Megvolt a MondoCon idei első rendezvénye és ahogy azt korábban beharangoztam, általunk némi japán témájú vasútmodelles kiállítás is volt a programok sorában. Készültem egy kis képanyaggal, melynek segítségével megpróbálom bemutatni milyen is volt a mi szemszögünkből az esemény. Modulok, vonatok, cosplayerek, vessük bele magunkat!

A tavalyi Temofeszt után töprengtem el azon, hogy a magyar témát kissé hanyagolom és szeretnék egy kis időre visszatérni a T-trak apró, de annál lelkesítőbb világába. A kicsiny modulok (308*210 mm-es alapterületűek mindössze) tökéletesen megfelelőek új technikák elsajátítására vagy a régiek gyakorlására, a kis méretük miatt pedig hamar hoznak látványos eredményt, nem kellenek hozzá évek, hogy elmondhassuk: befejeztük a modulépítést. Januárban így hát belevágtam a meglévő egy darab japán fürdős modulom mellé még 3 megépítésének, valamint a 4 sarokmodullal is kezdtem volna már valamit, hiszen a faanyag már mindhez megvolt ezer éve. Időközben egy klubtárs is csatlakozott, mondván összehozna egy állomást és még két modult, úgyhogy hirtelen több mint 10 modul kezdett el épülgetni.
Mindehhez hozzájött, hogy megkezdődött némi beszélgetés a MondoCon szervezőivel azügyben, hogy mi lenne ha bemutatnánk a terepasztalunkat a tavaszi rendezvényükön, azaz március végén. Kis belehúzást igényelt a dolog az építést tekintve, de megvalósíthatónak tűnt az elképzelés. Terveim szerint részletesen is bemutatom majd a moduljaim építési folyamatát, most legyen elég annyi, hogy nagyjából elkészültünk.

Így aztán a Con előtti napon bepakoltuk a modulokat az autóba és kimentünk a Hungexpo területére ahol a D csarnokban már vártak minket. Az Amai teaház területén kaptunk helyet valamint négy nagyméretű asztalt, így nagyjából 3 méter * 1,6 méter hely állt rendelkezésre. Ennek elégnek kellett lennie, bár az asztalok közötti szintkülönbség elsőre okozott némi meghökkenést.

Aztán megkezdtük a legózást, azaz ment az agyalás ezerrel, hogy milyen sorrendben legyenek felállítva a modulok. Az állomás 4 modulnyi hossza adott volt, azzal nem lehetett variálni, azon túl viszont viszonylag szabadon játszhattunk. Végül a kissé elforgatott elhelyezés mellett döntöttünk, így a sarkokban több hely maradt például a villamosos asztalkának, meg az egyéb dekorációként használt japán vonatos és vasútmodelles újságoknak.

A fenti képen már a végleges terepasztal formátum van. Maga az összerakás _elvileg_ baromira könnyű, hiszen a sínek csatlakozói remekül összefogják a modulokat, az asztal megtámasztása miatt jobb kapcsolatra nincs is szükség. Egy laza pattintás 2 modul összetolásakor és már meg is vagyunk, lehet továbbmenni a következőre. _Gyakorlatilag_ viszont macera, macera, macera, természetesen a szintezés miatt. Mindegyik modulnak 4 kicsavarható lába van, ezeket kell addig-addig csavargatni kifele és befele amíg szintben nem lesz a modul és pontosan a mellette lévő magasságában. Nem egyszerű mutatvány, küzdöttünk vele viszonylag sokat. Mindehhez még hozzájött, hogy a klubtárs moduljain nincsenek rögzítve az épületek és a peronok a könnyebb szállíthatóság miatt, így aztán azokkal is el lehetett bajlódni, valamint a peron- és épületvilágítás elektronikájával. A sínek betáplálása könnyen ment, szabvány Kato csatlakozó, rádugtuk a kontrollerekre és már működött is. Némi próbálgatás után letakartuk az egészet egy vékony festőfóliával (amit kölcsönkaptunk az Amaisoktól, hála és köszönet, nyilván ez kiment a fejünkből...), aztán húztunk haza, hiszen a pavilont is zárták már.

Szombaton reggel felmarkoltuk a kiállítói karszalagjainkat és a látogatók érkezése előtt még egy utolsó ellenőrzést végrehajtottunk, megedzettük magunkat lelkiekben a várható roham előtt és elkezdtünk játszani. A fenti képen látható cseresznyefa virágzást bemutató modulok például a rendezvény előtt 2 nappal lettek elkészítve, de még így is nagy kedvencnek bizonyultak, a lányok figyelmét egyértelműen ezzel tudtuk megfogni. A síneken amúgy éppen egy manga festésű vonat, a Mangattan Liner II közlekedik.

És hogy mi az a MondoCon?

