
Úgy határoztam, hogy a nem túl kellemes időben nem várakozom tovább, végülis sikerült fényképeket készítenem, még ha nem is túl sokat. Később kiderült, nem volt jó döntés. Rendszeresen figyelem a vonatkövető térképet, de a mozdony koraeste egy Szöcske társaságában távozott Kiskunfélegyházáról és azóta (legalábbis e hozzászólás publikálásáig) nem dolgozott. Különös véletlen, hogy a 408 224-esnek is az a november 7-iki útja volt mostanáig az utolsó, Szolnokról már nem tudott saját erejéből hazatérni. Örülnöm kellene, hogy talán az utolsó pillanatban sikerült dokumentálnom e kiváló mozdonyok hattyúdalát, azonban örömre az adna igazán okot, ha tudnám, hogy a kiszolgáló tehervonatokat a következő közlekedési napjukon is ezek a gépek továbbítják majd. Bízom benne, hogy nem most láttam őket utoljára dolgozni.