Múlt héten feldobtam btx-nek az ötletet, hogy ha már nem jött össze a szolnoki vasútmodell kiállításon a részvételünk a virtuális vasúti bandával, attól még megnézhetnénk a kiállítást személyesen. Vonatozunk egyet, dumálunk egy jót, megnézzük a nagy és a kicsi járgányokat, majd hazajövünk. Tudtuk előre, hogy  nem lesz életünk legjobb kalandja, de kellemes szombati programnak tűnt a dolog. Emiatt aztán nem is kellett nagyon győzködnöm, hogy velem tartson. Rövid úti beszámoló következik pár képpel a szolnokiak munkáiról, valamint pár 1:1-es járműről is.

A kiállítást a szolnoki állomásépület melletti művelődési házban rendezték meg, így aztán könnyű volt megtalálni. Nagyjából délután egyre értünk oda, ami gondolom az ebéd körüli időpont miatt meglehetősen csendes volt, legalábbis ami a látogatószámot illette. Emiatt aztán nyugodtan tudtam fotózgatni, nem kellett tartanom a képbe beugró gyerekektől. Fényképezgetés után beszélgettünk egy jót Gál Bélával, a klub vezetőjével, leginkább kiállítás szervezési dolgok ügyében.

A kiállítás apropóját az adta, hogy bemutatkozhasson a klub épülő H0-s modulokból álló terepasztala. Ezt a fenti képen láthatjátok, gyakorlatilag a modulok keretei megvannak a lefektetett sínekkel. Járművek így már tudnak rajta közlekedni, a kitérők elektromos bekötése viszont még odébb van, gyakorlatilag most állt így össze először a pálya. Méretében kellemesnek mondható, a bele feccölendő energia meg hatalmasnak, lesz ezzel még munka az elkövetkező pár évben. Mindenesetre az elmondható, hogy ezzel újabb klub vágott bele a modulozásba, így a jövőben egy-egy találkozón már akár a szolnokiak várhatóan elkészülő moduljai is bővíthetik a lehetőségeket. A csapat amúgy a FREMO szabványt célozta meg, így aztán a kompatibilitással elvileg nem lesznek majd gondok.

Egy készülő asztal ugyanakkor nem igazán látványos egy kiállítást tekintve, így a klub tagjainak további munkái is megtekinthetőek voltak. A fenti képen látható szintén H0-s terepasztalon digitális vezérlést használva rótta köreit egy Csörgős személyvonat, valamint egy Nohab által húzott szerelvény. Most így visszanézegetve a képeimet vicces, hogy csak csörgős képeim vannak, az M61-es valahogy mindig lemaradt.

Az asztal mérete egyébként nem volt nagy, egy kétvágányos oválpálya a nézőhöz közelebbi felén egy állomással, a túlsó végén pedig fűtőházi motívummal várta a látogatókat. Hatalmas pozitívum, hogy a szerelvények tényleg szorgalmasan mozogtak, sajnos ez más kiállításró nem mindig mondható el.

Mondjuk az alagút megvalósítása valahogy nem nyerte el a tetszésemet, kissé szélesnek tűnik, a szűk ívek miatt viszont valószínűleg szükség van rá a kocsik túllógása miatt is. Ugyanúgy nem tudtam tenni az irányítótorony elhelyezését, szerintem erre az asztalra nem, vagy nem így illik. Az viszont mindenképpen pozitívum, hogy a felsővezetékrendszer megvalósításra került, nem csak a tartóoszlopok árválkodnak.

Találkoztunk még havasi tájat mutató kis körpályával, amelyen a változatosabb vonatforgalmat egy kitérő beépítése jelentette. Összképileg nagyon jó látványt nyújtott, nem sokan kísérleteznek szerintem ezzel a témával itthon.

Ott elfelejtettem megkérdezni (pedig egy kiállítás ezért is van), de reményeim szerint köztetek valaki majd biztosan segít a válaszban: miért van az, hogy sokan meghagyják az emberfigurák talpánál a kis kerek műanyag lapot? Így jobban tapad a felülethez? Vagy van valami egyéb célja? N-ben a T-trak moduljaimnál azt tapasztaltam, hogy amelyik figurámat leragasztottam a lábfejénél fogva, azok ottmaradnak éveken át, pedig azok jóval kisebbek.
Ettől eltekintve azonban az összhatás működött, simán el lehet ilyennek képzelni egy téli, karácsonyi hangulatba kerülő települést.

