Jómúltkorjában kezembe akadt egy British Railway Modelling című újság amit nem szoktam rendszeresen olvasgatni, viszont ha megy ki valamelyik ismerősöm Angliába akkor mindig megkérem, hogy hozzon belőle egyet. A Model Railt már évek óta olvasom, néha nem árt egy kicsit más stílus sem. No mindegy, a lényeg az, hogy ebben a magazinban láttam meg egy hirdetést, amely a Woodland Scenics síntisztító szettjét promotálta. A szokásos marketingrizsa persze ott volt mellette, de úgy voltam vele, hogy egy próbát megér, nézzük meg az amcsiknál mit gondolnak mostanában a pucolás mikéntjéről.

Alapvetően a Woodland Scenics termékekkel én meg vagyok elégedve, mert bár túl sokat nem használtam eddig még belőlük - fogalmazhatunk úgy is, hogy keveset -, de amit látok crash-ék munkáin az igen jól néz ki. Ennek megfelelően egyfajta minőséget elvártam a tisztítókészletüktől is, így reméltem, hogy segít felvenni a versenyt a vasútmodellezők örök rémével: a kosszal.

Meglehetősen igényes csomagolás jellemzi a terméket, ámbár ez szerintem kissé kontraproduktív: túl nagy helyet foglal el a pakk, jóval kisebb műanyag dobozba is belefért volna minden amivel azért kissé egyszerűbb lenne mindenki élete. Ezt így ebben a formában nem lehet tárolni, kibontás után kidobva viszont olyan érzésem van, hogy már megint feleslegesen szemeteltünk.

Mindenesetre a csomag a következőket rejti magában:
- Egy műanyag fej amire fel lehet erősíteni a tisztító párnákat.
- Egy műanyag kar amelyet a műanyag fejre lehet erősíteni, így a nehezebben hozzáférhető helyeket is jobban elérhetjük.
- Tisztítófolyadékból 25 ml, a folyadék összetétele rejtély marad,
- Négyfajta tisztítópárna a különböző szennyeződésekhez.
- 32 oldalas kézikönyv, angol, német, francia, spanyol nyelven.

Az összeszerelése egyszerű, csak rá kell nyomni a kiválasztott tisztítópárnából egyet-egyet a műanyag fej két szélére, a kart ha szükséges akkor bepattintani szintén a műanyag fejbe és ennyi. A használata még egyszerűbb: rá kell helyezni a sínre és húzni-vonni rajta finom nyomás kíséretében. A csomaghoz adott kézikönyv bemutatja, hogy melyik párnát mikor, milyen szennyeződésnél kell alkalmazni, így aztán ezzel sem lehet gond. A tisztítófolyadék szépen csepegtethető, azaz véletlen öntéssel nem fogunk elárasztani semmit. A párnákban vájatok vannak, amely megfelel a sínszálak nyomtávolságának, így aztán remekül tudja követni a pálya vonalvezetését. Háromfajta építési nagyságban alkalmazható: H0, N és 0, utóbbinál csak a 3 sínes rendszerben. A képeken N-esre van előkészítve, de ha a párnát 90 fokkal elforgatva helyezzük fel a műanyag fejre, akkor pont jó lesz H0-hoz.

Gondolom adódik a kérdés: milyenek a tapasztalatok? Túl sokat nem használtam, itthon szórakoztam el vele, a dilikörömet takarítgatom jellemzően. Nem gondolnám olyan megoldásnak amely mindennél milliószor jobb, de az tény, hogy szépen és hasznosan tisztít, pucolás után jól látható a leszedett szennyeződés a párnákon. Használat közben oda kell figyelni, mert a vájat ellenére hajlamos elkóborolni a sínről a cucc, így ha bénázunk azért le lehet vele zúzni a pálya körüli terepet. A fenti képen láthatjátok az egyik fajta tisztítópárnát, ez például használat közben képes fennakadni a sínillesztéseken, akár némi szöszt is otthagyva, ami finoman szólva sem a legszerencsésebb dolog. Ugyanez igaz a befejezést végző, polírozó fehér párnákra is, tehát ezekkel óvatosan kell bánni, nem szabad ezerrel sikálni a pályát. A viszonylag hosszú karnak köszönhetően a hídon átvezetett sínekhez is hozzá lehet férni, valamint alagutakban is pöpec addig a pontig, amíg nem íves kialakításról beszélünk, ugyanis ott megáll a tudománya, de ez látszik a konstrukcióján.

Mindent összevetve a Tomix-féle porszívós kocsim mellett nagyon jó szolgálatot tesz a Tidy Track, így nem bántam meg a beszerzését. Az amcsiknál 35 dollárba kerül, én a britektől 25 fontért vettem, tehát kb. 8000 forint az ára.