Minden évben akad több olyan vasúti évforduló, amely okot adhat(na) az ünneplésre. Hogy ilyenre ténylegesen sor kerül-e, legtöbbször azon múlik, hogy egy, vagy több lelkes ember megszervezze, sikerüljön szponzorokat kerítenie, vagy maga mellé állítani az adott vonalat üzemeltető vasúttársaságot. Amely évfordulóról most szó lesz, azt maga a vasút szervezte meg, mégpedig a MÁV-csoport legifjabb tagja, a főváros környékén négy elővárosi vonalat üzemeltető MÁV-HÉV Helyiérdekű Vasút Zrt. Az esemény nem egy konkrét ünnepség, vagy megemlékezés volt, hanem különvonatok szervezése több alkalommal, melyeken - a menetjegy megváltása után - bárki utazhatott. Jómagam olyan ritkán használom a BHÉV-nek, vagy inkább HÉV-nek (Budapesti Helyiérdekű Vasút) nevezett járatokat, hogy egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor szálltam vonatra az elmúlt negyed évszázadban ezeken a vonalakon. Fotózni is ritkán szoktam, bevallom, a nem túl mutatós, számomra egyformának tűnő motorvonatok nem hoznak lázba. De ez is vasút, a meghirdetett események pedig igazi csemegének ígérkeztek, így hát nem vontam ki magam az ünneplés alól.

Nyár végétől ősz derekáig a Budapest, Közvágóhíd - Ráckeve, vagy ahogy most nevezik, H6-os vonal ünnepelt. A vasútvállalat összesen hét alkalomra hirdetett meg különvonatot, melyek nemcsak a nosztalgiára, vagy érdekességre váró utasoknak jelentettek örömöt, hanem a vasútrajongóknak is. Augusztus 20-án, szeptember 16-án nosztalgia-motorvonat járta be, de egy alkalom (október) még hátra van. Szeptember 2-án a vonatfotósok nagy örömére fotó-tehervonat indult a vonalon, 16-17-én pedig egy eredeti színezésű, de normál forgalomban lévő motorvonat ingázott Közvágóhíd és Ráckeve között menetrend szerinti forgalomban. A szeptember 30/október 1-jei hétvégére ígérkezett a legérdekesebb program, a gőzmozdonyos szerelvény közlekedése. Egyéb elfoglaltságaim, illetve szervezési okok miatt (pl. a fotóstehervonattal egyidőben került sor a balatonfenyvesi kisvasúti napra és a szolnoki vasút évfordulójára) két alkalommal jelentem meg a ráckevei HÉV-vonalnál, lentebb ezekről számolok be.

Az első különvonatozásra tehát Szent István napján, azaz augusztus 20-án került sor. Helyismeret híján, csak úgy találomra először Szigetszentmárton-Szigetújfalu kétvágányos állomásán vártuk a vonat érkezését. A vasúttársaság itt nem tart fenn forgalmi szolgálatot, de szükség nincs is rá, hiszen az első sínpár csonkán végződik, legfeljebb félreállni lehet rajta, vonatkeresztezésre nincs lehetőség. A felvételi épület nincs rossz állapotban, azonban néhány önjelölt művész festővászonnak gondolta és a mellette felállított fémbódé sem igazán emeli a látvány szépségét.

A menetrendben megjelölt időpontban meg is érkezett a nosztalgia-motorvonat, melyet az M VIII 251 és az L VII 88 pályaszámú járművek alkották. A beharangozóban a vasútvállalat az M VIII-as egyetlen megmaradt, üzemképes példányát hirdette meg, ami azért is helyénvaló, mivel e sorozat 1976-t selejtezéséig, vagyis '92-ig a ráckevei vonalon közlekedett. Legtöbbször két motorkocsi és az általuk közrefogott négy P X V-ös pótkocsi alkotta a szerelvényt, de az éjszakai órákban szólóban is futottak. Bár a P X V-ösökből néhány megvan, most mégis két, nem egészen összeillő motorkocsiból képezték ki a nosztalgiavonatot.

