Projekt van otthon: a gyerek kitalálta, hogy terepasztalt szeretne építeni. A H0 mániájából egy másik, klubbéli sráccal együtt sikeresen kigyógyult, miután meglátta a majd' húsz méteres modulrendszert, és hogy azon mik futnak. Kijelentette mindkettő, hogy N-es vonatokat szeretnének. Mindkét apuka boldog volt, hiszek a kölkök eddigi H0 vasútjában nem kettő fitying áll, eladni bukó nélkül nem lehet... de, tántoríthatatlanul N-es a cél. Ha ez még nem lenne elég, rövid fél órás töprengés után kiderült, hogy terepasztalt kellene építeni. 

A boldogságtól hanyatt estem, mert imádom a terepépítést, de az elektronikától, forrasztástól már herótom van - az utóbbi időben csak ilyesmivel foglalkoztam. Ha most ismét neki kell állni szervókkal, váltódekóderekkel szerencsétlenkedni - egy újabb asztalt, modult kell bedrótozni - akkor inkább felhagyok a vasútmodellezéssel, és repülő- és harckocsimaketteket fogok építeni. 
A mentő ötlet IST-től jött: az angoloknál van néhány olyan érzésű fószer, mint én - ezért a Peco váltókat kézzel állítják, minden elektronikát nélkülözve tolatgatnak a terepasztalukon. Itt kezdtem el gondolkozni... A Peco Setrack a Peco code80-as sínprofilú, N-es terméke. Elvileg könnyen építhető, a vágánykapcsolatok könnyen összerakhatók, a kiegészítő sínek pedig úgy vannak méretezve, hogy egyértelműen kijöjjön belőle, amit össze akarunk rakni. Elvileg... gyakorlatilag akárhogy forgattam a Wintrack-et, nem nagyon jött ki sehol nekem a vágánykapcsolat. Azt szoktuk mondani, hogy a valóságban "enged annyit" a sín, hogy kijöjjön - na a Wintrack német precizitása pedig pont ezt nem bírja el :)

Rajzoltam három tervet, amik számba jöhetnek majd, ha a projekt a megvalósítási szakaszba ér. Alapkövetelményként az alábbi dolgok voltak megfogalmazva a gyerek részéről: alagút, és több szintes asztal legyen. Részemről még hozzájött, hogy kis helyen férjen el, R1, R2 ívekkel operálva. Hattengelyes dízelek, gyorsvonati gőzösök jó ideig nem lesznek a fiatalabbik vasútmodellező gyűjteményébe. Jelenleg a Fleischmann fogaskerekű szerelvényemre csapott le, mert bekerült az eladandók közé (körülbelül ment egész életében két métert), és a gyerek rámart, hogy ez neki jó lenne... Ha bővül a járműpark, majd a hasonló, rövidebb járművekre koncentrálunk.

Az első terv egy sima kör, egy alsó szinttel megfejelve. Rövid kis állomás, pár ház az asztalon, alap terv. Mondjuk a Wintrackot dicséri, hogy ezt az egyszerű tervet is meg lehet szépen rajzolni, hogy az ember szinte kedvet érez, hogy fogja a habtáblákat, a síneket, és nekiálljon megépíteni.

A következő terv egy klasszikus: a nyolcas formáját követő elrendezés lehetővé teszi, hogy az állomás a négyszögletű asztalon átlósan kerüljön kialakításra, így ugyanazon az alapterületen a peronhosszak növelésére van mód. További előnye az ilyen elrendezésnek, hogy keskenyebbre vehetjük az asztalt. Hátránya, hogy kisebb ívek esetében meredek emelkedők jönnek ki. 

Az utolsó terv a második átalakítása, és a meredek emelkedőre hoz megoldást. Azzal, hogy az állomásra menő vágány nem egyből az állomás alá megy be, egy fokkal enyhébb emelkedőt lehet kialakítani.