Már nem emlékszem pontosan, hogy melyik social media csatornán jött velem szemben egy poszt, hogy a GySEV fotósvonatot szervez a nagycenki kisvasúton.  A Nagycenki Múzeumvasút nem a világ leghosszabb kisvasútja - fél nap alatt az ember az összes talpfát végigszámolja - de nekem az egyik kedvencem. Azért szeretem nagyon ezt a kisvasutat, mert Magyarországon csak itt járnak a régi idők kisvasúti járművei. Itt lehet olyan kocsikat látni, mint máshol nem: háromablakos kocsival, középfeljárós Bak kocsival, vagy villamoskocsiból átépített kisvasúti személykocsikban is lehet utazni. Kicsit olyan dolog, mintha az ember visszacsöppenne a múltba, csak az tűnik fel, Trapper helyett Levis farmer van az embereken, és mindenki nyomogatja az okostelefonját. Kisvasútbarátnak maga a paradicsom. 

Nagyon régen valaki a turisztikai tárcánál kitalált egy rendezvénysorozatot, amit manapság kisvasúti napok néven emlegetünk. A dolog lényege az volt, hogy minden hétvégén más-más kisvasúton kerül az esemény megrendezésre. Ez kisvasúti nap amolyan helyi ünnep, amely a kisvasút körül forog. Mindenki elmegy megnézni a vasutat, utazik rajta, a vasút pedig készül rá. Ráncba szedik az állomást, ha van akkor előkerülnek a nosztalgiajárművek - ahol van, ott esetleg a gőzöst is befűtik - és a nagy érdeklődésre való tekintettel sokkal több vonat jár, mint egyébként. Van olyan kisvasút is, amely például csak a kisvasúti nap alkalmával látogatható. Általánosságban elmondható, hogy a naptárban mindenkinél előkelő helyet foglal el a kisvasúti nap.

Nemrég volt a bulgáriai Ruszéban egy modultalálkozó, ahová meghívást kaptam. A modultalálkozó az egy olyan rendezvény, ahol a terepasztal-modulokat építő vasútmodellezők járnak, felállítanak egy jó nagy pályát, és játszanak. A játék az egy cseppet túlzó, mert jobb, ha azt írom, hogy vonatforgalom bonyolódik. A vonatok menetrend szerint járnak, a személyvonatok megszabott rendben, a tehervonatok pedig a szimulált áruforgalomnak megfelelően adott állomásról egy másik állomásra meghatározott rakományt szállítanak. Mint az igazi vasúton, csak kicsiben.

A Vonatmagazin blog sokáig legolvasottabb cikke a Kerékpárral a felhagyott vasútvonalon téma volt, ami a Szlovéniából Olaszországba tartó vasútvonal helyén létesített kerékpárútról szólt. Ez már öt éve volt, és akkor ott hagytam abba a sztorit, hogy az Olaszok tervezik a kerékpárút hosszabbítását, és milyen jó volna később meglátogatni ismét. Nos, jelentem a múlt hétvégén volt lehetőségem ismét végigtekerni a szakaszt.

Most lehet, hogy sikerült a kedves Olvasót jól félrevezetni a címmel, mert többen arra gondolhatnak most, hogy lesz valami jó kis szaftos buszos-vonapótlós történet. Nem lesz, ugyanis én a vonatot egy másik vonattal pótoltam.

A Mokra gorai kisvasútról írt posztom kapcsán Tastam felhívta a figyelmem, hogy egy dologról elfelejtettem említést tenni: Odafelé útközben tettünk egy kis kitérőt Pozsegába, ahol a Szerb Vasút  kisvasúti gyűjteménye található. Ez egy kis skanzen, amelyben a teljesség igénye nélkül gyűjtöttek össze kisvasúti járműveket Szerbiából.

Nemég Szerbiában jártam kisvonatozni a Continental Railway Solution szervezésében. A kirándulás egy szervezett út volt vasútbarátoknak és érdeklődőknek, amely keretében a korábban megszüntetett, majd újjáépített  Mokra Gora-i  kisvasúton lehetett vonatozni. 

Rendhagyó módon egy makettkiállítást szeretnék a blogon beharangozni. Itt a vonatos blogon olyan módon van ennek létjogosultsága, hogy a versenyen a vonatok, pontosabban a kötött pályás járművek is helyet kapnak. A makettverseny, amit mindenki figyelmébe ajánlok, a szeptember elején megrendezésre kerülő PSMK Kupa.