Egy rendezvény azoknak, akik szeretik az animéket, a mangákat, a japán kultúrát, vagy éppen a számítógépes játékokat, szeretnek táncolni vagy beöltözni kedvenc hősük jelmezébe. Ennek megfelelően a tömérdek látogató közül (valahol 12 ezer embert olvastam ami szerintem hatalmas szám) nagyon durván sokan voltak valaminek beöltözve, nem győztük kapkodni a fejünket és találgatni, hogy egyes embereket vajon melyik japán rajzfilmből szalajtottak. Volt olyan aki megkérdezte tőlem, hogy mennyi idő megcsinálni egy-egy ilyen modult a vonatokhoz, mire ránézve arra jutottam, hogy ő valószínűleg több időt fektetett az öltözéke elkészítésébe és a sminkelésbe, mint amennyit mi a modulba. De hogy ne csak a szavaimmal bizonyítsam mindezt, íme néhány kép is a látogatóink közül néhányról:

Más - vasútmodell - kiállításokhoz képest jóval nagyobb volt a hangzavar és nem csak a tömeg, hanem az egyéb kísérő programok miatt. Mögöttünk egy színpadon különböző előadások és kvízversenyek zajlottak, kicsit odébb az online játékok kedvelőinek figyelmét próbálták lekötni League of Legends vagy éppen StarCraft meccsekkel, folyamatosan hallottuk a táncverseny zenéit is, de ez így van jól, ez egy ilyen jellegű rendezvény. Elhelyezés szempontjából mi a csendesebb részre kerültünk, tőlünk jobbra Go-t lehetett játszani az asztaloknál (nem egy hangos tevékenység ugyebár), tőlünk balra papírhajtogatás és kanjifestés volt, előttünk pedig teaház, úgyhogy panaszra okunk semmi sem lehetett, pláne a többiek felénk való kedvessége miatt sem.

És hogy mi volt vonatfronton?

Remekül eljátszottunk, azt hiszem ezt mindhármónk nevében elmondhatom (vasárnapra csatlakozott btx is). A szerelvényeink kaptak némi kiképzést, a nyitvatartási órákban folyamatosan ment a körözgetés. Ahogy azt ti is láthatjátok a képeken tulajdonképpen egy kétvágányos oválpályát üzemeltettünk, a sínek között nem volt átjárás. A külső íven semmilyen kitérési lehetőség nem volt, így csak egy járgány lehetett fent, a belső íven az állomás kétvágányosra lett kialakítva, így összesen 3 vonat volt mindig a modulokon, amiből kettő futkározott. Nagyjából óránként cseréltük a járműveket, így aztán változatos vasútmodell parkot tudtunk felmutatni. Fent éppen egy E4 Max shinkansen szeli át a japán vidéket.

Voltak elővárosi vonataink is, mint például ez a Yamanote vonalon közlekedő E231-500-as. A látogatók közül ez volt az egyik ami felismerésre került, hiszen aki volt Tokióban az elmúlt években az szinte biztos, hogy utazott ilyenen vagy legalább látta, hiszen a japán főváros egyik ikonikus körjáratáról van szó, metrószerű követési idővel. Tényleg érdekes volt látni, hogy néha egy-egy ember szeme felcsillant, valószínűleg korábbi tokiói látogatás emlékének köszönhetően.

Az egyik legdurvább élmény mégis az volt, amikor a budapesti Komachi bistro tulajdonosával és szakácsával, Mineta Yoshiharuval találkoztunk. Őt a szervezők hívták el a MondoConra, hogy nézzen körbe amit persze meg is tett, de amint meglátott minket, leragadt nálunk. A vonataink ugyanis régi emlékeket idéztek fel benne és többször is visszajött egy kis vonatvezetésre. Ismerte a járműveket (pár újdonságtól eltekintve), nyilván utazott velük egy csomót, tetszett neki bemutatott japán táj, gyakorlatilag gyermeki örömmel tekergette a kontrollert miközben jót beszélgettünk. Ez a találkozás is jókora pluszt adott hozzá nekem a Miért is érte meg kijönni listámhoz.

Mesterséges horgásztó, rizsföldek, kisváros, fürdő, azaz 4 modul egymás után, amiből az első három ténylegesen az elmúlt két hónapban készült el. Ezek felépítéséről ígérem részletesen beszámolok majd, direkt csináltam egy rakat fotót, szeretném megmutatni mennyire nem bonyolult egy-egy ilyen elkészítése.

A már említett állomás a maga három vágányával, itt éppen el is foglalja 3 szerelvény. Bár a teljes hosszúságú vonatok közül nem fért be minden a peron mellé ez nem gátolt meg abban, hogy ne rakjam fel a 11 kocsis E231-est, hiszen itt most amúgyis a játékról, szórakozásról szólt minden, nem a szakmázásról. Utóbbi esetben amúgy sem futhatott volna együtt a szerelvények jelentős része a shinkansenekkel, hiszen előbbiek keskeny, utóbbiak normál nyomtávon közlekednek Japánban. Modellvasúti szempontból szerencsére ugyanakkora síneken elfutnak. Ja igen, a méretarány 1:150 a hagyományos vonatoknál, a shinkansenek viszont 1:160-ban kerültek modellezésre, már csak a nyomtáv miatt is.

