Az utóbbi időben meglehetősen elszoktam a Train Simulator 2014-ben való virtuális vonatterelgetéstől, mivel egyszerűen valami másra, valami újra vágytam. Ennek lett eredménye anno a Tram Simulator Düsseldorf tesztje, de amellett van még egy szoftver amivel szemezgetek. Aztán a héten kaptam egy értesítést, hogy megjelent egy újabb kiegészítő a TS2014-hez, ráadásul az amit korábban már nagyon vártam. Így aztán ismét engedtem az ördögi csábításnak és 20 eurót elköltve megint a síneken találtam magam. És hogy hogy jön ide a Riviéra?

Aki most azt hiszi, hogy valamelyik klassz dél-európai ország vasúthálózatán fogunk vonatot vezetni, az sajnálatos módon téved. Sorsunk ismét a britekhez visz minket, hiszen nekik is van egy Riviera Line névre hallgató vonaluk, méghozzá délnyugaton. Anno többször is terveztem, hogy elmegyek ide, ugyanis a vasútvonal a tengerpart mellett halad közvetlenül, ráadásul remek sétáló útvonal is van mellette. A szárazföld ott amúgy dombos-hegyes, így aztán néhány alagút is gazdagítja a látnivalók sorát. Rengeteg vonatfotót láttam innen, így aztán csak az volt a kérdés, hogy virtuálisan vagy élőben látom-e először. Sajnos a virtuális világ nyert.

A Train Simulator 2014-hez ez a kétvágányos, dízel üzemű pálya lett lemodellezve, mind a kőkemény 28 mérföldön át ami nagyjából egy maratoni távnak felel meg. A pályasebesség nem túl nagy, maximum 100 mérföld óránként, így aztán viszonylag rövid idő alatt végig lehet érni, már persze ha nem egy Class 143-as vezetéséről van szó amellyel minden megállóban megállunk, mert akkor akár 50 percet is a vezetőálláson tölthetünk.

A pályával foglalkozva először nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan sikerül átadni a helynek a hangulatát. A meglehetősen szabdalt tengerpart, a hegyek közül előbújó sínpár, a kisebb települések mind-mind azt jelentették, hogy bele kell adni apait-anyait a modellezésbe, hogy valami extra hangulatot varázsoljanak elő. Sajnos nem sikerült tökéletesre a dolog. Nyilvánvalóan az állomások megkapták a maguk egyedi formáját, valamint találkoztam jónéhány új objektummal, Dawlish tengerparti városa is jól néz ki amíg még a sínhez legközelebb eső 1-2 utcáról beszélünk, azonban maguk a települések eléggé beleestek a sorozatgyártás borzasztóan unalmas metódusába. A tipikus brit téglaházból rengeteget szórtak le a pályaépítők ahhoz, hogy megadják a városias jelleget, ezt még megeszi a gyomrom, hiszen tényleg ilyen is tud lenni egy brit utcakép, ahhoz viszont már nem fűlik a fogam, hogy ugyanazt a raktárat nézegessem egymás után tízszer, csak 90 fokokkal elforgatva. Mindemellett jól néznek ki a hajók a vízen, szépek a hegyekben a bevágások, és a növényzetet is változatosra próbálták meg telepíteni, mondhatnám jelentős különbség van a nappali verőfényes órák és a szürkületbe hajló esős idő hangulatában. Megpróbáltak kezdeni valamit a tenger hullámzásával is, ultraócska fehér objektumszerűség megy előre-hátra a víz felszínén, akadályozva annak egyébként kiváló tükröződését. Ennek ellenére a vezetőállásból menet közben nézve látványosra sikeredett a dolog, csak ne kövessétek el azt a hibát amit én: ne próbáljátok meg megnézni a hullámokat közelről!

Köszönhetően a tengerpartnak viszonylag simának mondható az utunk, nem lesznek hatalmas lejtők és emelkedők, az életünket csak az időnként előforduló sebességkorlátozások nehezítik meg. A Class 143-as esetén ezekre túlzottan nem kell figyelni, szegény gép alig tud magából kiizzadni 75 mph-t, szóval hosszú szakaszokon lehet neki tolni amíg a csövön kifér. Sín melletti táblaerdőről sem tudok beszámolni, lévén néhány kósza kürtölésre figyelmeztető táblán kívül nem fog sokminden történni velünk, elágazások sincsenek nagyon a pályán, talán ami értékelhető vasútforgalmilag az Newton Abbott 3 vágánya vagy Totnes 4 vágánya, utóbbinál a két szélső mellett van a peron, míg a két középsőn csak áthúznak a gyorsvonatok.