Manapság a HÉV vágányain - a pályafenntartást szolgáló meneteket kivéve - kizárólag motorvonatok közlekednek. Pedig egykoron a személyszállítás, mint általában a vasutak nagy részén, csak kiegészítő jellegű volt, a sínpályák fő rendeltetése a teheráruk elfuvarozása volt. A HÉV elővárosi szakaszain, ha jól tudom, 1996-ban határozatilag állították le a teherszállítást, pedig állítólag az nyereséges volt. A Budapest város területén futó vonalszakasz állomásain már alig látni nyomát az egykori rakodóknak és a kiterjedt iparvágány-hálózatoknak, a külső szakaszokon azonban még fellelhetők az egykori rakodóvágányok. Ráckevén ezen a területen a helyi busztársaság járművei parkolnak, a képen egy épp tízéves, a norvég Boreal Transport Sør AS-től használtan beszerzett Volvo látható.

Eközben a nosztalgia-motorvonat a hangulatos ráckevei állomás peronján derekasan állta a fotómasinák kereszttüzét és az egyszerű érdeklődők hadának fürkésző pillantását. Az áramvonalas, mai szemmel nézve is tetszetős járműsorozat tizennégy példánya a Dunakeszi Járműjavító üzem és a Ganz Villamossági Művek együttműködésében az 1950-es évek elején készült. Hogy mért egy MÁV-üzem építette e kocsikat? Nos, a BHÉV 1952-től hat évig egyszer már az államvasutak üzemeltetésében volt. Az M VIII-as jelölésű motorkocsikat eredetileg a csepeli gyorsvasút vonalán kívánták üzembe állítani, de csak annak megnyitása után több, mint egy évvel készültek el, így először a gödöllői vonalra kerültek. A sorozat leállításakor a 251-es üzemképes állapotában megőrzésre került, utolsó felújítására 2012-ben került sor.

Az állomásnak a nyílt vonallal ellentétes végét a járműtelep foglalja el, ott is lehetett néhány érdekességet látni, illetve lefotózni. Ezen a képen a BHÉV legjellegzetesebb motorkocsijai közül látszik három: balra egy M X, míg jobbra egy M Xa áll. Ránézésre is könnyű őket megkülönböztetni, most azonban a pályaszám alapján állapítottam meg a sorozatokat. A háromrészes vonatok, közel kétszáz, a kelet-németországi Henningsdorf dallamos nevű VEB Lokomotivbau-Elektrotechnische Werke "Hans Beimler" nevű gyárában épültek 1971 és '83 között. A szerelvények nem igazán felelnek meg a mai elvárásoknak, amit a BKV Facebook-oldalára felírt hozzászólások is tükröznek. Ezek lényege nagyjából az, hogy minek ide külön nosztalgiavonat, hiszen aki a HÉV-en utazik, minden alkalommal nosztalgiázik is...

Ami jobban megdobogtatta a szívemet, az a remíz ajtaja előtt pihenő, kissé kopottas gúnyájú DL XVII 733-as pályaszámú mozdony. A Magyarországon a mai napig elterjedt típust a BHÉV a korábbi, csúfosan leszerepelt L sorozat (MÁV M31) leváltására szerezte be. Érdekesség, hogy a járműveket eredeti rendeltetésétől eltérően rendszeresen igénybe vették személyvonatok továbbítására is, ezért több példány áramszedőt is kapott. No nem lett belőlük villanymozdony, erről szó nincs. A ráckevei pályán, melynek villamosítása nagyon elhúzódott, a vonalon végig közlekedő közvetlen vonatokat továbbították, s amíg megvolt a felsővezeték, az áramszedőről biztosították a személykocsik fűtését. A madzag nélküli szakaszon aztán a fűtés "lendületből" ment, azaz addig volt meleg, majd idővel langyos a kocsikban, amíg azok ki nem hűltek. Érdekes időszak lehetett.

