Számítógépen vonatozóknak biztosan ismerős az a probléma, hogy meglátsz a neten egy képet amely mondjuk a kedvenc programodban készült egy járműről és szeretnéd te is letölteni, kipróbálni, de egyszerűen nem bukkansz rá. A Google keresője által felajánlott hivatkozások már rég nem működnek vagy olyan fórumbejegyzésekre mutatnak amiket csak regisztráció és bejelentkezés után lehet elolvasni, hogy aztán kiderüljön már rég nincs semmi a linkelt weboldalakon. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy nem elég az adott jármű letöltése, de annak működéséhez még kell kismillió másik letöltés is amik szanaszét vannak elrejtve a világhálón.

2014 januárjában elhatároztam, hogy rendszert viszek az addig kissé szétszórt életembe és én is hobbi-szinten fogok űzni valamit a filmnézés - olvasás - zenehallgatás kombó mellett. Tehát kerestem valamit, amivel legalább hetente egyszer el fogok tölteni egy kis időt. Kapóra jött az öcsémtől karácsonyra kapott TT-s állomásépület, amit - mivel én "N"-es járgányokat gyűjtöttem - három darab ilyen méretű házra cseréltem ki a HoKi modellboltban. És mivel tényleg komolyan gondoltam a dolgot megkérdeztem IST-et, csatlakozhatnék -e én is pár alkalom erejéig a BEK Vasútmodellező Klubhoz, akiket a börzék révén - ha még nem is 100 százalékosan - de már régóta ismertem. Így aztán egy csütörtök délután elmentem vele a Zsigmond téri klubhelyiségbe, kaptam egy asztalt - először csak ideiglenes jelleggel - fogtam a ragasztómat és elkezdtem összetákolni az épületeket. Aztán teltek-múltak a hetek és mivel lelkesedésem nem ismert határt előbb-utóbb a többiek jóváhagyásával én is klubtaggá avanzsáltam. És ezután úgy gondoltam, én is hozzájárulok valamivel a klub modulrendszeréhez. Már csak azért is, mert albérletben lakom, így oda nem terveztem terepasztalt - ezért a házak ragasztása kézügyességem csiszolására és tapasztalatszerzésnek jó volt, azonban ebben a formában inkább csak időeltöltésnek számított.

Tegnap bevásárlás előtt beugrottunk néhány könyvért a Libribe, kissé frissíteni az olvasnivalókon. Éppen az újdonságos polcokat szemléltem amikor elémugrott egy kb. A4-es formátumú könyv rajta egy bájosan bénán kinéző papírgőzössel, valamint A vonatok története címmel. Gondoltam megnézem mi is lehet ez, néha nem árt szemügyre venni a gyerekeknek készült dolgokat. Kinyitottam, belelapoztam, rádöbbentem, hogy papírvonatokat lehet belőle építeni, úgyhogy irgalmatlanul hamar úgy döntöttem, hogy kellőképpen gyerek vagyok én ehhez, mert ez bizony kell nekem. Annyi sokmindent lehet már hajtogatni papírból a rózsáktól kezdve a sárkányokig, most már aztán tényleg nem ártott a lehetőség, hogy végre vonatokat hajtogassunk és ragasszunk. Ha emellett jut pár mondat magukról a járgányokról is információ gyanánt akkor aztán végképp nem szólhatunk egy rossz szót sem. Jelentem túl vagyok 2 makett összerakásán, lássuk mit is kapunk az egyébként nem kevés, 5.800 forintért!

Kis visszatekintés következik, ugyanis még tavaly ősszel volt alkalmam pár napot Koppenhágában és egyet Malmőben eltölteni. A dán városnézési program egyik kulcsfontosságú eleme volt számomra a metróhálózat teljes beutazása. Na nem mintha ez akkora hatalmas elfoglaltságot jelentett volna, hiszen mindössze kettő vonalról van szó, ráadásul ezek pályája elég nagy részben megegyezik. Viszont automata üzemük van a londoni Dockland Light Railhez hasonlóan extrajó kilátással előrefele is, megy alagútban és utcaszint fölött, úgyhogy érdekesnek tűnt előzetesen a nézelődés, így alant láthattok jópár képet a tapasztaltakról.

Csak nem vodkára, hanem villamosra.
Egyik kedvenc brit vasútvonalam a Wight szigetén futó harmadiksínes pálya, melyen Londonból átszállított 1938-as sorozatú metrószerelvények járkálnak fel és alá Ryde stégen fekvő kikötője és Shanklin között. Azt olvastam ma a BBC-n, hogy a kormányzat a hamarosan lecserélésre kerülő új operátortól (vagy ha a Stagecoach nyerne megint akkor a régitől) azt kérné, hogy a vasúti üzemet cseréljék le villamosra.

Rendszeresen jönnek ki TS (Railworks) alá a már-már sablon látványvilággal, és vezetési élménnyel rendelkező brit, német, és amerikai kiegészítők. Nem szoktunk írni róluk, mert habár mindegyik jó, meg szép alkotás, de csak a szokásos, semmi extra. Van azonban, amikor a szokásos összegért valami többet kapunk cserébe. Ilyen a Semmeringbahn is.

Az egyik legfontosabb kérdés a vonaton utazóknak azokon a szerelvényeken, amelyeken nem létezik a helyfoglalás. Nem hinném, hogy sokat kell ecsetelni milyen érzés telt házas járaton 40 fokban megsülve hozzátapadni a körülöttünk izzadó embertársakhoz csak azért mert már megint kevés a vasúti kocsi, vagy mert valaki úgy gondolta, hogy vasárnap délután elég lesz egy 4-5 kocsis vonat a Balatonról nyáron Budapestre. Létezik már itthon is alkalmazás amellyel megtudhatjuk a behazudott 10 perchez képest mennyit késik a vonatunk, azt azonban nem tudhatjuk, hogy mennyi helyünk lesz rajta. A japánok azonban ezt is megmondják előre, igaz ott is csak egy vonalon.

Az elmúlt 5 évben az év legvége vagy legeleje arról szólt, hogy elmegyünk egyet vonatozni - jellemzően Hódmezővásárhely környékére. Idén ez kissé megváltozott, ezúttal más célpontot kerestünk btx-szel. Két dolog között vacilláltunk: Nógrád vagy a Bakony? A hideg idő és a havas táj miatt utóbbira szavaztunk, előbbit majd kicsit később fogjuk meglátogatni. A vonatozás kellemesre sikerült, lőttünk pár fotót is, így hát kaptok róla egy képes beszámolót.