Minden év február elején a vasútmodellezők lélegzetvisszafojtva figyelik a híreket. Ilyenkor rendezik meg ugyanis a Nürnbergi Játékvásárt, amely eseményre minden gyártó előrukkol az újdonságaival. Ez az esemény az, ahol a gyártók leülnek a kereskedőkkel megbeszélni az éves rendeléseket - már gondolva a karácsonyi időszakra is - és természetesen bemutatják az újdonságokat is. Na, ezeket az újdonságokat várja minden vasútmodellező. 

A vásár pár évvel ezelőttig zárt volt, csak a kereskedőknek, a gyártóknak és a sajtónak volt belépése. Így nem volt tenni, mint várni kellett a megjelenő katalógusokat, vagy a modellező-magazinokat, hogy értesüljünk az újdonságokról. Az internet korában azonban nem lehet megtenni - és nincs is rá érv - hogy a vásárlók elől rejtegessék a gyártók a portékát. Az új időkhöz alkalmazkodva már látogatóként is lehet menni a Nürnbergi Játékvásárra, és a gyártók pedig igyekeznek már az esemény előtt publikálni újdonságaikait. Van aki kiadja elektronikus formában a katalógusait, van aki galéria formájában publikálja a Facebookon a termékeit, és van, akinek lelkes amatőrök beszkennelik az éppen megjelent katalógusát - de a lényeg, hogy az vasútmodellezők számára szükséges információ összeszedhető. 

Valamikor 2011-ben már készítettem egy ilyen kocsit az 1967-es járműalbum alapján, azonban annak voltak bizonytalanságai. Ugyanis – mint azt egyszer Lovász György írta nekem azóta – ezek a kocsik sokféle alapra készültek. Volt olyan, ami egy CSD-s kocsiból került átalakításra, de akadt olyan is, ami eredetileg Nessesdorfban (ma: Kopřivnice) készült a KKStB részére. Természetesen készítettek régi magyar kocsiból is, pld. a VIIIe’ típusból.

Azt mondják, felnőtt korban azt próbáljuk gyermekeinknek, illetve unokáinknak megadni, amit mi a saját gyermekkorunkban nem kaphattunk meg. Talán ilyen indíttatásból döntöttünk mi is úgy, hogy kisunokánkat az idén egy Mikulásvonatos utazással lepjük meg. Elemezve a hazai választékot, végül a "Diósgyőrért" Közhasznú Alapítvány és az Északerdő Zrt. közös szervezésében meghirdetett lillafüredi programot választottuk, amely a vonatozáson túl komoly és érdekesnek ígérkező kísérőműsort is kínált. Jó előre lefoglaltuk a helyeinket és kifizettük a részvételi díjat, ami végül jó döntésnek bizonyult, mert az utolsó hétre már elfogytak a jegyek, így bajos lett volna jelentkeznünk az utazásra. Maga a Mikulásvonat a 760 mm-es nyomközű Lillafüredi Állami Erdei Vasút (LÁEV) vonalán zötyögött fel Lillafüredre, ahol beléphettünk a Mesebirodalomba, majd a vonattal visszaereszkedtünk Miskolcra. A programra immár közel két évtizede Advent első vasárnapjától három héten át minden nap két-három alkalommal is sor kerül, az egy szezon alatt induló csaknem száz vonatra általában minden jegy elkel. Mi december 9-ét, egy hétfői napot, s mivel viszonylag messze lakunk Miskolctól, a középső, 11,35-kor induló vonatot választottuk. Így nem kellett nagyon korán elindulnunk és nem is értünk későn haza. A Mesebirodalomban tett látogatásunk mellett módunkban állt megtekinteni a kisvasút legfrissebb fejlesztéseit is.

Hazánkban viszonylag sok kisvasút működik, melyek manapság elsősorban a szórakozni, kirándulni vágyók szolgálatában állnak. Van azonban néhány olyan keskeny nyomközű vasútüzem is, amelyek szigorúan gazdasági célból üzemelnek, s a nagyközönség előtt kevésbé, vagy egyáltalán nem ismertek, inkább csak a szakemberek és a vasutak rajongói tudnak róluk. Ebbe a csoportba tartoznak a mai napig tevékeny halgazdasági vasutak is. Egyikük a Hortobágy területén található, esetében az idegenforgalmi jelleg már elnyomta a korábbi gazdasági felhasználási módot. A Csongrád megyében található Tömörkény melletti Csaj-, valamint a Szegedhez közeli Fehér-tavi vasút azonban napjainkban is eredeti funkcióját látja el, vagyis trágyát, haltakarmányt, telepítési és lehalászási időszakokban halakat, illetve szükség szerint egyéb anyagokat szállít a tavak és a vonal végén elhelyezkedő telephelyek között. Ez utóbbi vasútüzemet, hivatalos nevén a a Fehér-tavi Halgazdasági Vasutat látogattam meg november 9-én, amikor a Kiskunsági Nemzeti Park szervezésében már nyolcadik alkalommal megtartott "Fehér-tavi darvadozás" elnevezésű rendezvény kísérőeseményeként bárkinek lehetősége nyílott a vonalon az utazásra. Érdekesség, hogy efféle vasútüzemet kizárólag a Kárpát-medencében találhatunk, hazánkon kívül csupán Horvátországban van tudomásunk halgazdasági iparvasútról.

