Még gyerekkoromban szerelmesedtem bele ezekbe a jelzőkbe. Károly Imre a Hobbym a vasút című könyvében láttam egy ilyen jelzőt amit ő készített. Közel harminc évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy nekifogjak az elkészítésének.

Ez az elsőre furának hangzó cím ugrott be, mikor is minap bóklásztam a Facebookon, és az egyik makettező csoportban felfigyeltem egy megosztásra. A képeken egy vasúti szállítójárművön lévő Szojuz rakéta van. Ebben még semmi különös nem lenne, hiszen űrhajózási témájú makettekből igen sok van. Amire felkaptam a fejem, hogy méretaránynak 1/150 volt megadva. A képre klikkelve már N-es méretűnek írták, sőt, a képeket elnézve még N-es kapcsolóval is rendelkezik. Akkor ez N-es, a fele sem tréfa!

Ritkán szoktam olyan posztot felrakni, amelyben csak egy kisfilmet ajánlok a figyelmetekbe, de néha érdemes kivételt tenni. Egy amerikai srác készített egy parádés drónvideót egy szép nagy Union Pacific szerelvényről. Nem egy hétköznapi - lebeg egy helyben a kopter, a vonat meg elmegy - kompozíció, érdemes megnézni. A készítő drónversenyre utazott, amikor megállt vonatot videózni - de nem lövöm le a poént...

Szokásunkhoz híven az idén is eltöltöttünk néhány napot Erdélyben, ez a mostani utazás azonban kissé eltért a megszokottól. Egyrészt azért, mert két részből állt, másrészt - éppen az előző pont miatt - kissé hosszabb volt a megszokottnál, harmadrészt pedig azért, mert már ismerős tájakat látogattunk sorra. Az apropót székelyföldi ismerőseink meghívása adta, akik leányuk "kicsengetése" (ballagása) alkalmából láttak minket szívesen. Csakhogy nem akartunk visszaélni a vendégszeretetükkel, ezért két, náluk töltött éjszaka után átcihelődtünk a nevezetes fürdőhelyre, Kovásznára. Ott ugyan már több ízben is megfordultunk, azonban bármikor szívesen visszatérünk a csodálatos természeti szépségekkel megáldott helyen fekvő településre. A fentiekből egyenesen következik, hogy utunk tervezésekor nem vasútfotós szempontok játszották a főszerepet, próbáltuk nevezetes várak és templomok megtekintésére is fókuszálni, ám végül kapcsolataink életben tartása és kulturális éhségünk csillapítása mellett a vonatok megfigyelésére is jutott idő. Lássuk most a beszámoló második részét!

Elkészültek a MÁV Tcs tehervagonjaim nullás (1:45) méretben. Ahogy a cím is mutatja, nem volt sima ügy összehozni a dolgot, de végre pontot tehetek a dolog végére. A nehézségek ellenére sokat tanultam a projektből, és ha legközelebb hasonló dologba fogok, akkor remélhetően nem minden buktatón fogok átesni.

Szokásunkhoz híven az idén is eltöltöttünk néhány napot Erdélyben, ez a mostani utazás azonban kissé eltért a megszokottól. Egyrészt azért, mert két részből állt, másrészt, mert - éppen az előző pont miatt - kissé hosszabb volt a megszokottnál, harmadrészt pedig azért, mert már ismerős tájakat látogattunk sorra. Az apropót székelyföldi ismerőseink meghívása adta, akik leányuk "kicsengetése", azaz ballagása alkalmából láttak minket szívesen. Csakhogy nem akartunk visszaélni a vendégszeretetükkel, ezért két, náluk töltött éjszaka után átcihelődtünk a nevezetes fürdőhelyre, Kovásznára. Ott ugyan már több ízben is megfordultunk, azonban bármikor szívesen visszatérünk a csodálatos természeti szépségekkel megáldott helyen fekvő településre. A fentiekből egyenesen következik, hogy utunk tervezésekor nem vasútfotós szempontok játszották a főszerepet. Próbáltuk nevezetes várak és templomok megtekintésére is fókuszálni, ám végül kapcsolataink életben tartása és kulturális éhségünk csillapítása mellett a vonatok megfigyelésére is jutott idő. Ebben az élménybeszámolóban utazásunk első részét mesélem el.

Most nem a saját munkámat fogom bemutatni, hanem egy modellezőtársamét. Régen, amikor a MOVI, mint intézmény még létezett, akkor Aros Levi is bejárt, N-es méretben építgetett amerikai témájú dolgokat. Tervezett sok mindent, de később tanulás, államvizsga, ilyenek miatt elmaradt. Háromnegyed éve jelentkezett be messengeren, hogy mi újság van, és hogy látta, mostanság mivel foglalkozom, szeretne ő is ilyen dolgokat készíteni - segítenék-e neki? A beszélgetés vége az lett, hogy lassan háromnegyed éve bejár a műhelyembe, és amolyan “hímzőkör” jelleggel megy a modellezés. Első komolyabb műve - mert háromnegyed év alatt még volt egy egyetem befejezés, szakdoga is - egy BNSF Dash 8-as modell élethűvé változtatása lett.

Minden évben akad több olyan vasúti évforduló, amely okot adhat(na) az ünneplésre. Hogy ilyenre ténylegesen sor kerül-e, legtöbbször azon múlik, hogy egy, vagy több lelkes ember megszervezze, sikerüljön szponzorokat kerítenie, vagy maga mellé állítani az adott vonalat üzemeltető vasúttársaságot. Amely évfordulóról most szó lesz, azt maga a vasút szervezte meg, mégpedig a MÁV-csoport legifjabb tagja, a főváros környékén négy elővárosi vonalat üzemeltető MÁV-HÉV Helyiérdekű Vasút Zrt. Az esemény nem egy konkrét ünnepség, vagy megemlékezés volt, hanem különvonatok szervezése több alkalommal, melyeken - a menetjegy megváltása után - bárki utazhatott. Jómagam olyan ritkán használom a BHÉV-nek, vagy inkább HÉV-nek (Budapesti Helyiérdekű Vasút) nevezett járatokat, hogy egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor szálltam vonatra az elmúlt negyed évszázadban ezeken a vonalakon. Fotózni is ritkán szoktam, bevallom, a nem túl mutatós, számomra egyformának tűnő motorvonatok nem hoznak lázba. De ez is vasút, a meghirdetett események pedig igazi csemegének ígérkeztek, így hát nem vontam ki magam az ünneplés alól.