Tegnap bevásárlás előtt beugrottunk néhány könyvért a Libribe, kissé frissíteni az olvasnivalókon. Éppen az újdonságos polcokat szemléltem amikor elémugrott egy kb. A4-es formátumú könyv rajta egy bájosan bénán kinéző papírgőzössel, valamint A vonatok története címmel. Gondoltam megnézem mi is lehet ez, néha nem árt szemügyre venni a gyerekeknek készült dolgokat. Kinyitottam, belelapoztam, rádöbbentem, hogy papírvonatokat lehet belőle építeni, úgyhogy irgalmatlanul hamar úgy döntöttem, hogy kellőképpen gyerek vagyok én ehhez, mert ez bizony kell nekem. Annyi sokmindent lehet már hajtogatni papírból a rózsáktól kezdve a sárkányokig, most már aztán tényleg nem ártott a lehetőség, hogy végre vonatokat hajtogassunk és ragasszunk. Ha emellett jut pár mondat magukról a járgányokról is információ gyanánt akkor aztán végképp nem szólhatunk egy rossz szót sem. Jelentem túl vagyok 2 makett összerakásán, lássuk mit is kapunk az egyébként nem kevés, 5.800 forintért!

Kis visszatekintés következik, ugyanis még tavaly ősszel volt alkalmam pár napot Koppenhágában és egyet Malmőben eltölteni. A dán városnézési program egyik kulcsfontosságú eleme volt számomra a metróhálózat teljes beutazása. Na nem mintha ez akkora hatalmas elfoglaltságot jelentett volna, hiszen mindössze kettő vonalról van szó, ráadásul ezek pályája elég nagy részben megegyezik. Viszont automata üzemük van a londoni Dockland Light Railhez hasonlóan extrajó kilátással előrefele is, megy alagútban és utcaszint fölött, úgyhogy érdekesnek tűnt előzetesen a nézelődés, így alant láthattok jópár képet a tapasztaltakról.

Csak nem vodkára, hanem villamosra.
Egyik kedvenc brit vasútvonalam a Wight szigetén futó harmadiksínes pálya, melyen Londonból átszállított 1938-as sorozatú metrószerelvények járkálnak fel és alá Ryde stégen fekvő kikötője és Shanklin között. Azt olvastam ma a BBC-n, hogy a kormányzat a hamarosan lecserélésre kerülő új operátortól (vagy ha a Stagecoach nyerne megint akkor a régitől) azt kérné, hogy a vasúti üzemet cseréljék le villamosra.

Rendszeresen jönnek ki TS (Railworks) alá a már-már sablon látványvilággal, és vezetési élménnyel rendelkező brit, német, és amerikai kiegészítők. Nem szoktunk írni róluk, mert habár mindegyik jó, meg szép alkotás, de csak a szokásos, semmi extra. Van azonban, amikor a szokásos összegért valami többet kapunk cserébe. Ilyen a Semmeringbahn is.

Az egyik legfontosabb kérdés a vonaton utazóknak azokon a szerelvényeken, amelyeken nem létezik a helyfoglalás. Nem hinném, hogy sokat kell ecsetelni milyen érzés telt házas járaton 40 fokban megsülve hozzátapadni a körülöttünk izzadó embertársakhoz csak azért mert már megint kevés a vasúti kocsi, vagy mert valaki úgy gondolta, hogy vasárnap délután elég lesz egy 4-5 kocsis vonat a Balatonról nyáron Budapestre. Létezik már itthon is alkalmazás amellyel megtudhatjuk a behazudott 10 perchez képest mennyit késik a vonatunk, azt azonban nem tudhatjuk, hogy mennyi helyünk lesz rajta. A japánok azonban ezt is megmondják előre, igaz ott is csak egy vonalon.

Az elmúlt 5 évben az év legvége vagy legeleje arról szólt, hogy elmegyünk egyet vonatozni - jellemzően Hódmezővásárhely környékére. Idén ez kissé megváltozott, ezúttal más célpontot kerestünk btx-szel. Két dolog között vacilláltunk: Nógrád vagy a Bakony? A hideg idő és a havas táj miatt utóbbira szavaztunk, előbbit majd kicsit később fogjuk meglátogatni. A vonatozás kellemesre sikerült, lőttünk pár fotót is, így hát kaptok róla egy képes beszámolót.

A lenti képpel kívánunk minden, a blogra tévedő olvasónak Boldog Karácsonyt!

Három hete kerüt megrendezésre Stuttgartban a Modell Süd modellkiállítás, amely már tizedik éve ad helyet az európai N-es vasútmodellezők találkozójának. Ez amolyan kötelező kör minden évben, az ember onnan mindig élményekkel feltöltve, és jól bevásárolva tér haza.
A poszt aktualitását az adta, hogy éppen azon beszélgettünk egy ismerősömmel, hogy nekünk N-es méretben gondolkozó vasútmodellezőknek olcsó lesz a magyar témákat kedvelők karácsonya: nem jött meg a Jaegendorfer 1014-ese, az emeletes vagonja sem, a Mende lange schlierenje is jövő év elejére tolódik, mindössze a Fleischmann Gosa kocsijainak örülhetünk (megint) és az Arnold GySEV 5047-ese, ami igazán nagy durranásnak számít. Beszélgetés közben oda terelődött a szó, hogy “Láttad már a 1014 képeket Stuttgartból?” és a válasz az volt, hogy “Nem, rakd fel a blogra! De ne csak két képet, az összeset!”. Szóval így vagyunk…