Ismét nullás (1:45) méretaránnyal mérgezném a nagyérdeműt. Három hete a németországi Buseckben jártam, az évi rendes nullás találkozón. Ez inkább egy hatalmas börze, ahol a nagyoktól kezdve a kisszériás fogaskerék-gyártóig mindenki igyekszik magát képviseltetni, de mindig van valami kiemelkedő terepasztal, vagy modul, ami megadja a találkozó alaphangulatát. Szerintem a szervezők azért hoznak ilyen terepasztalokat, hogy az ember mikor meglátja az adott modellt futni, akkor egyből akar egy olyat venni, és megugrik a forgalom :) Komolyra fordítva a szót, mindig olyan terepasztal vagy modul kerül kiállításra, amely még a kibiceknek is meghozza a kedvét az ebben a méretarányban való munkálkodáshoz.  Most a találkozón kiállított terepasztalokról mutatnék néhány képet...

Ebben az évben a haageni a modellklub, és a lippstadti modellezők munkái voltak a reflektorfényben. Együtt egy hatalmas, L alakú modult állítottak fel. A dolog különlegessége abban rejlett, hogy a lippstadtiak állomása kulisszás, vitrinszerű keretben került kialakításra. Mindkét állomás igen látványos volt, de a kulisszás keretbe épített volt az esemény sztárja. Annak köszönhetően, hogy a modulhoz szépen illeszkedett a háttér, és felülről szépen meg volt világítva, még jobban kihozta a mű szépségét, kihangsúlyozta az apró részleteket. Fotózni is jobban lehetett - néhány képen az ember azt hiszi, hogy nem is modellvasutat lát...

A legelső pár kép rész a nagyobb állomást mutatja be. Nullás léptékben is nagy, ötvágányos állomás, számos rakodó- és kihúzóvágánnyal. Hosszú vonatok fogadására alkalmas, és mivel 2-3 nagyobb vonat is befér egyszerre anélkül, hogy telítődne, igen változatos vasútüzemre ad lehetőséget.

Az én fantáziámat az állomás mellett lévő darus rész mozgatta meg leginkább. Ebben a méretben szépen mozgó darut lehet készíteni, és látványosan el lehet egy kiállításon játszogatni azzal, hogy egyik kocsiból átrakjuk a rakományt a másikba.

 És a non plusz ultra: a lippstadtiak kulisszás kialakítású  asztala. Ez volt az, ahol nem találtam az állam a porban. Maga az asztal kialakítása is szép - mondhatni nullás méretben már szépen lehet alkotni. De az egészet az tette élővé, hogy volt mögötte egy illeszkedő háttérposzter, és a kulissza tetejébe épített világítással szépen meg volt világítva. 

 A fényárnak hála, az apró részletek is előjöttek, amelyek igazán érdekessé tesznek egy terepasztalt. Egy terepasztal ha elkészül, akkor onnantól unalmas a gazdának - a játék szerintem nem annyira köti le az embert, mint az építés - és mindig szépít, finomít rajta valamit. Ilyenkor szoktak elmenni az embernek otthonról, és ha van ideje, akkor elkezdi finomítani az apró részleteket, megjelenít olyan dolgokat, amire az elején nem is gondolt. Nos, ez a terepasztal nagyon kész volt, és a gazdájának volt ideje a részletekkel foglalkozni.