A felsővezetékrendszer kidolgozására nem maradt túl sok időnk, így megelégedtünk a porcelánok fehérre festésével. Maguk az oszlopok szimplán kihúzhatók a helyükről, a sérülékenységük miatt így könnyebb szállítani a modulokat, valamint törés esetén gyorsan cserélhetők. Szerencsére csak egy oszlop nem úszta meg a kalandot, így ebből a szempontból is jól zártuk a kiállítást.

Még egy kedvencről biztosan számot tudok adni, ez pedig a fenti képen is látható Tama train, azaz a macskás vonat. A valóságban nem csak a jármű festése cicás, hanem a belseje is eme háziállatról szól, na meg persze a ténylegesen macska állomásfőnökről. Élő macskát nem vittünk magunkkal, helyette ez a Tomytec szerelvény futkározott a pályán, de így is megkapta a mosolyokat főleg a hölgy látogatóktól.

Ahogy említettem fentebb a T-trak kis modulokkal operál, így eléggé szűk ívekkel is. Emiatt aztán a hosszabb kocsik nem néznek ki túl jól az ívekben, valamint a teljes szerelvények a pálya jelentős részét el tudják foglalni, mint fent is az E5-ös shinkansen. És ez még csak 10 kocsi, hol vagyunk a 16 kocsis N700-asok világától...

Több olyan látogató is volt aki lelkesen beszámolt arról, hogy korábban neki vagy valamely családtagjának is volt modellvasútja. Páran megpróbálták megtippelni az építési nagyságot (N-es), jellemzően nem sok sikerrel. Ami érdekes volt, hogy szinte mindenki a TT-t jelölte meg mint birtokolt vasútmodell, nem a H0-t, pedig itthon az utóbbi az igazán elterjedt a maga 1:87-es méretarányával. Szerencsére Japánban ez nem így van, a helyhiány nagy úr, így ott a kisebb modellekre esküsznek. Nem mellesleg sokkal-sokkal olcsóbb is a vasútmodellezés arrafelé, mint Európában.

A már említett N700-as, viszont csak 8 kocsival. Több nincs, meg aztán a fele asztalt elfoglalta volna a maga 3 méteres hosszával. Találkoztunk olyan látogatóval is, aki elsősorban miattunk jött a rendezvényre, vele megbeszéltük az élet és a japán vasútmodellezés nagy dolgait, ötleteket cseréltünk és fotókat nézegettünk. Jó volt megtapasztalni, hogy van még rajtunk kívül olyan elvetemült, akit itthon is érdekel ez a téma. Szerencsére olyan is volt aki weboldalak linkjeit kérte tőlünk témához kapcsolódó fórumok, internetes áruházak után kutatva. Nem tudom csináltunk-e másnak kedvet a vasútmodellezéshez, szeretném azt hinni, hogy igen, talán majd egyszer ez is kiderül.

És ha már látogatók: tapasztalatom szerint voltak olyanok akik rápillantottak az asztalkánkra és már mentek is tovább, voltak akiknél kiérdemeltünk kőkemény 4-5 másodperces figyelmet is, de szerencsére a legtöbben odamerészkedtek az asztalhoz, körbejárták és megszemlélték a köröző vonatainkat vagy a kialakított tájat. Néhányan még arra is felbátorodtak, hogy beszélgessenek egy kicsit velünk, a leglelkesebbek és legmerészebbek pedig saját kezükkel vezették a vonatokat. Utóbbi finoman szólva sem jellemző, főleg a vasútmodell kiállításokon nem, figyelembe véve a kiállított anyag értékét, itt viszont a külön pályák miatt gyakorlatilag nem tudtak volna különösebb kárt okozni. Az asztal sarkába kirakott Railfan és RM Models újságokat is többen lapozgatták, nem kevesen lepődtek meg azok japánságán, azaz, hogy nem tudják elolvasni még a képaláírásokat sem.

Egy példa arra, hogy mit is jelent egy kiállítási nap. Szombat este 10 órányi játék után letakartuk a pályát festőfóliával, hogy aztán vasárnap reggel a síntisztítómmal végigmenjünk a síneken elkerülve a koszolódás miatti érintkezési hibákból származó megakadásokat. A frissen cserélt fehér színű tisztítófejből ez lett alig egy nap után. Durva, nem?

Nem is tudom, hogy mit írjak még, annyi minden élmény ért minket és annyira a hatása alatt vagyok még mindig. Sikerült összehoznunk egy olyan kiállítási anyagot amely mind megvalósításában (T-trak), mind témaválasztásában (japán vasút) szinte ismeretlen itthon a modellezők körében. Bőven van még mit fejlődni a modulokon minőségben és mennyiségben is, mégis azt gondolnám, hogy érdekes színfoltjai tudtunk lenni ennek az amúgysem kevés számú programmal bíró eseménynek.

A végére még beszúrnék egy videót is ami leginkább a vonatok futásáról készült, 6 perces tömény japán modellvasút: