A Vonatmagazin blog sokáig legolvasottabb cikke a Kerékpárral a felhagyott vasútvonalon téma volt, ami a Szlovéniából Olaszországba tartó vasútvonal helyén létesített kerékpárútról szólt. Ez már öt éve volt, és akkor ott hagytam abba a sztorit, hogy az Olaszok tervezik a kerékpárút hosszabbítását, és milyen jó volna később meglátogatni ismét. Nos, jelentem a múlt hétvégén volt lehetőségem ismét végigtekerni a szakaszt.

Pár héttel ezelőtt Leskóéktól jött a hírlevél, hogy ismét szerveznek túrát, és ha  a levelet nem is olvastam volna, Laci fel is hívott, hogy nincs-e egy szabad hétvégénk - meg némi fölös pénzünk - a túrára. Mivel ez a bringatúra felettébb könnyű - inkább wellness program, mint túra - gondoltam ismételjük meg az öt évvel ezelőtti élményeket, és szerezzünk újakat, ha lehet.

A helyzet változott - az utazásszervező most nem teljesen ugyanazt a programot ajánlja, de az egy napos Pontebbana vasútvonalon való bringázás benne van. Engem ez érdekelt, de nem mintha a túra többi részét nem élveztem volna…

Akik nem olvasták az előző posztot, azoknak egy kis összefoglaló: Volt egy igen nehéz, és szűkös átbocsátóképességű vasútvonal Tarvisio-n keresztül Ausztria és Olaszország között, ami helyett újat építettek - szinte az egész vasutat alagutakba és viaduktokra száműzve. A megszűnt vasútvonal helyére az olaszok bringautat építettek, ahol a régi vasút nyomvonalán rengeteg hidat, alagutat és más vasúti emléket érintve lehet tekerni. A kerékpárút azért is kellemes, mert a volt vasúti pálya folyamatosan lejt a tengerpartig, szinte erőlködés nélkül lehet végighaladni rajta. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 

A legfontosabb változás az öt évvel ezelőtti állapotokhoz, hogy a kerékpárút mostmár Moggio-ig tart, ami alig öt kilométerre van csak Carnia-tól, ahol az új vasút találkozik a régivel. Ez azért jó, mert ha valaki nem szervezetten megy, és Tarvisioban száll meg, akkor plusz öt kilométer tekerés után feldobhatja a bringát a vonatra, és visszamehet a kiindulási helyre. Reggel és délutánonként óránként mennek a vonatok, nem lehetetlen megcsinálni azt, hogy az ember megszáll Tarvisio-ban, egy nap leteker a kerékpárút végéig, visszamegy vonattal, és a napot egy jó pizzával zárja. 

A meghosszabbított rész támfalak mentén ereszkedik le a folyó szintjére, az ember nehezen bírja ki, meg hogy ne álljon meg ötszáz méterenként bámészkodni. Az új részen van két igen hosszú alagút: egy 950 és egy 650 méter hosszú. Az előbbi alaposan meg tudja az embert lepni: amikor kint 29 fok meleg van, és az ember egy szál bringás cuccban behajt, nem is gondolja, milyen piszok hideg tud lenni az alagút belsejében. Két dolog segít: fel kell öltözni, és / vagy gyorsan át kell haladni rajta. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Öt évvel ezelőtthöz képest a bringaút még jobban megtelt élettel: létesültek brigás pihenők az út mentén - van, ahol a felhagyott állomásépületben komplett étterem és szállás is üzemel. Chiusaforte állomást például egy az egyben a bringás vendéglátásra alakították át: nyugágyak vannak a kerékpárút mellett kirakva, a peronon asztalok, ahol kávézni, sörözni, borozni, enni lehet - mindehhez persze hátteret az állomásépületben található vendéglátóegység biztosít.

• 
• 
• 
• 
• 

Mondjuk nem csak Chiusaforte érdekes. Tarvisio városi megállóhely a a régi város közepén van, érdemes egy kicsit itt elidőzni. A legolaszabb rész Pontebba. Itt régen nagy vasútállomás volt, ez volt a vámkezelés központja. Annak idején rendesen kiépült, gyönyörű város volt. Az EU növekedésével elvesztette a vám köré épült funkcióját, mostanra átnyergeltek az idegenforgalomra. Sok kávézó, borozó, pizzéria várja, hogy az ember betévedjen, de az utcákon is élmény kerekezni, barangolni. 

• 
• 
• 
• 

Szerintem csak javult öt év alatt az élmény a kerékpárúton, továbbra is csak ajánlani tudom mindenkinek - ha van egy szabad hétvégéje, és egzotikus részeken akar bringázni egy jót, akkor ide el kell mennie.