Hogy visszaútban is megörökíthessük a motorvonatot, mi is nekiindultunk, a kép elkészítéséhez ismét találomra Szigetcsép állomást választottuk. A pályaudvarnak három sínpárja van, a vonal egyvágányú, Tököl és Ráckeve közti szakaszának egyetlen állomása, ahol vonattalálkozásra lehetőség van, ennek megfelelően az épületben forgalmi szolgálat van. Jegypénztárat, vagy várótermet azonban hiába keresnénk, az utazni szándékozók az első peron mellett kialakított esőbeállóban találhatnak menedéket az időjárás szeszélyei elől. Jó magyar szokás szerint a vonatok a falu szélén állnak meg, a síneken túl szántóföldek nyújtózkodnak. Maga a felvételi épület kellemes hatást kelt, megjelenése erősen a MÁV-HÉV típusépületekre hajaz.

A különvonat lefényképezéséhez a legmegfelelőbb helyet az állomás végponti végénél felhalmozott betonaljak tetején véltem megtalálni, ahonnan kiváló rálátás nyílik a pályára. Csakhogy onnan jól megfigyelhető a pálya nem éppen kifogástalan állapota, ami bizony eléggé kiábrándító. A sínek mellett szinte erdő-sűrűségűen elhelyezett lassújelek arra utalnak, hogy nagyon ráférne már a vasútra egy felújítás. Bár a négy BHÉV-vonal közül a statisztikák szerint a ráckeveinek a legkisebb a forgalma, a környék telített úthálózatáról bizonyára sokan rászoknának a vonatozásra, ha a szerelvények nem csak döcögnének. Magam is meglepődtem, amikor megláttam, hogy a Google útvonal-tervezője a HÉV-re kétszer annyi menetidőt ad meg, mint amennyire ugyanazon két pont között egy gépjármű eljutását becsüli.

A vonat érkezése előtti utolsó pillanatban kisütött a nap, persze szemből, így kénytelen voltam leereszkedni a kakasülőről és sebtiben új pozíciót keresni. A járat elején ezúttal az L VII-es gurult, a 88-as pályaszámú kocsi 1951-ben készült a győri Magyar Vagon- és Gépgyárban. A járműtípus, bár utastere is van, eredetileg mozdonyként állt forgalomba és sokszor továbbított tehervonatokat. Az utasok nem nagyon szerették, mivel magas felépítése miatt nagyot kellett lépni fel- és leszálláskor. Robusztus, idomtalan megjelenésének köszönheti a "tigris" becenevet, gondolva a híres német tankokra, melyek e járművek megjelenésekor még élénken éltek az emlékezetben. A vonat megállt az állomáson, majd rövid tartózkodás után továbbindult. Itt a mi "fellépésünk" is véget ért.

A ráckevei HÉV vonala mellett a következő alkalommal szeptember 30-án jelentünk meg, ezúttal Pesterzsébet-felsőn kezdtük a túrát. Igen hangulatos állomás tornácos épülettel, macskaköves bejárattal. A forgalmi szolgálattevő a felvételi épülettel srégen szemközt elhelyezett váltóállító központban ténykedik. Váróterem és pénztár itt sincs, az utasok egy jegyautomata szolgáltatását igénybe véve szerezhetik be a tikettet. Megérkezésünkkor, nagyjából háromnegyed órával a gőzvontatású vonat menetrend szerinti indulása előtt már nagy nyüzsgés fogadott. A vonatfotósok mellett sok érdeklődő megjelent és szállingóztak a különvonat leendő utasai is. Persze néhány "igazi" utas is tartózkodott az állomáson, hiszen a normál, megszokott üzem is zajlott.

A képen a Ráckevéről a közvágóhídi állomásra tartó 877-es pályaszámú motorvonat látható, amint továbbindul Pesterzsébet-felsőről. Rövid ott-tartózkodásunk alatt a látottak alapján azt a következtetést vontuk le, hogy bizony az állomáson felszállni szándékozó utasoknak komoly helyismeretre van szükségük. A vasúti utasítások szemszögéből nézve helyes, az egyszerű, paraszti gondolkodás szerint azonban teljességgel értelmetlen, hogy a vonat a negyedik vágányon állt meg, holott a peronhoz menet egy sínpárt sem kell keresztezni. A helyzetet tovább fokozza az a tény, hogy ha most jobbra fordulnánk, a szerelvény által használt vágány mellett látnánk egy másik, egy keskeny peront. Vagyis logikusan nézve a hangosbemondásra ez utóbbin várnánk a vonatot és szépen le is maradnánk róla.