Sorsát mégsem kerülheti el senki…

Címszereplőnket ugyan senki nem akarta megenni, de mégis megmenekült a feldarabolástól elég hosszú ideig, annak ellenére (vagy talán pont azért), hogy meglehetősen fiatalon balesetet szenvedett. De miért kellett volna egy balesetet szenvedett halat feldarabolni, és mégsem elfogyasztani - egy vérbeli horgász most bizonyosan értetlenül áll soraim előtt. Akkor jöjjön egy kis magyarázat. Vasutasoknál a „csuka” szó hallatán (legalábbis régebben) többnyire nem halak, vagy a lábbelik képe jelent meg lelki szemeik előtt, hanem egy kocsitípus, vagy inkább egy kocsiforma, ahol a peron oldalfalai a kocsi vége felé szűkültek – mint az azonos nevű halak pofája. Tehát jelen írásomban egy ilyen kocsi történetét vázolom fel, illetve egy ehhez hasonló átalakuláson átesett modellt mutatok be. Bár az eredeti vagon végül megégett, azért ezt már nem modelleztem le… Az, hogy a CFR-nek sok MÁV eredetű kocsija volt az I. vh. után, az a vasúttörténet iránt érdeklődők körében köztudott. Az már egy kicsit kevésbé, hogy a MÁV-nak is lett egy kocsija, ami a román vasutaknál kezdte a pályafutását AB^ALD 30470 pályaszámon (gyártó: Van der Zypen és Charlier (Deutz), 1925, a gyári szám feltehetőleg 144394. Persze ez a vagon nem egy ország kirablása kapcsán került hozzánk, hanem egy 1937-es baleset okán. A balesettel még az akkori filmhíradó is foglakozott, ahol feltűntek a járművek is. Az összetört kocsit a CFR selejtezte, nálunk meg 1942-re újjáépítették. A rendelkezésre álló fotó alapján megtartották a szegecselt vázú kivitelt, de módosították az ablakok méretét, a tető kialakítását, az ajtók formáját, és ABa 2701-es pályaszámon forgalomba helyezték.

Magyarországon nincs nagy hagyománya az emeletes vonatok közlekedtetésének: míg a szomszédos országok legtöbbikének vaspályáin már évtizedek óta mindennapos látványnak számítanak a kétszintes szerelvények, mi megmaradtunk a "földszintes" vonatok használatánál. Az elmúlt évtizedekben ugyan több próbálkozás is volt a hazai vasúttársaság, a MÁV részéről az elöregedett elővárosi szerelvények korszerű, emeletes vonatokra cserélésére, de csak most érett meg a helyzet arra, hogy ez megvalósuljon. És végre elkészültek az első kétszintes motorvonatok, melyek forgalomba állítását az utazóközönség részéről egyre fokozódó érdeklődés kíséri. Ennek hatására döntött úgy vonatok majdani üzemeltetője, a MÁV-Start, hogy bemutatja üdvöskéjét a nagyérdeműnek. Október utolsó hétvégéjén három esemény szervezésére került sor a szerelvények tervezett bevetési területén: 26-án Vác, 27-én délelőtt Monor, délután pedig Szolnok állomáson parádézott a gyártó  Stadler Bussnang AG. által KISS-nek (a betűszó a Komfortabler Innovativer Spurtstarker S-Bahn-Zug rövidítése, mely szabadon fordítva: komfortos, innovatív, vágtázni képes elővárosi vonat), angolból fordítva Csóknak nevezett motorvonat. Jómagam a monori bemutatóra látogattam el, ebben a hozzászólásban az ott szerzett benyomásaimról számolok be.

Miután véget ért a nyári uborkaszezon, szeptemberben ismét teljes gőzzel beindultak a vasúti jellegű rendezvények (is), ám ekkor a tempó hirtelen olyan gyors lett, hogy a téma iránt fogékony érdeklődők csak úgy kapkodták a fejüket. A hónap utolsó hétvégéjén dömpingszerűen jelentkeztek a programok, igen nehéz döntésre kényszerítve a célközönséget. Szombaton a Vasutazz velünk utazási iroda Sárospatakra közlekedő Zsuzsanna-expressze, a Gödöllői Erdei Vasút napja, A Jászvasút (Újszász - Vámosgyörk) 110 éves fennállása alkalmából szervezett ünnepségsorozat vámosgyörki eseménye, valamint a Békéscsabán évről-évre megrendezett járműbemutató szerepelt az "étlapon", vasárnap pedig a Sárospatakról Szlovákián át hazatérő Zsuzsanna-expressz mellett a Budapest - Lajosmizse vasútvonal 130 éves jubileumára indított különvonat között lehetett választani. Végül némi hezitálás után eldöntöttük, mely helyszíneken jelenünk meg, választásunk végül helyesnek bizonyult, hiszen egy mozgalmas, élménydús hétvégével gazdagodtunk, az élvezetet a remek kirándulóidő tette teljessé. Ebben a hozzászólásban az általunk átélt kalandokat mesélem el.

Korábban beszámoltam az AK Interactive vonatkoszolásról szóló könyvéről. Azóta eltelt pár év, és most ismét apropója van, hogy a témáról írjak. Aki ismerős a piacon, tudja hogy ebben “koszolós bizniszben” mindössze pár cég utazik, és az AK volt az első, aki komolyabban foglalkozott könyv formájában is a vonatos témákkal. Most a MIG is felzárkózott (hivatalosan Ammo by MIg Jimenez a brand neve, de mindenki csak MIG-nek vagy Ammonak ismeri). Az Ammo by MIg Jimenez Modelling School sorozatába már jelent meg két kiadvány, és a harmadik most a vonatokról szól. A könyv egészen pontosan a vasútmodellek élethűbbé tételéhez szükséges techinkákról, a weatheringről - magyarán koszolásáról szól.