Mi azonban lassan fogunk haladni és ezzel meg is magyarázom mit keres a busz a címben. Szerencsére - mármint a fejlesztők szerencséjére - egy járművet is kapunk a pálya megvásárlásával, ami a már fentebb is említett Class 143-as. Ez a dízel motorvonat a Pacer névre hallgat és a '80-as években lett kifejlesztve, azaz lassan megéri a 30. életévét. Sajnálatos módon (bár akik rendszeresen utaznak vele inkább hálásak ezért) 2019-re kikerül a forgalomból, ugyanis nem teljesít néhány követelményt ami a szerelvény megközelíthetőségét jeleni, így aztán kénytelenek megpihenni. A kétegységes motorvonat különlegessége az, hogy a kasztnija alapvetően egy Walter Alexander buszé, csak gondolták ha jó az a közútra, akkor majd a vasútra is jó lesz. Ha bevált volna akkor zseniálisnak is minősíthetnénk az ötletet, azonban nem sikerült annyira fényesre a dolog, nem meglepő módon a vasúti járművek gyártói saját felépítményben gondolkodtak előtte is és utána is. Akkor azonban a Hunslet-Barclay úgy vélte működni fog a móka. A jármű végsebessége 75 mph (121 km/h), 106 ülő utast tud szállítani és a diszkomfortot a forgóváz nélkülisége emeli a Bzmot színvonalára az egytengelyes megoldásával. Talán mondanom sem kell, hogy az sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Mindenesetre most ezt a vonatot vezethetjük virtuálisan és őszintén szólva vegyesek az érzéseim. A kidolgozása jónak mondható, nagyon tetszik, hogy a külsején olvashatók az apróbetűs városnevek ahogy a valóságban is. Belül is egészen visszahozza a '80-as évek hangulatát, mindent el lehet mondani róla csak azt nem, hogy túlságosan egyenműanyag a vezetőállás. Tűrhető minőségű textúrák, kidolgozott belső nézet (bár itt a kamerához legközelebb ülő utas szögletességén vagy javítani kellett volna, vagy messzebb ültetni), működő ajtók, világítás, mi kell még? Hát például lehetett volna sokkal több funkciójú a motorvonat, mármint kezeléstechnikailag, hihetetlen még mindig, hogy a kapcsolók kb. 20%-a működik a programban, holott némi fejlesztői munkaóra beleölésével azért jó dolgokat ki lehet hozni a TS-ből, szerencsére láttunk már erre példát.

A jármű mozgása valahol a vicc kategóriában van: akár már induláskor is adhatunk neki max kakaót, mivel sem az utasok nem fognak anyázni, sem a hajtott tengely nem fog tiltakozni, kipörgést még nyomokban sem tartalmaz motorvonatunk. Fékezni 3 fokozatban tudunk (plusz vészfék), meglehetősen rövid féktávokon meg tudunk állni, már csak azért is, mert sohasem lesz túl nagy a sebességünk. Megjegyzem 40 mph fölött már nagyon nem akaródzik gyorsulnia a vonatunknak, kínszenvedés eléretni vele akár csak a 70-et is. Gyorsuláskor 39 mph-nál hallható ahogy a jármű sebességet vált, azonban a program fordulatszámmérőjét ez cseppet sem zavarja és ugyanazt az értéket közvetíti felénk. Kissé bosszantó volt, hogy járműindításkor mindenfajta indítózás nélkül elsőre beröffen a gép és ugyanabban a minutumban felveszi az alapjárati fordulatszámot, semmilyen átmenet nincs a kikapcsolt motor és az alapjárati motor között. Ugyanez van sajnos leálláskor is. A járgány menet közbeni vartyogása amúgy elég kellemes szerintem, az azonban már hibának mondható, hogy a biztonsági berendezés hangját is elég jelentősen elnyomja. Nem tudom, hogy jármű- vagy pályaoldali probléma-e, mindenesetre a kitérőkön jó lenne ha szem- és fültanúi lennénk némi ugrálásnak, már csak a valósághűség miatt, jelenleg azonban úgy siklik a gépünk a síneken mint az álom.

Küldetésekkel nem kápráztattak el minket a készítők, 6 feladaton át mutathatjuk be a vonatvezetői tudásunkat, amihez még két oktató darab is hozzájárul. Nyilván előbbiek kimerülnek a hosszabb-rövidebb távokon való személyvonatozásokban annyi izgalmat belecsempészve a dologba, hogy az egyik küldetésnél egy közbenső állomáson az utascsere után vissza kell tolatni egy másik vágányon álló lerobbant motorvonatra, majd azzal összekapcsolódva folytatni utunkat. A hatodik feladat szomorú aktualitását az adja, hogy Dawlishnál 10 mph-ra kell lelassítanunk, mondván az előző esti heves vihar miatt a pálya megrongálódott és csak egy vágányon járható, a másikon munkások dolgoznak. Nem tudom, hogy ez célzás akart-e lenni, mindenesetre a valóságban momentán éppen nem járható a vonal, hiszen az év eleji nagy viharok gyakorlatilag elmosták a pályát, így egy darabig maximum a katasztrófaturistáknak célszerű Dawlisht megcélozniuk. A küldetések amúgy mintegy 3 és fél órán át fognak odaszögezni minket a gépek elé. Kissé hiányzik nekem egy-két feladat HST-vel, mivel járnak errefelé és a küldetésekben is találkozunk ezekkel a motorvonatokkal, mint szembejövő vonat vagy előttünk haladó jármű, de végülis úgy vagyok vele, hogy maximum töltök le a Workshopról mások által gyártott feladatokat, emiatt nem fogok bosszankodni.

Összefoglalva a fentieket alapvetően nem rossz pálya, akit még kicsit mozgat a brit vasút annak talán javasolnám a beszerzését, mivel megvan a maga különlegessége, ráadásul ezzel a járművel egyfajta nosztalgikus hangulatot kelt. Aki viszont már unja a briteket, az most ne nyissa ki a pénztárcáját, vagy esetleg nézze meg a kínai vasutas kiegészítőt, amely tartalmaz pár meglepetést (és amelyekről reményeim szerint jsimonx beszámol majd).