Nagyjából egy hónappal ezelőtt, a stuttgarti kirándulásunk alkalmával az volt a titkos célom, hogy egy jól megtermett Kato Shinkansennel térek haza a németországi város N-es találkozójáról. Ebből sajnálatos módon nem lett semmi, helyette viszont beszereztem három dolgot. Ezek egyikéről, a Tomytec által gyártott N-es építési nagyságú Moha2000-es villamos makettjéről, majd némi trükközés után modelljéről szól ez a bejegyzés.

A Crash által két bejegyzéssel ezelőtt megírt Modellbahn Union cég standjánál nézelődtem a nap végén, keresgéltem a cuccaik között, hogy mit lenne érdemes megvenni a kis Unitram városkámba. Addig-addig nézelődtem, amíg megragadta a figyelmemet a fenti képen látható doboz, méghozzá több okból is kifolyólag:

1. N-es villamos. Igaz, hogy csak makett, de akkor is.
2. 17,3 euró, arra meg még pont futotta az előzőleg megálmodott keretösszegből.
3. Ez bizony egy Moha2000 típusú járgány amely Japánban az Iyo hálózaton fut Matsuyamában. Akinek ez így nem mond semmit, annak ajánlom a Densha De Go sorozat Ryojo-hen részét, azaz azt amelyikben több hálózaton is lehet villamosokat vezetni. Na az egyik hálózat pont ez, így aztán virtuálisan már rengeteget vezettem ezt a villamost. Szóval egyből szerelem.
4. Mindig is kíváncsi voltam a Tomytec makett sorozataira, szóval itt volt az alkalom.

Talán így már nem is csodálkoztok, hogy miért is vásároltam meg. Otthon aztán kibontva ezt a képet kaptam:

A dobozban a villamos makettje mellett volt egy kis műanyag sín némi töltéssel, így aztán ha valaki csak "vitrinmodellként" szeretné tárolni, annak ez rögtön összejön, nem kell plusz sínt beszerezni hozzá. A jármű kidolgozottsága határozottan kellemes, van utastere is, átlátni az ablakokon, a festése is szépre sikerült, szóval bejövős nagyon ezért az árért.

(És itt most nagyon zárójelben visszaemlékeznék a Mozdonyok világa című nemzetközi lapra, amelyhez hasonló maketteket adnak. Talán mondanom sem kell, hogy a két makett közötti különbséget zongorázni lehetne, a Tomytec darabja bőven veri az újsághoz csomagolt játékot. Ugyanakkor vegyük figyelembe azt is, hogy melyik mennyibe kerül: az újság gyéren kidolgozott makettjéért 1390 forintot kell leszurkolnunk, a japán apróság viszont több mint 5000 forint.)

A Tomytec egyébként több makettsorozatot is futtat, a Moha2000 típusú villamost is tartalmazó Railway Collection több mint 100 tagot számlál, de mellette van buszos, autós, kamionos, épületes, városi és egyéb sorozatuk is, szóval aki egyszer rákattan az egy egész vagyont képes lehet otthagyni ezekre. Darabonként nem vészes az áruk, de végiggyűjtve egy sorozatot, na az már komoly.

Viszont ez még mindig csak egy makett ami bár szép, de azért mégis az lenne a lényege a dolognak, hogy haladjon is a síneken, nem? Természetesen a Tomytecnél is gondoltak erre, nem hiába üzleti vállalkozásról van szó, így aztán nyilván hajtásokat is kiadtak az idők folyamán. A többesszám indokolt, hiszen többfajta járműről, többfajta hosszal vagy szélességgel beszélünk, szóval körül kellett néznem egy kicsit, hogy mit is lehetne alá varázsolni. Ebből lett a TM-TR01-es típusú Tomytec hajtás beszerzése, ami egészen pontosan egy nappal ezelőtt futott be hozzám.

