Megjött a hó, az aktuális tél és az idei év első rendes hava. Rémisztő előrejelzések érkeztek, harminc centiméter feletti hóról, ebből lett kb. hat centi. Két dologra nagyon jó az ekkora hó: hogy a félősebbje otthon maradjon, illetve hogy a vasútbarát fajta nekiveselkedjen vonatot fényképezni. 
Vasárnap délelőtt én is felkerekedtem, hogy lencsevégre kapjam, és utazzak egy kört a Gyermekvasút nosztalgia-szerelvényével.  Egyrészt, imádom a kisvasutakat, a gőzmozdonyokat, és szeretek - szeretnék ha tudnék - havas fotókat készíteni. Úgy gondoltam, egy kis gyakorlás havas témákkal pont jó vasárnap délelőttre.

Gondolom nem én vagyok az egyetlen aki megőrül a vonatos bizbaszokért, amiket hívhatnánk akár izéknek, bigyóknak és cuccoknak is. Közös jellemzőjük, hogy nem igazán hasznosak, a kívülállók számára értelmetlen baromságok, viszont kapcsolódnak a vonatokhoz, ami miatt meg egyszerűen nem lehet otthagyni őket a boltban vagy leszakadni róluk az internetes webáruházban. Arra jutottam, hogy indítok egy sorozatot, amelyben megmutathatjuk egymásnak az ilyen jellegű cuccainkat. Aki beszállna a sorozatba, az kérem ne habozzon és írjon egy e-mailt pár sorral a tárgyról, megszerzésének miértjéről és körülményeiről, valamint csatoljon néhány fotót is és küldje el az info kukac vonatmagazin pötty hu címre!
Kezdem én a sort: korábban már bemutattam a pénzgyűjtő dobozomat, most azonban jöjjön egy sokkal haszontalanabb, de jól kinéző tárgy:

Megérkezett az első hír Nürnbergből, és a Roco a digitális rendszeréhez kapcsolódik. A bejelentés lényege, hogy mobil eszközökről lehet majd a vonatokat vezérelni az új dobozzal.

Hoppáhoppá... lehetne ez is a poszt címe. A Jaegerndorfer publikálta idei terveit - az eddig is ismert H0 dolgok mellett jó pár, de érdekes N-es újdonságot tartogat.

Újabb év, újra beindul a szezon, újra beindítjuk mi is a virtuális vasút találkozók sorát. A helyszín ezúttal sem más mint a megszokott Kispesti Munkásotthon Művelődési Ház, azaz a KMO. Itt 2012. február 5-én, vasárnap várunk titeket 10 és 16 óra között. A programok sorában nem változott semmi, azaz viszünk számítógépeket, viszünk virtuális vasutas programokat, visszük magunkat, így hat óra tömény játék és beszélgetés áll azok részére ellátogatnak a találkozóra. A belépő ára mindössze 300 forint. Vártunk titeket, gyertek!

 Rövid hír, csak nem bírtam megállni, hogy ne osszam meg veletek: befutott a Skyliner vonat N-es modellje kis hajlékunkba. Még tavaly augusztusban rendeltem elő a japán Hobby Search boltban decemberi megjelenési dátummal, amiből aztán január 20-a környéke lett, majd némi postai szerencsétlenkedés után ma át is vettem a pakkot. Talán mondanom sem kell, hogy még előrendelésben elvitték az összeset tőlük. Amúgy ez az első Micro Ace modellem, első ránézésre meggyőzően néz ki (csak alá nem szabad pillantani). Hamarosan beüzemelésre és körbefotózásra, majd részletes bemutatásra kerül, most csak kiörömködtem magam, mert ez is egy olyan jármű modellje amin már utaztam a valóságban is.

Brawa-ék is publikáltak egy PDF-et, benne a 2012-es terveikkel. A Stuttgart melletti cég dolgaira egyre inkább oda kell figyelni. Eddig a többi nagyszériás gyártókénál részletesebb, szebb modelljeiről ismertük csak. Az elmúlt években egyre másra jelenteti meg szebbnél szebb modelljeit. Többek közt erősít 0 és N építési nagyságban is. Ez utóbbi körül ugyan volt némi fiaskó, mert a Halberstadtik nagyon nem akarnak megjelenni, de a remény hal meg utoljára. Kérdés, mit tartogatnak 2012-re?

Ha azt mondom, hogy Japán, akkor szinte biztosra veszem, hogy sok más mellett mindenkinek beugranak a mangák és a nagy sebességű vonatok (meg a szusi, meg az autók, meg a ...). Ebben a bejegyzésben próbálok megfelelni ennek a - nevezzük talán - sztereotípiának, bár nem fogom tudni lefedni ezt a két szót száz százalékosan. Maradjunk annyiban, hogy említésre kerül a manga, a nagy sebesség pedig kimerül 100 km/h-ban, ugyanis ezen cikk leginkább a Kato által készített N-es építési nagyságú modellről szól, amely történetesen a Mangattan Liner II nevű szerelvényt formázza meg. 79 euróért vesztegették Stuttgartban, hát csoda, hogy nem tudtam ott hagyni?