Következzen ismét egy ovál pálya, ismét egy darab kitérővel, amely ezúttal egy tóparti témát dolgozott fel nyilvánvalóan ívben fekvő megállóhellyel, illetve véleményem szerint kissé keveredő méretarányokkal. A sarkokban lévő háromemeletes épületek mintha elütnének a fókuszban lévő két családi ház nagyságától. Mondjuk ami jobban zavart, az az eladó feliratú fehér lap volt, szerintem szerencsésebb lett volna inkább a terepasztal lapjának oldalára felerősíteni, így valahogy illúziórombolónak tűnt.

Pedig a napernyő, a száradó ruhák és a homokos part teljesen rendben lévőnek tűnt, talán a pihenő övezetet jelző táblát érzem még kissé túlzásnak a víz partján.

TT fronton egy kellemes méretű asztal került bemutatásra, akkora helyen amekkorára sokan H0-t építenek (és csodálkoznak, hogy egy Csörgő és két vagon fér be mindössze az állomásra). Alapból ez is egy kétvágányos oválpálya, többfajta kiágazással és emiatt aztán kellemes játékélménnyel. Ottjártunkkor a MÁV-os Teknő rótta a köreit szorgalmasan. Nem kritikaként, de modellezési szempontból itt is voltak fejvakarásra késztető dolgok (a hegy/alagút funkcióját igazából nem értem például), abban azonban biztos vagyok, hogy mind a készítő, mind a látogatók legnagyobb része kellemesen szórakozott a terepasztal építése illetve megnézése közben.

Külön megsüvegelendő a járműállomány bemutatása, sokan tudnak elcsodálkozni azon, hogy mennyi minden készült el a magyar vagy magyar vonatkozású dolgokból ebben az építési nagyságban.

Volt még ez az asztal amit igazából nem tudtam hova tenni. Fogalmam sincs a városka méretarányáról, viszont elképesztően jól nézett ki szerintem, pláne ha azt nézzük, hogy papírból volt vagy legalábbis számomra úgy tűnt. A körülötte lévő sín nyilván egy ideiglenes félmegoldás, de mint modellezési téma szerintem ott volt a helye a kiállításon. Simán el tudnám képzelni, hogy az épületek mögött egy N-es szerelvény ácsorog egy állomáson.

Kicsit közelebbről így nézett ki a kikötő és a város.

A végére következzen egy valóságot alapul vevő téma: Zöldhalom került lemodellezésre, amely a hiányosan rövid kerítésével, a megrongált padjával, a sóderes peronjával, az egy szem villanyoszlopával remekül visszaadja a magyar vasút mellékvonali hangulatát.

A kis méretű modellek után jöjjön pár nagyvas is, hátha van olyan akit csak ezek fognak meg:

Indulás előtt Budapest Keleti-pályaudvaron a 11:10-es Békés IC, amellyel Szolnokig utaztunk. Nem tudok jobbat mondani a pályaszámra, mint azt, hogy ez így bizony gányolás. Tényleg remek, hogy az elmúlt években párszor át lettek számozva ezek a szerencsétlen jószágok, de hogy ennél többre, ennél jobb megvalósításra nem futotta, az egészen aggasztó.

Balra tekintve meglehetősen éles a kontraszt a Bécsbe igyekvő Railjet szerelvényhez képest.

Mielőtt megkapta volna szerelvényünk a maga mozdonyát, akkor fotóztam ezt a Gorillát, amely koszosságában simán felvehette volna a versenyt bármelyik hazai mozdonnyal. Nyilván nem a tisztaság húzza a vonatot, de ha már leszóltam a pályaszám felfestését akkor bizony emellett sem mennék el szó nélkül.

Szolnokra érkezvén remek járműkavalkád fogadott minket, Flirtök, Bz-k, Uzsgyi és akkor még nem is említettük a különböző tárolóvágányokon elhelyezett gépeket. Behaladáskor különösen szomorú volt látni a magasfogadón ácsorgó piros "MD kocsikat" amint szomorúan várakoztak sorsukra.

És hogy megérte-e elmenni? Szerintem igen. Talán nem meglepő ha azt mondom, hogy tudtuk, nem veheti fel a versenyt nagyság, kidolgozottság tekintetében a szolnoki klub a nagyobb klubok anyagával, de nem is gondolnám, hogy ezt így kellene mérni. Inkább tisztelem őket azért, hogy a nyilvánvaló anyagi nehézségek ellenére is tovább csinálják, próbálják ők is megnyerni a fiatalokat ennek a remek hobbinak, teljesen más hangulatot varázsolva ezzel a művelődési házban mint az időnként show-kba átforduló nagyobb kiállítások. Részemről erre is és arra is időnként szükségem van.