Magamnak még nem vettem ilyet, de azt tudtam, hogy nem csak annyiról lesz szó, hogy kiveszem a dobozból a hajtást, belepattintom a makettbe és már mehet is a játék. Ó, nem bizony, ez fogadott a doboz felbontása után:

Egész szép kis tartalom, kissé kétségbe is estem miatta... Bal szélen a hajtás, a szürke műanyagok forgóváz imitációk, a feketék pedig különböző kiegészítők. Jobban átvizsgálva a hajtást és a mellé adott információs lapot kiderült, hogy háromfajta forgóváz távolságot lehet beállítani rajta, attól függően, hogy milyen modell alá szeretnénk beácsolni. Elsőre itt azért megrökönyödtem, japánul ugyanis nem tudok, de aztán egy-két Kanjit láttam mind a dobozon mind a lapon, így aztán megvolt mennyire kell széthúznom a hajtást.

Megvan amúgy az indoka, hogy miért is nem gondolkodtam korábban a Tomytec járgányain: ha hajtást szeretnénk alájuk, azzal gyakorlatilag ugrik az utasterünk. A Kato gyönyörűen megoldotta ezt a problémát a miniatűr motorjainak az alkalmazásával, a Tomytecnél viszont szó sincs ilyenről. Ahhoz, hogy beleférjen a hajtás, nem csak a makett alvázát kell kipattintanunk, hanem az utasteret is ki kell szednünk, ahogy az a fenti képen is látható.

Akadtak gondjaim a forgóváz imitációival is, ezt ugyanis nem tudtam beazonosítani, még annak ellenére sem, hogy a három fajtából kettőnél számomra is olvasható betűkkel volt megadva a típus. A megoldás azonban egyszerűbb volt, némi agyalás után ugyanis beugrott, hogy talán nézzem már meg hogy néz ki a maketten a forgóváz, aztán keressem meg az annak megfelelőt a csomagok között. Így is lett, ennek eredménye fent a bal oldali forgóvázon már látható is egy szürke műanyag képében. Rögzítéséhez nem kellett ragasztó, a Bandai féle B-train Shorty-khoz hasonlóan itt is csak bele kellett nyomni a helyére. Egyszerű, nagyszerű és nem ereszt. No ezt megcsináltam mind a négy helyen. Felhívnám még a figyelmet a hajtás jobb és bal szélén látható fekete műanyag dobozokra, amelyeket szintén hasonló módszerrel kellett rögzíteni, ezek hozzájárulnak kissé a jármű kinézetéhez, természetesen ezekből is többfajtát mellékeltek, csak hogy még többet lehessen tanakodni a helyükön.

Immáron minden a helyén, a jármű is megkezdte útját a városban. A képen máris látható amiről az előbb beszéltem, bizony a motor elfoglalja a teljes belső teret, már nem látható át a jármű. N-es méretről beszélünk, így aztán ez nem is annyira zavaró egészen addig, amíg a kivilágított Kato Portram el nem halad mellette. Akkor bizony látszik a különbség.

Sajnos a világítás hiánya nem csak az utastérben látszik, hanem a fényszóróknál is: nincs ugyanis menetirány szerinti fény, se előrefelé, se hátrafelé. A jármű mozgása is érdekesnek minősíthető, mert bár nagyon finoman irányítható a Kato kontrollerével, bejövős a lassúmenete is, viszont a végsebessége az űrrepülőgépekét közelíti. Félig tekerve a kontrollert már attól félek, hogy lerepül valamelyik ívben a pályáról, miközben a Kato villamosai akkor még csak araszolnak. Emiatt aztán nagyon óvatosan kell vele bánni és így persze nem kompatibilis semmilyen más villamossal, az adott sínpáron csak ez a jármű lehet fenn.

Összességében nézve azonban nagyon-nagyon kellemes darabról van szó, kifejezetten örülök, hogy belevágtam és megvettem ezt a járművet, határozottan hangulatos darab. Az ára ugyebár 17,3 euró amihez még hozzájön a 2700 yen a hajtásra (plusz utóbbira a posta Japánból), szóval posta nélkül olyan 13-14 ezer forint környékén volt. Nem olyan rossz végülis, de nem tervezek nagy flottabővítést ebből a típusból. Másból viszont igen, de az már a következő bejegyzésekben lesz. Addig búcsúzóul egy rövid videó a járgányomról amely a bemelegítő köreit végzi: