Nemrégiben olvastam az egyik médiumon, hogy új - gyermekeknek szóló - könyv készül Budapest tömegközlekedéséről. Mivel - igaz, hogy nem az én korosztályom a célközönség - mégiscsak rétegkönyvről van szó, valamint általános iskolásan én is tátott szájjal lapozgattam a Tesz vesz várost a hétvégén elmentem az Arénába és  beszereztem magamnak egy példányt. Mobiltelefon teszttes szlenggel élve az anyaghasználat korrektnek mondható, belül is normális minőségű, kellően strapabíró papírra van nyomtatva és viszonylag sok rajz diszíti az 58 oldalas könyvet.

A történet középpontjában az általános iskolás Doma (igen, van ilyen név) és családja: Panni, a húga, az MTA Nyelvtudományi Intézetében dolgozó édasanyja és a Sugárbilógiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézetben vitézkedő édesapja állnak, akikhez látogatóba érkezik az anyu egyik alaszkai ismerősének eszkimó kisfia, Nanuk. Mivel a családnak nincsen kocsija mindenhova BKV-vel mennek, az utazás során történteket pedig Doma szorgalmasan dokumentálja a noteszébe - és ezáltal a könyvet tátott szájjal lapozgató gyerekek elé is. Írinvaló pedig akad bőven, hiszen - mivel a szülők dolgoznak - a gyerekek mutatják meg a messziről érkezett fiúnak Budapest nevezetességeit, és nem utolsósorban a városban közlekedő járműveket. Bár Nanuk nem tud magyarul, velük tart anyu munkatársa - Bali bácsi (a helyi divatdiktátor - lásd a borítót), aki tud alaszkai inuitul (az eszkimók egyik nyelve) is, így ő fordít Doma és Panni és a vendégük között.

Ez alapján tehát látszik, hogy egy nagyon rövid ifjúsági regényről van szó, ahol remekül fel van építve az egy hetes nyaralás, Budapest nevezetességeinek megtekintésével és a család nagymamájának / apu munkahelyének a meglátogatásával. És itt jön a képbe a BKV, hiszen az utazások alatt Doma vagy Panni óhatatlanul elejt egy-egy kérdést a járművekkel kapcsolatban, amit az aktuális kisérő válaszol meg nekik. Így tehát megtudhatjuk, miért piros a piros metró, hogyan működik a mozgólépcső, mint jelent az E betű a buszok jelölésében, miért 70-essel indult a trolihálózat számozása és, hogy mi a különbség a keskeny és a normál nyomtávú vasutak között. És tényleg itt szeretném megdícsérni a szerzőt, mert ezek a technikai infók remekül bele vannak szőve a sztoriba, egy percig se unalmas a könyv!

Kiknek ajánlom tehát? Mivel rétegkönyvről van szó én akár még a saját korosztályomnak is, mert bár nekem újat nem mond (de nem is nekem készült) mégis jól esett egy kicsit visszaszökkennni a gyerekkorba. Másrészt minden családos embernek, akinek a kisfia már most megkedvelte a tömegközlekedés járműveit - legyen akár pesti akár vidéki. Sőt, az író egyik célja is ez, hogy a könyvet végigolvasva családostól járjuk be ezeket az útvonalakat - hiszen minden fejezet egy komplett túra, amit egy Pesten nyaraló család egy hét alatt simán végigcsinálhat! Én tehát be is fogok szerezni még egy példányt mert biztos vagyok benne, a jövőben születendő gyermkeim rongyosra fogják lapozni miközben Budapest utcáit járom velük!

Pozitívumok:

- egyedi téma

- kiváló anyaghasználat

- jó sztori

- csak 2650 forint

Negatívumok:

- ebből kifolyólag??? kicsit rövid

- a debreceni és a szegedi villamos képe alatt fel van cserélve a szöveg