Tulajdonképpen Rodolfót is idézhetném, hogy „Vigyázat, csalok!” De ezt majd a végén, addig hadd kíváncsiskodjon a kedves olvasó.

A Gyalog galopp híres mondata jutott eszembe - “Hülye angolok, angol hülyék!” - a minap japánokra fordítva. Korábbi posztomban, amely a Szojuz rakétáról szólt, írtam, hogy a japánok mennyi minden dolgot tudnak gyűjteni - többek közt Anime rajzfilmfigurákról szóló babákat is, és hogy erre a gyűjtés dologra nagyon rá vannak pörögve. Ez a véleményem a minap megerősítésre került, amikor is egy japán webshopban elszúrtak egy korábbi rendelésem. Japánban az ügyfél nagy úr, és iszonyat szégyen, ha az ügyfél rendelését a bolt elrontja. Megoldották, elnézést kértek, és az egyeztetés során felajánlották, hogy épp most érkezett nekik összecsukható rekeszük vasútmániásoknak, és ha gondolom, akkor még gyorsan lecsaphatok rá, mert van az előrendeléseken felül néhány darabjuk - és ez nagyon ritka.

Na, már megint nyelvészkedem. De mit csináljak, ha a vasutasok így beszélnek? Az első lenne jó nyelvtanilag… Ha nem adtak volna a vasutasok egy becenevet egy Cak alapú kocsinak.

 De mi is ez a „Kisgyőri”? A Cak egy eredetileg a Ganzban, majd Dunakeszin és Győrben gyártott, és az évek alatt bevált kocsisorozat volt a MÁV-nál. Ez a 23,76 m hosszú típus korszerűsítések után több későbbinek lett az alapja, így a Bah, Bahv, (jelenlegi jelük Bh, Bhv), Aa 1600 (Ap 10-27), Aa 1000, ABa 2000, Ba 3000, (Aa 19-0xx, ABa 39-17, Ba 29-17) WR 200, Aa 19-17 1xx, végül a By 10-17-es családnak (ide értve a Bry, Wry kocsikat is). Itt hívnám föl a figyelmet főként a fiatalabb olvasók részére, hogy nem keverendők össze a kisgyőri 19-17 0xx-ás sorozatú kocsik a Dunakeszin készült szintén fülkés 19-17 1xx-asokkal. Ez utóbbiak kb. 10 évvel későbbi készítésűek és osztott ablakosak, továbbá eleve belföldi forgalomra készültek. A ’80-as évek végén ezeket építették át Ap 19-05-össé, majd a 2000-es évek közepén deklasszálták (Bp) 29-05-össé. A Kisgyőrieket viszont a ’80-as évek végén selejtezték, illetve párat postakocsivá építettek át, de az új Ganz-Hunslet postakocsik megjelenése után ezek is felaprításra kerültek.

Mára egy programajánló jut, mégpedig egy nagyon színvonalasnak ígérkező vasútmodell-kiállításé. A hétvégén kerül megrendezésre negyedjére a Gödöllői Vasútmodell Kiállítás. Az esemény minden második évben kerül megrendezésre a gödöllői királyi kastélyban, és mindig nagy érdeklődés övezi. Ezt a rendezvényt szeretném most mindenki figyelmébe ajánlani. 

Még gyerekkoromban szerelmesedtem bele ezekbe a jelzőkbe. Károly Imre a Hobbym a vasút című könyvében láttam egy ilyen jelzőt amit ő készített. Közel harminc évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy nekifogjak az elkészítésének.

Ez az elsőre furának hangzó cím ugrott be, mikor is minap bóklásztam a Facebookon, és az egyik makettező csoportban felfigyeltem egy megosztásra. A képeken egy vasúti szállítójárművön lévő Szojuz rakéta van. Ebben még semmi különös nem lenne, hiszen űrhajózási témájú makettekből igen sok van. Amire felkaptam a fejem, hogy méretaránynak 1/150 volt megadva. A képre klikkelve már N-es méretűnek írták, sőt, a képeket elnézve még N-es kapcsolóval is rendelkezik. Akkor ez N-es, a fele sem tréfa!

Ritkán szoktam olyan posztot felrakni, amelyben csak egy kisfilmet ajánlok a figyelmetekbe, de néha érdemes kivételt tenni. Egy amerikai srác készített egy parádés drónvideót egy szép nagy Union Pacific szerelvényről. Nem egy hétköznapi - lebeg egy helyben a kopter, a vonat meg elmegy - kompozíció, érdemes megnézni. A készítő drónversenyre utazott, amikor megállt vonatot videózni - de nem lövöm le a poént...

Szokásunkhoz híven az idén is eltöltöttünk néhány napot Erdélyben, ez a mostani utazás azonban kissé eltért a megszokottól. Egyrészt azért, mert két részből állt, másrészt - éppen az előző pont miatt - kissé hosszabb volt a megszokottnál, harmadrészt pedig azért, mert már ismerős tájakat látogattunk sorra. Az apropót székelyföldi ismerőseink meghívása adta, akik leányuk "kicsengetése" (ballagása) alkalmából láttak minket szívesen. Csakhogy nem akartunk visszaélni a vendégszeretetükkel, ezért két, náluk töltött éjszaka után átcihelődtünk a nevezetes fürdőhelyre, Kovásznára. Ott ugyan már több ízben is megfordultunk, azonban bármikor szívesen visszatérünk a csodálatos természeti szépségekkel megáldott helyen fekvő településre. A fentiekből egyenesen következik, hogy utunk tervezésekor nem vasútfotós szempontok játszották a főszerepet, próbáltuk nevezetes várak és templomok megtekintésére is fókuszálni, ám végül kapcsolataink életben tartása és kulturális éhségünk csillapítása mellett a vonatok megfigyelésére is jutott idő. Lássuk most a beszámoló második részét!