De lássuk a lényeget, a gőzvontatású nosztalgiavonatot! A szerelvényt a Nosztalgia Kft. állította ki kocsistul, mozdonyostul. A vontatást az 1900-as évjáratú 204-es gőzmozdonyra bízták, amely mögé három, nagyjából egységes megjelenésű és a gőzöshöz illő korú személyvagont akasztottak. A cégnek HÉV-gőzmozdonya is van, azonban a 27-es pályaszámú gép beállítása kis teljesítménye, alacsony sebessége miatt nehézséget okozott volna a vonal normál üzemében, de az is lehet, hogy hatósági engedélye sincs a közlekedéshez. Egy másik eredeti HÉV-mozdony a szentendrei múzeumban található, mint üzemképtelen kiállítási tárgy, pedig három évtizede, a vonal százéves évfordulóján ő húzta az ünnepi szerelvényt. Még egy, szentendreihez hasonló burkolt, ún. tramway-jellegű vasparipa létezik, ráadásul üzemképes, ám ő a karintiai Ferlach múzeumvasútját erősíti.

A mai MÁV-HÉV jogelődje, a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság 1887. augusztus 7-én vette fel a forgalmat a pesti Közvágóhíd mellett kiképzett kezdőállomás és Soroksár közötti vasútvonalon, így ezt a dátumot tekinthetjük a HÉV születésnapjának. A vonal az 1950-ben a fővároshoz csatolt Soroksár egy széles utcájának közepén húzódik, a szokatlan vonat megjelenése alighanem nagy meglepetést okozott az éppen arra közlekedőknek. Az utca a település egykori birtokosának, Grassalkovich Antalnak a családnevét viseli, ám több házon máig kint díszeleg a régi tábla, rajtuk a felirat: Marx Károly utca. A vonal vágánykapcsolattal rendelkezett a MÁV-állomással, amelynek nyoma, egy, az épület előtti íves sínpár ma is látható. A régi HÉV-állomás már nincs meg, ellenben a vonatoknak négy megállója van Soroksár (vagyis Budapest XXII. kerülete) területén.

Egy hosszabb szakasz megtétele után a különvonat Dunaharaszti elhagyása után a már a Csepel-szigeten fekvő Szigetszentmiklós-Gyártelepre érkezett. A hatvágányos állomáson forgalmi szolgálat van, a többi helyiség - váróterem, pénztár - ajtaja zárva. A vágányelrendezés még őrzi az egykor alighanem élénk teherforgalom nyomait, de a kezdőpont felőli kihúzóvágányt és az abból kiágazó iparvágányokat nem koptatja acélkerék. Az állomásnak ezen a végén váltóállító központ is épült, azonban abban már jó ideje nincs szolgálat. Ugyancsak használaton kívül van, vagy legalábbis nagyon ritkán lát vonatot az átmenő fővágányokon kívüli négy sínpár is. A gőzmozdonyt itt is nagy érdeklődés övezte, többen várták érkezését. A kép a vonat továbbindulásakor készült.

Igazándiból vasárnap kellett volna fotózni mennünk, mivel akkorra jobb időt jósoltak, mi mégis maradtunk a szombatnál. Hogy miért? Nos, a Nosztalgia Kft. gőzmozdonyos vonatainál nem számít ritka eseménynek a vontatójármű meghibásodása (négy héttel korábban éppen a 204-es hagyta cserben a szolnoki buliból hazatérő utasait Albertirsán), esetünkben egy műszaki hiba a meghirdetett, még hátralévő menetek elmaradását jelenthette volna. Erre valószínűleg a HÉV illetékesei is gondoltak, ugyanis a különvonatot tér-, vagy állomásközre a 733-as dízel követte, nyilván azzal a céllal, hogy az esetleg mozgásképtelenné váló szerelvényt segélyezze, biztosítva ezzel a menetrend szerinti forgalom zavartalanságát. A szólóban közlekedő dízelgépet Tökölnél, a már egyvágányos pályaszakaszon sikerült megcsípni.

