Tegnap btx barátommal beugrottunk a Modell & Hobby üzletébe, mivel szóróanyagot szerettem volna venni. Épülő kis cuccaimhoz ugyan nem kell sok belőle (lásd még a felhasznált anyagmennyiséget mondjuk ennél a T-trak modulomnál), na meg aztán a többiek a klubban eddig mindig maguktól felajánlották, hogy vegyem el azt a két csipetet a sajátjukból, de úgy voltam vele, hogy ez azért mégsem mehet így a végtelenségig. Szóval beléptünk a Lehel utcai boltba, odamentem a terepasztal kiegészítős szekcióhoz és elkezdtem válogatni a Woodland Scenics termékek között, míg a fülemet egy tőlem alig másfél méterre, nagy hangon folytatott beszélgetés hangja ütötte meg. Illetve beszélgetésnek nem is mondanám, mert egy kedves(?) vásárló(?) zúdította rá észrevételeit egy szerencsétlen eladóra.
Nem szokásom minősíteni más szövegét, de megint sikerült felbosszantanom magam az elhangzottakon. Gyakorlatilag emberünk leszólt mindenkit aki vasútmodellezéssel foglalkozott, foglalkozik vagy foglalkozni fog és mindazt nem ultraprofi szinten műveli, pláne ha megossza próbálkozásait vagy munkájának eredményét másokkal az interneten. Konkrétan index fórumos hozzászólásokról volt szó, némi H0-s Nohab átalakítás ügyében. Jól - már elnézést, de - végigfikázott egy-két modellezőt, mondván miért nem alkotnak tökéleteset, egekbe dicsérte az általa profinak tartott modellezőket és megállás nélkül kritizált mindenkit. Szerinte nem nagy cucc felrakni a kiegészítőket, a maratott alkatrészeket felrakni egy modellre, az ilyeneket minek megosztani másokkal, estig sorolhatnám a panaszáradatát.
Sajnos nem ő az egyetlen aki így viselkedik. Lassan hazai fórumokat nem érdemes olvasni a témában, hiszen egyrészt megy a jól ismert emberek egekbe magasztalása, másrészt a szerencsétlen kezdők vagy próbálkozók leszólása, gyakorlatilag mindenfajta konstruktív kritika nélkül. Valahogy elfelejtődtek az olyan jellegű kommunikációk, amelyben saját tapasztalatokat osztunk meg, megmutatjuk a másiknak a bénázásunkat vagy sikerünket ezen a téren, mindezt talán pont a várható leszólások, kiröhögések elkerülése miatt. Felettébb ritkák azok a hozzászólások amiben érdemi tanáccsal szolgálna bárki is, jó szándékúan segítenének a láthatóan tanácstalan kezdőknek. Helyette megy a folyamatos hivatkozás a gyönyörűbbnél szebb és csodálatosabb asztalokra mint egyfajta mintára (könyörgöm, sokszor 10-20-30 év tapasztalatát próbálják szembeállítani egy kezdővel), a szabályokra, mert hogy néz már ki egy asztal ahol nem megfelelő a lejtő szöge, ugyanakkor kétvágányos fővonalon bohóckodnak kétkocsis gyorsvonattal, mert hosszabb nem fér el.
Nekem mázlim van, mert el tudok menni egy klubba, ahol szinte fogják a kezemet és úgy mutatják meg mit kellene csinálni ahhoz, hogy legalább modellezésre emlékeztessen az amit csinálok. Sok hibát elkövetek, mondják is a többiek, hogy ezt meg azt máshogy kellett volna megtenni, néha már teljesen az alapokat elrontom, de tudom, hogy a baráti ugratáson kívül azért ők is úgy állnak hozzá, hogy segítsenek, mert legalább csinálok valamit, közös a hobbink. Az otthon modellezőknek azonban ez nem adatik meg, klubokból pedig nem vagyunk túl jól ellátva Magyarországon. Szeretném azt látni, hogy kicsit pozitívabban állunk ahhoz a szerencsétlen sorstárshoz akit szintén a vasút, vasútmodellezés kedvelésével tölti el az idejét és nem nagy lóról osztjuk az észt és köszörüljük a nyelvünket a tapasztalatlanokon. Valahol mindenkinek el kell kezdeni, neki (nekünk) a vasútmodellezést, nekik (nekünk) pedig a konstruktív, baráti hangú segítségadást.
Amúgy vettem egy-egy dobozzal a WS olajzöld és világoszöld színű bokraiból.