Kissé tanácstalanul, lélekben sokat tipródva ülök a számítógépem előtt és nem igazán tudom, hogy mit is írjak. Mármint azt tudom, hogy mi a véleményem a grafikáról, a hangokról, magáról az egész játékról, csak valahogy úgy érzem, nem én lettem megszólítva ezzel a programmal, nem az én elvárásaimat próbálták meg teljesíteni vele, így aztán meglehetősen értékelhetetlen nekem a mutatvány. Azért persze megpróbálom, hiszen mégiscsak ezért látogatjátok ezt a blogot, de ezt a furcsa kettősséget ti is érzékelhetitek majd. Nem mellesleg ez az egyik leggyorsabban elkészített tesztem, hiszen a progi január 22-én jelent meg, most pedig 24-ét írunk. Ennek ellenére azt mondanám, hogy az alig pár órás játékidő ellenére sikerült megismernem a programot. Körítésnek ennyi elég, ugorjunk egy fejest, illetve hát másszunk fel a lépcsőn! 

Elöljáróban annyit kell tudni a Schwebebahnról, hogy ez a wuppertali függővasutat jelenti, amelyen 1901-ben indult meg a közlekedés. Gyakorlatilag arról van szó, hogy a város utcái illetve folyója fölé felhúztak egy jellegzetes függővasúti rendszert amivel tömegközlekedési igényeket elégítenek ki. A rondomedia nevű kiadó pedig úgy gondolta mennyire remek lenne így 2013-ban, ha egy szimulátor keretében bemutatásra kerülne a függővasút is, ilyet úgysem csináltak még előtte sokan. Alapvetően azt gondolom, hogy az elképzelés nem volt rossz, csak a kiadónak kellett volna másnak lennie. A rondomediat ugyanis inkább olyan programokról ismerjük, mint a tűzoltószimulátoruk, az épületbontó szimulátoruk és még sok-sok hasonló játék. Ez pedig már előzetesen meghatározta azt, hogy ne egy profi terméket várjunk tőlük, hanem egy többé-kevésbé összerakott játékot. Mit ne mondjak, így is lett.

A játékot neten vettem meg, valamivel több mint 200 megabyte-ot kellett csak letöltenem fizetés után, ami a program mellett az igen csekély információtartalommal bíró kézikönyvet foglalta magában. Mindezt természetesen német nyelven ami okozott is némi kavart az elején, leginkább a hogyan találjuk meg a szerelvényünket vonatkozásában. Telepítés után háromfajta grafikai szint közül választhatunk ízlésünknek illetve számítógépünk tulajdonságainak figyelembevételével, én a legjobbat választottam, a cikkben lévő képek önmagukért beszélnek mit is jelent mindez. Kipróbálni sem mertem eddig a leggyengébb verziót, mert ha a legjobb ilyen, akkor milyen lehet az?

A program indítása után egy csarnokban találhatjuk magunkat, ami egy egész szimpatikus elképzelés. Van benne egy iroda ahol beállíthatjuk mikor kívánunk vezetni (úgy értve, hogy melyik hónap melyik napján és melyik órájában), ez pedig hatással van a vezetési körülményekre, úgymint nappal vagy éjszaka, hóesés vagy napsütés, no meg magunkról is vezet a progi egy aktát mely leginkább az eddig vezetett időt és távot takarja. Az irodán kívül a csarnok dugig van szerelvényekkel, kár, hogy befalazva, azaz nem úgy tűnnek, mint amik mozdíthatók lennének. Cserébe viszont van egy Start feliratú ajtó (???), amin kilépve némi töltögetés után máris a vezetőálláson találjuk magunkat.

Ekkor azt gondoltam még, hogy nem is néz ez ki olyan rosszul. Van néhány kapcsoló (üzemeltetésükkor kis fény világít fölöttük), sebességmérő, feszültségmérő, néhány kar, kis monitor, rádió, remekül körbe lehet nézni. Kimehetünk az utastérbe is, bár a szerelvényt nem hagyhatjuk el, és még ott is elfogadhatónak ítélhetjük a grafikát. Lehetnének szebbek a textúrák, kicsit jobban is ki lehetne dolgozva, de egyáltalán nem vészes. Az utasok is normálisan mozognak, beszállnak a járműbe a nyitott ajtókon keresztül. Aztán némi beüzemelés után elindulunk a járművel és olyan grafikát kapunk az arcunkba, amit kábé másfél évtizeddel ezelőtt kellett volna maga mögött hagynia a játékiparnak. Rémisztő kocka házak, szögletes utcák, rajzolt, ismétlődő textúrák az épületeken, nulla részletesség, táblák és utcai eszközök teljes hiánya. Nevetségesen mozgó, egy kaptafára hajló autók mozognak alattunk, míg éjszaka egyen fény világít ki a házak összes ablakából. A víz még tűrhetőnek nevezhető, a függővasút tartóoszlopai szintén, kívülről a jármű is jól csillog elfogadható részletesség mellett, azonban például éjszaka is fénylik, ráadásul világítószürkén az egyik fele. Komolyan tragikomikus az egész egyfajta nézőpontból nézve. A másikból meg majd a cikk végén.