Az utazásnak lassan vége, ezen a képen a vonat már a Ráckeve előtti utolsó métereket szeli. A szerelvény késés nélkül közlekedett, de ez elvárható volt a közforgalomban közlekedő vonatok menetrendszerűségének megtartása miatt. Tudomásom szerint a 204-es gőzös jól bírta a megpróbáltatást, még állandó kísérője, a DL XVII 733 segítségét sem kellett igénybe venni. Sajnos ezek az öreg gépek csak még tovább öregszenek... Ráckeve a leghosszabb BHÉV-vonal vonal végpontja, a 40 kilométernyi út megtételéhez a vonatoknak nagyjából egy és negyedórára van szükségük. Ez nem kevés, de figyelembe kell azt is venni, hogy a vonal számottevő része sűrűn lakott helyeken vezet, ahol a vonatok nem mehetnek nagy sebességgel.

És persze mindebben komoly szerepet kapnak a fentebb már említett pályaállapotok is, amit jól példáz a fotón látható "lyukas" sín. Természetesen a felvétel nem a közlekedő vonatok által is használt pálya részletét ábrázolja, hanem Ráckeve állomás egykori rakodójánál készült, ahol ki tudja, mikor járt utoljára vasúti jármű. Mindenesetre az új tulajdonos, a MÁV képviselője megígérte, hogy a HÉV-vonalakat igazi elővárosi pályává fejleszti, amihez - szerintem - egy alapos pályarekonstrukció is hozzátartozik. S bár a ráckevei vonalon a közelmúltban voltak teljes kizárásos vágányzárral járó munkálatok, mindenek hatását az utasok nem igazán érzik. Az államvasút részéről a lerobbant állomásépületek felújítására is hangzott el ígéret, sőt úgy tudom, már a gyakorlatban meg is kezdődött, de az igazi az lenne, ha Ráckevére is a FLIRT-hez hasonló, a kor elvárható színvonalának megfelelő szerelvények suhannának.

De térjünk vissza a jelenbe! A különvonati közlekedés alaposan megdolgoztatta a ráckevei váltókezelőt. Normál esetben hétvégeken csak néhány alkalommal, a kocsiszínből ki-, vagy oda bejáró szerelvényeknek kell váltót "dobni", ez alkalommal azonban a különvonat mozdonya körbejárta a szerelvényét, de előtte még a vontatási telepre ment vízvételezésre, de a magányos dízelmozdonynak is állítgatni kellett a helyszíni kezelést igénylő kitérőket. Ráckevén még megvártuk a különvonat visszaindulását, amivel a tervezett programunk véget ért és hazafelé vettük az irányt.
Őszintén megmondva kicsit tartottam a különvonatos programok lebonyolításától, de nagyon kellemesen csalódtam. Le a kalappal a MÁV-HÉV dolgozói előtt, akik ezekkel az egyszerű, de profi módon kivitelezett eseményekkel sok vidám percet szereztek a megjelenteknek. Láthatóan mindenki jól érezte magát és a vasútrajongók is megtalálták a számításaikat. Talán még jobban fel lehetett volna dobni a hangulatot, ha valamelyik állomáson kis járműkiállítás várja az érdeklődőket (a teljességhez hozzátartozik, hogy Ráckeve 1. vágányán egy M Xa-szerelvény tartókodott, melynek vezetőfülkéje nyitva állt az kíváncsiskodók előtt), no de ne legyünk telhetetlenek! Ezzel a jól sikerült akcióval a MÁV-HÉV nagyot nőtt a szememben, amely ráadásul jövő tavaszra hasonlót tervez a gödöllői vonal évfordulója kapcsán. Ha addig nem is, de 2018 tavaszán bizonyosan ismét találkozom a jellegzetes zöld szerelvényekkel.