Főleg a brnoi villamosokról lesz itt szó, de néhány vonatos kép is becsúszott. Az egyik egész jó lett.

A koszovói vasút Európa legváltozatosabb vasútja. Rengeteg dízelmozdony és különféle személykocsik és motorvonatok és jó néhány tehervagon alkotják a járműparkot, de egészen tavalyig 2 gőzmozdony is dolgozott az iparvágányokon. Ezeken kívül szűnt itt már meg az általunk is ismert keskeny nyomközű vicinális, de villamosított szintén keskeny nyomközű iparvasút is. Van olyan vonal, ami soha nem készült el és olyan is, ahol nemzetközi vonat járt egykor, de már megszűnt a forgalom. A koszovói vasutat mutatja be a KOSRAIL oldal. Az oldal német nyelvű, de szerintem a google fordítóval is érthető, érdemes belenézni. 

A hétvégén volt a balatonfenyvesi kisvasúton a Kisvasúti nap. Ha tehetem, mindig részt veszek az eseményen, mert Balatonfenyves különleges. A Gyermekvasutat leszámítva sajnos már ez az utolsó működő MÁV kisvasút, korábban pedig arról volt híres, hogy ez legtovább fennmaradt gazdasági vasút Magyaroszágon.  A kisvasúti nap, amellett, hogy mindig emlékezetes szokott lenni a hosszú szerelvények, és az év nagy részében a mozdonyszínben pihenő Mk48-as sorozatú mozdony miatt, idén két rendkívüli különlegességgel is szolgált. A C50-es mozdony hatvanadik születésnapja alkalmából az egyik gépet újjávarázsolták, és feldíszítették, illetve egy kisebb ünnepség keretében a MÁV-Start átvette a kisvasút üzemeltetését.

A kecskeméti kisvasút bezárásával rengeteg személykocsi került leállításra. Ezek közül került két poggyászteres Bax (mostmár Ba-w) kocsi a Gyermekvasútra. A kisvasútbarátok körében nem volt túl népszerű a MÁV ezen lépése, mert mindenki abban reménykedett, hogy új, jobb, tenniakaróbb gazda kezében a kecskeméti keskenynyomközű vasútüzem újra felállhat, és a kocsik GYV-re kerülését a vagyon széthordásának, a visszafordíthatatlan elmúlás kezdetének tekintették.

Gyorsan írom még mielőtt mindenki sietve elkattintana innen, hogy IST nekiállt osztani az észt magyar nagyvasút ügyében, hogy ezúttal egy magazinról van szó, amelyről szerintem már mindenki hallott akit egy kicsit is érdekelnek a vonatok. Többször megemlékeztünk már A mozdonyok világa nevű kiadványról, így túl sok újat már nem lehet róla írni, aki vett már ilyet tudja, hogy miről van szó, aki nem az meg inkább olvasson vissza. Most azonban magyar témával szolgálnak, a 24-es számot viselő lap ugyanis alapvetően a MÁV 1047-es sorozatát mutatja be, a hozzá tartozó műanyag makettel együtt. Emellett esik még benne szó a Maglevekről a Class Q3-as gőzmozdonyról, az egysínű vasutakról, valamint a Lima Locomotive Works gyárról a megszokott néhány mondatban, úgyhogy semmi egetrengetőt nem kell tőle várni szokás szerint. A makettről viszont csináltam néhány képet.

Június harmadik hétvégéjén egy céges rendezvényen kellett Erdélyben részt vennem és abban a szerengigacsés helyzetben voltam, hogy az utat vonattal tehettem meg. Mivel a program szombat este véget ért, vasárnap még egy kis városnézés is belefért Kolozsváron. Az utóbbi időben több nagy médiafigyelemmel kísért vonat közlekedett már a térségbe és Tastam is sokszor írt már az ott tett utazásairól - így rengeteg képet láttam már az itteni vidékről - most pedig végre élőben is megtapasztalhattam, milyen az erdélyi vasút.

Az augusztus 20.-iki hétvégét – kissé megtoldva -  Erdélyben töltöttük, nevezetesen a Kovászna megyei Erdővidék közepén található Székelyszáldobos (Doboşeni) nevű faluban. A 600 - 1500 méteres hegyek övezte tájegység különleges tájképi szépséggel bír. Lakói egyszerű emberek, akik szorgos és nem könnyű munkával keresik kenyerüket, valamint vezetik a kisebb-nagyobb háztáji gazdaságokat. A barnaszénbányák bezárásával a munkalehetőség erősen lecsökkent, sokan ezekkel a gazdaságokkal tartják el magukat és családjukat. Ott-tartózkodásunk alatt megtapasztaltuk a székely mindennapokat, az ottaniak nehéz sorsuk ellenére boldogságban élik napjaikat. Megtapasztaltuk vendégszeretetüket, és jókat beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Megtapasztaltuk azt is, hogy Székelyföldön mindegyik, még a legkisebb településnek is komoly történelme van.Az 1700 lelkes, kétharmadában magyar lakosságú, a Kormos-patak kiszélesedő völgyében fekvő Székelyszáldobos jellegzetessége, hogy sem vasút, sem szilárd burkolatú út nem vezet oda. Ebből egyenesen következik, hogy utunk nem kifejezetten "keményvonalas" vasútbarát kirándulás volt, de arra ügyeltem, hogy vonatfotókat tudjak készíteni, még ha nem is túl sokat. Most első alkalommal személygépkocsival vágtunk neki az útnak, megízlelve a mienkétől eltérő, kissé bizarr közlekedési kultúrát. Odaútban Nagyvárad, Marosludas, Medgyes és Segesvár érintésével autóztunk.