Még év eleje volt amikor a heti rendszerességű japán vasútmodell boltos hírlevelet nézegetve megült bennem a gondolat, hogy ideje lenne bővíteni a villamosos flottámat. Ezúttal azonban nem a Kato valamelyik csuklós síndöcögényét néztem ki magamnak, hanem némi böngészés után egy Tomytec járgány mellett tettem le a voksomat. Még 2011 végén bemutattam nektek a Moha2000-s makettet amiből használható modellt csináltam és most is majdnem hasonló irányba mentem el. Nézegettem ezeket a rövid villamosokat, de különösebben egyik sem fogott meg. Aztán a szokásos fórum olvasgatása után úgy döntöttem teszek egy próbát és megnézem mit tud a Tomytec csuklós hajtása, hiszen annyian dicsérték. Ha pedig a hajtás adott, akkor már csak kasztnit kell rá szerezni. A választék szerencsére így is korrekten nézett ki, úgyhogy némi tépelődés és morfondírozás után végül a kumamotoi 9700-as típusú járművet szemeltem ki magamnak. Erről láthattok lapozás után némi képes összefoglalót.

Azt, hogy miért pont ezt a villamost választottam, viszonylag könnyű összefoglalni: tetszett a formája, vannak rajta japán nyelvű feliratok, valamint a felkelő nap országában annyira jellemző rajzolt állatfigura. Nem mellesleg a járgány a közlekedési iroda nevét viseli magán, szóval teljesen közlekedésfanoknak szánták. Teljesen egyértelmű: egyáltalán nem passzol az eddigi tujáimhoz, hiszen ez Japán déli szigetén fut Kumamoto városában, míg a Kato villamosaim Toyama "lakói", a Moha2000-s pedig Matsuyama sínjeit koptatja. Képbe jön azonban a vasútmodellezők 1-es számú aranyszabálya, így aztán nem érdekel engem, hogyha ezen modellek futnak egymás után a síneken. Messze vagyunk azonban még ettől!

Mégpedig azért, mert előbb el kell jutni addig, hogy kivegyük a dobozából. A modellt a Hobby Search-nél szereztem be, kellemes 15 dolláros, kb 3500 forintos áron. Helyesbítenék azonban, ez még így nem modell, csak makett. A megszokott módon ugyanis ebben nincs hajtás, ha valaki futtatni szeretné annak újra ki kell nyitnia a pénztárcáját.

Kicsomagolva egészen pöpecül néz ki. A részletgazdagságára nem lehet panasz, talán a csukló kemény műanyagsága és egyenszürke színe a kicsit elrettentő. A feliratok és a figurák ugyanakkor élesek, nagyon jól olvashatók akár még szabad szemmel is, ami egészen figyelemreméltó, főleg ha azt nézzük, hogy N-es építési nagyságról beszélünk. A méretarány amúgy 1:150-hez, gondolom direkt szívatásként, hogy se a brit 1:148-hoz, se az európai 1:160-hoz ne illeszkedjenek.

Ha tovább szemlélitek a fentre betett képet akkor feltűnhet, hogy az áramszedő műanyag, így hajtás belepakolása esetén sem lenne képes működő felsővezetékrendszerről üzemelni. Mondjuk ezt nem is hiányolom, én még nem láttam itthon olyat aki ezt N-ben megcsinálta volna. Ez persze lehet, hogy csak az én szegénységi bizonyítványom és különböző kiállításokon láthatnék tonnaszámra ilyeneket. Szintén felhívnám a figyelmemet az utastérre is, amely tökéletesen átlátható. De már csak egy kis ideig...

Előkerül ugyanis a Tomitec TM-LRT01 névre hallgató hajtása. Ezt kifejezetten csuklós villamosok alá szánták, így arra is odafigyeltek, hogy a lassúmenete jobb legyen. Saját tapasztalatból mondhatom, hogy ez valóban így van, azonban a végsebességet továbbra sem sikerült belőni, simán vetekszik egy jobbfajta Shinkansen száguldásával. Ennek megfelelően csak más Tomytec villamosokkal ajánlott egy vágányra tenni, a Katoknál ezerszer gyorsabb.

Ja igen, azt elfelejtettem írni, de mivel mindegyőtök rákattintott úgyis a Moha2000-es cikkem linkjére a bejegyzés elején ezért már úgyis tudjátok, a villamos makettje a megszokott műanyag talapzattal és azon műanyag sínnel érkezik, szóval aki tényleg a polcon szeretné tárolni, annak aztán a kicsomagolástól eltekintve az égegyadta világon más dolga nem akad. Nekem viszont akadt, a hajtást is ki kellett csomagolnom, fent látható oldalnézetből. Finoman szólva sem apró, igen-igen messze van a Kato "padló alatti" hajtásától. Mindegyik forgóváz ugyanakkor hajtott, ereje van mint állat, és némileg halkabb is a Kato villamosainál. A tempóról meg már feljebb írtam (nagy szívfájdalmam ez, ezért is ismételgetem állandóan).

Itt jön el az a szomorú pillanat, hogy szét kell kapni a makettet a hajtás elhelyezése végett. Ennek folyamata meglehetősen egyszerű: először is visszahajtjuk az áramszedőt. Ez roppant fontos, a vékony műanyagsága miatt könnyen eltörhetnénk. Aztán alulról kicsit szétfeszítjük a kasztnit ami alól máris kihullik az alváz, rajta az utastérrel. Utóbbi alatt itt most a padlót és az üléseket utánzó műanyagról beszélek, mert bizony ezt is el kell távolítani a művelethez. A kasztni két darabban jön le, a csuklónál értelemszerűen szétszedhetők.

Alváz kicserélve hajtása, és a kasztni fele is visszarakva. Azt hiszem nagyon jól látható, hogy mekkora helyet foglal el a motor és a futómű: hatalmasat. Ennek megfelelően nem lesz gondunk az utastér világításának kigondolására, ugyanis nincs értelme a dolognak. Pattintsuk hát a helyére a másik részt is, hogy aztán ismét sínekre helyezhessük a villamost!

Mondjuk a műanyag sínekre rakásnak így hajtással együtt semmi teteje nincs, ennyi erővel megmaradhatott volna az eredeti konstrukció is. Ezért aztán javaslom nézzük meg mit produkál szűk ívekben a tuja, azaz futtassuk meg egy kicsit az Unitram pályámon:

Ezek alapján azt kell mondjam, hogy nem szereti a szűk íveket, pedig mind a Tomytecnek, mind a Katonak vannak ennél szűkebbjei is. Mintha a csuklója túl merev lenne a hajtásnak, ezért aztán borzasztóan könnyen siklik. A megindulása sem túl szép, leginkább a már emlegetett gyorsasága miatt: annyira keveset kell megmozdítani a kontrolleren az induláshoz, hogy emiatt aztán egy kicsit nagyobb mozdulatra máris idegesen reagál és kilő a semmibe. Szóval azt hiszem van még mit dolgozni Tomytec-ék háza táján.

Amíg ők ezzel foglalatoskodnak, addig én meg összeszedem a gondolataimat egy másik újdonságról, amit akár ti is észrevehettetek a linkelt videóban...