A hétvégén volt a balatonfenyvesi kisvasúton a Kisvasúti nap. Ha tehetem, mindig részt veszek az eseményen, mert Balatonfenyves különleges. A Gyermekvasutat leszámítva sajnos már ez az utolsó működő MÁV kisvasút, korábban pedig arról volt híres, hogy ez legtovább fennmaradt gazdasági vasút Magyaroszágon.  A kisvasúti nap, amellett, hogy mindig emlékezetes szokott lenni a hosszú szerelvények, és az év nagy részében a mozdonyszínben pihenő Mk48-as sorozatú mozdony miatt, idén két rendkívüli különlegességgel is szolgált. A C50-es mozdony hatvanadik születésnapja alkalmából az egyik gépet újjávarázsolták, és feldíszítették, illetve egy kisebb ünnepség keretében a MÁV-Start átvette a kisvasút üzemeltetését.

A kecskeméti kisvasút bezárásával rengeteg személykocsi került leállításra. Ezek közül került két poggyászteres Bax (mostmár Ba-w) kocsi a Gyermekvasútra. A kisvasútbarátok körében nem volt túl népszerű a MÁV ezen lépése, mert mindenki abban reménykedett, hogy új, jobb, tenniakaróbb gazda kezében a kecskeméti keskenynyomközű vasútüzem újra felállhat, és a kocsik GYV-re kerülését a vagyon széthordásának, a visszafordíthatatlan elmúlás kezdetének tekintették.

Gyorsan írom még mielőtt mindenki sietve elkattintana innen, hogy IST nekiállt osztani az észt magyar nagyvasút ügyében, hogy ezúttal egy magazinról van szó, amelyről szerintem már mindenki hallott akit egy kicsit is érdekelnek a vonatok. Többször megemlékeztünk már A mozdonyok világa nevű kiadványról, így túl sok újat már nem lehet róla írni, aki vett már ilyet tudja, hogy miről van szó, aki nem az meg inkább olvasson vissza. Most azonban magyar témával szolgálnak, a 24-es számot viselő lap ugyanis alapvetően a MÁV 1047-es sorozatát mutatja be, a hozzá tartozó műanyag makettel együtt. Emellett esik még benne szó a Maglevekről a Class Q3-as gőzmozdonyról, az egysínű vasutakról, valamint a Lima Locomotive Works gyárról a megszokott néhány mondatban, úgyhogy semmi egetrengetőt nem kell tőle várni szokás szerint. A makettről viszont csináltam néhány képet.

Június harmadik hétvégéjén egy céges rendezvényen kellett Erdélyben részt vennem és abban a szerengigacsés helyzetben voltam, hogy az utat vonattal tehettem meg. Mivel a program szombat este véget ért, vasárnap még egy kis városnézés is belefért Kolozsváron. Az utóbbi időben több nagy médiafigyelemmel kísért vonat közlekedett már a térségbe és Tastam is sokszor írt már az ott tett utazásairól - így rengeteg képet láttam már az itteni vidékről - most pedig végre élőben is megtapasztalhattam, milyen az erdélyi vasút.

Az augusztus 20.-iki hétvégét – kissé megtoldva -  Erdélyben töltöttük, nevezetesen a Kovászna megyei Erdővidék közepén található Székelyszáldobos (Doboşeni) nevű faluban. A 600 - 1500 méteres hegyek övezte tájegység különleges tájképi szépséggel bír. Lakói egyszerű emberek, akik szorgos és nem könnyű munkával keresik kenyerüket, valamint vezetik a kisebb-nagyobb háztáji gazdaságokat. A barnaszénbányák bezárásával a munkalehetőség erősen lecsökkent, sokan ezekkel a gazdaságokkal tartják el magukat és családjukat. Ott-tartózkodásunk alatt megtapasztaltuk a székely mindennapokat, az ottaniak nehéz sorsuk ellenére boldogságban élik napjaikat. Megtapasztaltuk vendégszeretetüket, és jókat beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Megtapasztaltuk azt is, hogy Székelyföldön mindegyik, még a legkisebb településnek is komoly történelme van.Az 1700 lelkes, kétharmadában magyar lakosságú, a Kormos-patak kiszélesedő völgyében fekvő Székelyszáldobos jellegzetessége, hogy sem vasút, sem szilárd burkolatú út nem vezet oda. Ebből egyenesen következik, hogy utunk nem kifejezetten "keményvonalas" vasútbarát kirándulás volt, de arra ügyeltem, hogy vonatfotókat tudjak készíteni, még ha nem is túl sokat. Most első alkalommal személygépkocsival vágtunk neki az útnak, megízlelve a mienkétől eltérő, kissé bizarr közlekedési kultúrát. Odaútban Nagyvárad, Marosludas, Medgyes és Segesvár érintésével autóztunk.

Azt írja az MSN japán kiadása, hogy augusztus 21-én új típusú (vagy inkább mondjuk új verziónak) Shinkansen került bemutatásra a sajtónak, méghozzá N700A megjelöléssel. Az N700-asok már régóta koptatják a síneket, viszont a JR Hamamatsu gyárában némileg továbbfejlesztették, így a jármű emiatt megkapta az Advanced elnevezést, ebből jön a típusjelzés utáni "A", amely nem mellesleg a motorvonat oldalára is felfestésre került, lásd a linken látható képeket.
A különbség elsősorban abban van, hogy a jármű képes az automata üzemre, azaz kommunikál a pálya mentén néhány kilométerenként elhelyezett egységekkel, és így végrehajtja a megfelelő utasítást gyorsítás, lassítás tekintetében például. Mindezek ellenére alapvetően a járművezető üzemelteti a vonatot, az automata rendszer csak késés vagy valamilyen zavar esetén működik majd. Emellett a vészfékezési hatékonysága is javult a motorvonatnak, 10%-kal rövidebb út kell neki a megálláshoz.
A jármű az elmúlt 5 év első új szerelvénye a Tokaido vonalon, 2013 végéig 13 egységet fognak belőle leszállítani. Az első kereskedelmi forgalomban (értsd fizető utasokkal) töltött napja várhatóan 2013. február 6. lesz.
(A kép az MSN oldaláról származik.)

Nyolc nappal ezelőtt jött meg a Model Rail hiányosan, hét napja írtam levelet a kiadónak azt kérdezve, hogy lehet-e valamilyen módon megoldani a problémámat, hat napja kaptam rá választ, hogy küldik, csak legyek türelemmel mert 14-28 nap kell a postázásra, tegnap pedig itt volt a postaládámban, és így írtam is egy köszönő levelet nekik. Csak azért nem lelkendezek, hogy ilyenek ezek a britek, mert más országokban is tapasztaltam már hasonlót, így itthon is. Vevőbarátság kérdése. De ha már megkaptam, akkor egy kis ízelítőt is adok abból, hogy mi van benne: