Nem is olyan régen beesett a postaládámba egy értesítő arról, hogy a brit Video125 csapat egy újabb DVD-t illetve blu-ray lemezt adott ki, mely vezetőállás videót tartalmaz. Ezúttal azonban nem a londoni metróhálózat egyik vonalára ereszkedtek alá hanem maradtak a földfelszínen, viszont Nagy-Britanniától meglehetősen távolra, Milánóba kerültek. Az olasz város villamoshálózatából kiválasztották az 1-es tuja vonalát és rögzítették az egészet néhány külső és belső kamerával, hogy aztán azt az olyan érdeklődők elé tárják, mint amilyen én is vagyok. A kiadás után aztán letölthető változatban is közzétették (ez utóbbi 14 font, lemezen 17), erre már én is beneveztem.
A kiadott anyag 74 perces és hozza a megszokott igen magas minőséget. Az út során gyakori kommentár mondja el merre járunk és miért érdekes az a hely, kiről-miről nevezték el az utcát, teret, melyik villamos vagy troli vonalát keresztezzük, hol vannak a metrómegállók, stb. Mindemellett nem feledkeztek meg a háttérsztoriról sem, így rövid bepillantást nyerhetünk a milánói villamosok történelmébe, a helyi kocsiszínekbe, de bemutatásra kerülnek a jelenleg futó járgányok is. Nagy szerencse, hogy a videót nem egy modern járgányról rögzítették, hanem egy 1500-as sorozatú villamosról, melyeket még 1927 és 1930 között gyártottak. Végignézve a filmet azt kell mondjam meghozták a kedvemet egy kis milánói tujázáshoz, nektek viszont csak egy rövid bemutatóval tudok szolgálni.

Pálinkás derautkoszorout mindenkinek, ma megint Baooolvin napja van, szerintem. Tavaly már felvedreztem egy cikket ugyanezen alkalomból az 1:160-ban meglehetősen alulreprezentált Baldwin-mozdonyokról, és annak idején már említettem, hogy aki úgy gondulokzik, hogy szóval hoszutávon gondulkozik, az már várhatja a folytatást. Tavaly még csak nyersanyag szintjén volt meg Baldwinék kerekorrú tehervonati mozdonya, nos, hát egyegyegy év alatt ereüvel, energiával sikerült ezt átalakítani kész modellé.

A „sharknose” RF-16-ból már létezik egy ideje N-es... utánzat, de elődjéből, a „babyface”-ből még kisszériás modellel se találkoztam N-ben, jobban kihazudta az ipar a kínálatból, mint a tizcentit a kétméterbűl. Ezen felbosszanva magam építettem egyet, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ezen dolgozzam ki a teknalaugiákat, amiket szükség esetén egy EMD-n is aakaamazhatok, de akkorra már okulva az addigi hibákból. Ami most következik, az leginkább tehát különféle új teknalaugiák és szemcseszerkezetek bemutatása egy konkrét ojjektumon.

1883-at írunk, Magnus Volk megnyit egy alig 400 méter hosszú villamosított vasúti pályát Brightonban. Akkor még nem gondolhatta, hogy 2014-ben ez lesz a világ legrégebb óta működő villamos vasútja. Márpedig ha ilyen címmel büszkélkedhet egy vasparipa akkor természetes, hogy meglátogatjuk. Feltéve persze ha pont arra veti az embert a sorsa, engem pedig arra vetett. Úgyhogy kipróbáltam.

(Kis technikai megjegyzés: meguntam a nagyon kicsi és ezért nem túl látványos képeket, a fotóimat galériába rendeztem, amelyet elértek ha rákattintotok a cikk elején lévő képre, azaz erre itt fent. Akkor végigpörgethetitek nagyobban a fotókat. Remélem ez így jobb nektek is.)

Az Arnold visszalépett a brit N-es piacra is, úgy tűnik a Hornby így próbál meg újabb vásárlókat szerezni magának. Ennek az eredménye a Brighton Belle, egy klasszikus 5 kocsis motorvonat 1:148-ban. Anno év elején amikor olvastam a hírt róla simán elkönyveltem magamban, hogy szép-szép, de nem illik a modellezési korszakomba (a térség nagyjából ráhúzható), így erre legalább nem kell költenem. Aztán megláttam a pár napja megjelent kék festésről készített videót és az ellenállás meglehetősen nehézzé vált. A pénztárcám vékonysága meghatározza, hogy nem fogom beszerezni, de egyszerűen gyönyörű. A barna/pasztell pedig szerintem még szebb lesz. Ismételném: N-es...

Szeptember elején ismét becsengettek az általános- és középiskolákban, egyetemeken - ez pedig azt is jelenti, hogy a Virtuális Vasúti Klub csapatának is megkezdődik az őszi szemeszter - így három alkalommal várunk titeket a Kispest Munkásotthon Művelődési Házban Virtuális Vasúti Találkozóink keretén belül. Az első alkalom szeptember 21.-e vasárnap, a többit - és egy rövid videót a rendezvényről - pedig ezen a linken találtok!

Mivel a nyáron azért nem csak a Balatonon zajlott az élet, hanem a ezen a fronton is történt egy-két dolog úgy vélem bőven lesz miről beszélgetni ill. lesz mit kipróbálni. Pl. érdekelne, ti mit gondoltok a Wos 4-ről kiszivárgott videóról vagy a legújabb Train Simulator 2014 pályáról? Ha minden jól megy addig megpróbálom felbűvölni a tablet-emre a Hmmsim-et így talán megnézhetünk egy BVE 4.2 pályát Apple környezetben is és természetesen nálam lesz a Saitek kontroller is így azzal is lehet metrót vezetni! Ha kedvet kaptatok a részvételhez várunk titeket most vasárnap 10 és 16 óra között a KMO-ban. Délelőtt azok jöjjenek, akik inkább beszélgetni akarnak és az újdonságokra kíváncsiak, délután pedig szabad játék lesz a jelenlévők gépein korosztálytól függetlenül! A helyszín Kőbánya Kispest metróállomástól 5 perc sétával közelíthető meg.

Eljött hát szeptember 4. és ezzel eljött a Train Fever megjelenési ideje. Steamen rendeltem elő, amit megintcsak rosszul tettem, itthoni boltokban a dobozos program sokkal(!) olcsóbb. Mindegy, így járás esete forog fent. Meló után annyi dolgom volt, hogy rákattintsak az Install feliratra a Steam rendszerében, aztán pár perc múlva indult a játék. Szigorúan első benyomások következnek:

A mai napon bejelentésre került az a - brit vasutat ismerőknek egyáltalán nem meglepő - hír, hogy az Angel Trains vasúti eszközöket finanszírozó társaság szerződést írt alá a Siemens-szel 30 darab, 5 egységből álló Desiro motorvonat leszállítására. A járműveket tőlük a South West Trains társaság fogja lízingelni és járatni az elővárosi vonalai egyikén, konkrétan a London-Windsor vonalon, kiváltva ezzel a Class 450-es flottát, amely egyébként szintén Desiro. Az új járművek az új Desiro City villamos motorvonat családba tartoznak, az áramot harmadik sínről veszik, hiszen az SWT hálózatának jelentős része ilyen. A szerződés értéke 210 millió font, durván 84 milliárd forint. Gyors osztással azt jelenti mindez, hogy egy vonat 2,8 milliárd forintba kerül (kocsinként 560 millió forint). Összevetésként: a GySEV által rendelt 6 darab négyegységes Flirt villamos motorvonat a Stadlertől 10,5 milliárd forintot tett ki, ez vonatonként 1,75 milliárd (kocsinként 437,5 millió). Nyilván más az űrszelvény, másfajta előírásoknak kell megfelelni, jó eséllyel más szolgáltatások is vannak mögötte, tehát ebből következtetést levonni nem lehet, de legalább játszhattam kicsit a számokkal.
A brit Desirok 2017-ben állnak majd forgalomba ha minden jól megy. Kíváncsian várom, hogy ebből is akkora flottát épít-e az SWT mint a korábbi Desirokból, illetve hosszú távon mennyire válik be az új altípus, hiszen a régivel meglehetősen sok díjat nyertek megbízhatóság szempontjából. Mindenesetre úgy tűnik a Siemens nem tud hibázni a társaságnál a tenderek elnyerését illetően.

(A kép forrása: Siemens)

A napokban brit vasútmodellező fórumokon arra lettem figyelmes, hogy ebben a hobbiban is felütötte a fejét az alternatív megoldások megvalósítása, már ami a vasútmodellek elkészítését jelenti. Itt is belép ugyanis a képbe a projektek közösség által való megfinanszírozása, amely új szintre emeli a rendeljünk elő modelleket kifejezést. Korábban láttam már ilyen vasúti szimulátorra való pénzkalapozással, meg is írtam a véleményemet miért nem tetszik nekem, itt viszont kicsit eltér a a dolog jellege. Hogy jobban megértsük az egészet, különveszem a kettőt és megpróbálom felvázolni melyiknél mire számíthatunk.