Elnézést kérek a kissé gúnyos hangvételű címért, de a hétvége után totál kiakadtam. Történt ugyanis, hogy IC-vel merészeltem hazautazni. IC-vel? Hát igen. Én azt hittem IC de a pénteki utam - és a mai Elvirán látott adatok után már abszolút nem vagyok biztos, hogy tényleg így kell hívni az Egerbe közlekedő posta Bhv-kból kiállított klímás kocsit is cipelő csodákat.

Aki ismer, tudja, hogy mostanság új őrület van nálam kibontakozóban: a nullás (0) méretarány. Meg lettem vele fertőzve, rendesen. Orvos látott, csóválta a fejét, hogy nem elég, hogy gyógyíthatatlan a dolog, de még bizonyos körökben fertőzésveszélyes is lehet. Talán akkor kaphattam el a kórt, amikor a az egyik északis Temofeszten Gábor kihozta a Gebauer Br95-ösét, és ott egy asztalon, pár váltón és flexi sínen játszottam a géppel. Ahogy tekergettem a lokegeret, és a mozdony átment a váltón, nem esett be a kerék a sínek közé, nem billent meg, mint a H0 mozdonyok, nem pattogott, mint az N-es, hanem méltóságteljesen átment a váltón. Szépen, lassan - méltóságteljesen, nem akadt el áramszedési hiba miatt. Rendben volt - és amikor ránéztem, nem az jutott eszembe, hogy ez is egy túlárazott, Kínában készülő osztrák játék, hanem hogy modell. Csavarkapocs, rugós ütközők, rugózó kerekek, filigrán részletek - kész voltam. A végzetes fertőzés egy lángos találkozón történt, ahol láttam egy tessék-lássék módon átpingált Heljan Nohab-ot egy körpályán mozogni. Ott megremegtek a térdek, elgyengültem, mondtam, hogy végem - nekem ilyen kell. Mit nekem az N-es gyűjtemény, meg hogy hova fog ekkora modell férni, sose lesz ekkora terepasztalom, de kell, beleszerettem, pont. Na, innentől regisztrált nullás fertőzöttnek számítok.

Régen volt már poszt ebben az ügyben, holott az elmúlt hetekben némi előrelépés történt a T-trak moduljaimmal kapcsolatban: elkészült (vagy legalábbis azt hiszem nincs már vele túl sok tennivaló) a harmadik belőle úgy, hogy igazából a másodikat még nem fejeztem be. A korábbi próbálkozásaim eredményét bő két évvel ezelőttről (hajajaj) megtalálhatjátok itt, most viszont néhány kép segítségével megmutatom mit csináltam és hogyan.

Kiadó: Rondomedia.
Írjak még, vagy ennyi pont elég lesz?

Na jó, nyilván nem hagyom itt abba, végülis nem mindenkinek lehet ismerős a cég neve. Aki azonban olvasta a wuppertali függővasút szimulátoráról készült írásomat, az már kapizsgálhatja a lényeget. Hogy ennek ellenére miért foglalkozom mégis a játékkal? Talán azért, mert már csömöröm van a sokadik Train Simulator (gyerekkori nevén: Railworks) kiegészítőtől és szerettem volna végre egy kicsit megint mást látni. Én akartam, megkaptam.

Legutóbbi londoni kirándulásunk alkalmával kiderült, hogy ottlétünk hétvégéjén (2013. szeptember 7-8.) rendezik meg Leamington Spaban az International N Gauge Show-t, amely a briteknél a két nagy N-es témájú vasútmodell kiállítások egyike - a másik az N Gauge Society tavaszi rendezvénye. Megnéztem Londonhoz képest hol helyezkedik el ez a város (viszonylag közel), mennyire macerás oda eljutni (egyáltalán nem), mennyire drága (8,5 font az itthoni rendezvényekhez képest botrányosnak mondható, náluk kb. átlagnak), mit kínál (28 terepasztal, 40 kereskedő, királyság) majd mindent összevetve arra a következtetésre jutottam, hogy én bizony elutazok oda, jó lett volna ugyanis már látni egy ilyen kiállítást élőben is ha már egyszer ilyen témát választottam magamnak a vasútmodellezés terén. Rengeteg kép, kevés szöveg következik, vessétek bele magatokat!

A Trainz széria idén 12 éves, jónéhány részt maga mögött tudhat a 2001-es megjelenése óta. Ausztrál készítői töretlenül dolgoznak a további fejlesztéseken, most viszont a rajongók segítségét kérik az új részhez a Kickstarteren keresztül. Mutatok egy videót, aztán elmondom miről is van szó és miért nem tetszik nekem.

A magyar NOHAB-ok első példányai fél évszázada, 1963-ban álltak forgalomba, és a kerek évforduló kapcsán az idén részünk lehetett már néhány különleges élményben. Ma már a Tizest is az ötvenesek között ünnepelhetjük, ugyanis 1963. november 14-én tette meg első hazai futópróbáját Öttevény és Lébény között. A NOHAB-GM Alapítvány mozdonya nemrég tért vissza a forgalomba, éppen időben ahhoz, hogy a kerek évforduló alkalmából november 17-én egy különvonat élén is közlekedhessen.

Volt az már két éve is, hogy a Mende beígérte az N-es méretben modellezőknek az exkluzív, MÁV festésű Gabs kocsiját. Az elmúlt év novemberében saját szememmel láttam a hibás festésű protopéldányokat, és magával a cégtulajdonossal beszélgettem arról, hogy akkor úgy nézett ki, hogy jó darabig nem lesz semmi a kocsikból. Ez a "jó darabig" pont egy év lett, mert most lettek a kocsik rendelhetőek raktárról, és az előrendelések kiszállítását is megkezdték. Hamarosan én is kézbe vehetem a saját példányaim - addig jöjjön pár kép a Mende jóvoltából.