Az irányítást is sikerült alapvetően elkefélniük. Némi szerencsétlenkedés után beüzemeltem a szerelvényt és ajtózárás után el is indultam vele, eddig pedig szép volt a világ. Aztán rájöttem, hogy sehol semmi infó arról mennyivel száguldozhatok, így próbáltam belőni egy megfelelőnek kinéző sebességet. Később utánanéztem a neten és ott 60 km/h-t találtam maxnak, amivel viszont néhány állomást úgy ki fogunk hagyni, mint a pinty. A fékezéssel ugyanis gondok vannak. Elsőre simán túlszaladtam a megállón, mire realizáltam, hogy jön egy állomás, behúztam a féket már csak integetni tudtam a rá váró utasoknak. A következő megálló előtt nyílt vonalon fékeztem egyet és kb. 30 méteren belül majdnem nullára csökkent a sebességem. Ezen felbátorodva próbálkoztam a következő állomással, ismét túlhaladtam rajta. Egyszerűen nem lehet ráérezni a technikájára, hogy mikor-hol-mennyire kellene fékezni, vagy legalábbis nekem nem sikerült. Ennyire nem szenvedtem még programmal, mint ezzel. Mindezt tetézte az is, hogy kb. 3 km/h alatt már nem tudunk fékezni, mintha kigurulná magát a szerelvény, de vagy 20 méteren keresztül! Hihetetlen, komolyan mondom, na és persze emiatt irányíthatatlan. Pedig két gomb elég lenne erre a funkcióra.

Vicces amúgy, de úgy tűnt a másik vágányon haladó vonatoknak hasonló problémái lehetnek, ugyanis eddig egyszer sem láttam olyat, hogy bármelyik másik szerelvény megállt volna egy állomáson. Gondolom nem programozták le, emiatt aztán kellőképpen furcsa. Az meg inkább röhejesnek mondható, hogy a követési idő ezek között néha olyan 5 perc között van, azonban tapasztaltam már 10 másodperceset is. Mondhatnánk remek lehet arrafelé a biztosító berendezés, erről azonban szó sincs. A játékban az állomásokon a kijáratnál van csak háromfényű jelző (vörös-sárga-zöld), aztán csókolom. Ha meghaladjuk a vöröset akkor a program kiírja azt, hogy ejnye-bejnye, de lehet tovább menni. Utolérni még sohasem sikerült másik szerelvényt ilyen módon.

Haladás közben a szerelvény szépen bebilleg az ívekbe ha megfelelő sebességgel haladunk, ha nem, akkor kissé olyan a mozgása mint az ütemet tévesztett táncosnak. Van utastájékoztató berendezés is, ami viszont kimerül abban, hogy gombnyomásra a következő megállót be lehet mondatni, valamint kiírja az utastérben annak nevét, de slussz-passz. Az állomásépületeket megpróbálták részletesebben kidolgozni, viszont a papírvékony falaktól én idegzsábát kapok, ennél azért több lenne az elvárható. Laza utasforgalmat lehet lebonyolítani az egyes állomások között, azonban menetrenddel én nem találkoztam, megyünk ahogy tudunk, nincs igazából motiváló tényező, akár araszolhatunk is, senkit sem izgat.

És most akkor jöjjön egy hatalmas DE!

Belegondoltam ugyanis abba, hogyan is indulhatott el ez az egész, mi volt a motivációja a kiadónak. Jó, nyilván a pénz. De azon kívül. Gondolom úgy voltak vele, hogy gyártsunk egy meglévő motorra valami olyan játékot amit még nem igazán csinált senki, de ne kerüljön túl sok erőforrásba (emberek, pénz, idő). Legyen elfogadható kinézete, amivel meg tudjuk célozni a 6-10 éves korosztályt. Adjuk olyan áron, amiért a kedves szülő még nem kap a szívéhez, és mivel németek vagyunk hát szórjuk ki a német piacra. Komolyan mondom, el tudom képzelni, hogy valóban így történt: minimális fejlesztési költség, a német piacon egyáltalán nem magas ár (20 euró), jól kinéző dobozkép, és a német anyuka a szokásos heti/havi nagybevásárláskor beledobja a programot a kosárba/kocsiba a gyerek unszolása miatt, csak hogy végre megnyugodjon, hogy ismét kap valamit és amivel talán megint ellesz néhány órát. És azt hiszem ez működik is nekik, hiszen tele vannak hasonló kaliberű játékokkal.

Na ezért is vagyok úgy vele, hogy ezzel a programmal nem én vagyok megszólítva és nagy eséllyel nem is ti, kedves olvasóink. Hacsak nincs fiatalabb korú gyereketek akit érdekelnek a kötöttpályás masinák. Nagyon valószínűnek tartom, hogy fél-egy éven belül ugyanez a játék megjelenik majd itthon is - esetleg magyarra fordítva - egy-két ezer forintos áron a többi hasonló kaliberű játék között. Ha így nézem, akkor máris más a leányzó fekvése, ugye?

Aki a fentiek ellenére mégis kipróbálná a progit - merthogy azért egy darabig el lehet vele szórakozni -, az jöjjön el február 3-án a KMO Művelődési Házba Kispestre, ahol megtartjuk a következő virtuális vasúti találkozót. A program ott lesz a gépemen, lehet vele menni majd egy-két kört, hátha más meglátja benne azt a rejtett szépséget, ami nekem minden igyekezetem ellenére nem sikerült.