November 19-én, délután fél kettő tájban jutott el hozzám a hír, amely szerint Pilis állomás 1. vágányán egy osztrák motorkocsikból összeállított szerelvény tartózkodik. Az infó hitelességét eszembe sem jutott megkérdőjelezni, mégis kissé bizonytalanul kellett kezeljem, ugyanis azt közel négy órával korábban töltötték fel az egyik internetes fórumra. Az eddigi tapasztalatok alapján bizonyosnak látszott, hogy a küldemény Lőkösháza útirányon át Romániába tartott, azt pedig tudtam, hogy román vasút akkoriban éppen (szokás szerint) meglehetősen vontatottan fogadta a felé tartó teherszállítmányokat. Ez a küldemény pedig, bár személyszállításra megalkotott kocsikat tartalmazott, tehervonatnak számított. A fentiek alapján nem tartottam kizártnak, hogy ha a kétórási vonattal Pilisre utazom, még ott találom a szerelvényt. Így hát gyorsan összeszedelődzködtem, magamhoz vettem a fotómasinámat, kislattyogtam a megállóba és felpattantam a nevezett személyvonatra. Nem tudom, az okoskodásom helyes volt-e, mindenesetre - láss csodát! - a nem mindennapi tehervonat valóban ott ácsorgott a peron mellett. Bár a körülmények nem voltak ideálisak, természetesen dokumentáltam is a látottakat.
Bizony régen volt, amikor először utazhattunk - bizonyos megkötésekkel - a nyugati országokba. Jómagam is abban a boldog időszakban kezdtem ismerkedni azokkal a ritkán látott, irigyelt vidékekkel, elsősorban Ausztriával. Bár azidőtájt a MÁV még jobb állapotban volt a mainál, a "sógorok" vasútja mégis jócskán lekörözte, tágra nyílt szemekkel bámulam a korszerű, csillogó-villogó vonatokat, vagy az aktív nosztalgiaüzem változatos járműparkját. Előbbiek között volt a 4020-as villamos motorvonat is, amely akkor még az osztrákoknak is viszonylag újnak számított. A háromrészes szerelvényekből 1978 és '87 között összesen százhúsz példány épült az Osztrák Szövetségi Vasút (ÖBB) számára az SGP és a BES gyárak kooperációjában, melyeket gazdája elsősorban a Bécs-környéki elővárosi vonalain, valamint Linz és Innsbruck térségében vetette be. A vonatok ma már 30-40 évesek, ami vasúti járművek esetében korosnak számít, főként egy gazdag nyugati vasút számára. Így miközben szerepüket fokozatosan átvették a nálunk is jól ismert Talent-motorvonatok, lassanként megkezdődött selejtezésük. Bár erre nem találtam konkrét adatot, bizonyára a jobb állapotú szerelvényeket értékesítésre is felkínálták. Talán vevő is akadt és ennek köszönhetőek a lentebb látható fotók is.
Hogy az öt vonat (szám szerint: 4020 231, -235, -206, -214 és -237) pontosan hová tartott, nem tudom. Az is rejtély számomra, milyen célra használja majd fel új tulajdonosa, vagy netán selejtezés, szétvágás lesz a sorsuk. Ez utóbbi változat kevéssé tűnik életszerűnek, hiszen a kocsik ablakain betekintve bárki megállapíthatta, hogy a vonatok belső tere jó állapotú, kulturált benyomást kelt. Önjáró motorvonatként történő üzemeltetése sem tűnik valószínűleg, a balkáni országokban alkalmazott vasúti áramrendszer ugyanis eltér az ausztriaitól, a járművek gépészeti berendezéseinek átalakítása pedig meglehetősen költséges lenne és egy ilyen, mára már elavultnak számító technika esetén nem is biztos, hogy megérné. Akkor talán egyszerű mozdony-vontatta kocsikként lesznek bevetve? Majd meglátjuk. De akár úgy is járhatnak, mint a nevezetes Sisi becenevű, 1014-es sorozatú villamos mozdonyok, melyek félreállítása után csaknem a teljes megmaradt állományt átküldték Romániába, majd két év múlva a mozdonyok mégis hazatértek Ausztriába. Remélem, a most fotózott 4020-asok sorsáról is sikerül majd megtudnunk valamit.
Utolsó kommentek