Rossz hírrel jelentkezett a brit Model Rail magazin az FB oldalukon. A Bachmann csoport tartott sajtótájékoztatót szerda délután, amelyen arról számoltak be, hogy május elsejétől átlagosan 20%-kal emelik az áraikat vasútmodell és kiegészítő fronton. Minderre azért van szükség, mert Kínában megugrottak a bérköltségek: a törvényeik szerint a következő öt évben a duplájára kell emelni a fizetéseket, ami nyilvánvalóan megemeli a termékek előállítási árát. Ehhez hozzájön az is, hogy a szállítási költségek is megduplázódtak az elmúlt években. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban? Például azt, hogy egy kétkocsis dízel motorvonat az eddigi 115 font (45 ezer forint) helyett 145 font (57 ezer forint) is lehet.

A különbség jól érezhető és gyanítom nem csak a Bachmann csoportnál (Bachmann, Graham Farish, Aristocraft, Liliput, stb.) fog ez megjelenni, hanem tartok tőle, hogy az összes vasútmodellekkel foglalkozó cégnél aki Kínában gyártat. A brit N-es cuccok árai amúgy is elszálltak az utóbbi 5 évben, 55 fontról 100 fontra ment fel egy-egy mozdony vagy motorvonat induló ára, ha erre még rápakolnak 20-at, akkor az már bőven a nem éri meg kategóriát fogja verdesni. Most komolyan, 50 ezer forint egy vasútmodell mozdonyért? Azt hiszem a jövőben inkább a Kato és Tomix állományom fog nőni, ezek még bőven a megfizethető és kiváló minőségű kategóriába tartoznak. Kár, hogy csak japán fronton.

Ismét nullás (1:45) méretaránnyal mérgezném a nagyérdeműt. Három hete a németországi Buseckben jártam, az évi rendes nullás találkozón. Ez inkább egy hatalmas börze, ahol a nagyoktól kezdve a kisszériás fogaskerék-gyártóig mindenki igyekszik magát képviseltetni, de mindig van valami kiemelkedő terepasztal, vagy modul, ami megadja a találkozó alaphangulatát. Szerintem a szervezők azért hoznak ilyen terepasztalokat, hogy az ember mikor meglátja az adott modellt futni, akkor egyből akar egy olyat venni, és megugrik a forgalom :) Komolyra fordítva a szót, mindig olyan terepasztal vagy modul kerül kiállításra, amely még a kibiceknek is meghozza a kedvét az ebben a méretarányban való munkálkodáshoz.  Most a találkozón kiállított terepasztalokról mutatnék néhány képet...

Érdekes videó került fel a Dailymotionre, majd így persze a Youtube-ra is: egy 45 perces dokumentumfilm, amely a világ legforgalmasabb állomásáról, a Tokióban található Shinjukuról szól. Aki érti az angol nyelvet annak szerintem mindenképpen érdemes megtekinteni, ugyanis jól érthető narrációval mutatja be az állomás egy napját. Megtudhatjuk belőle többek között, hogy egy átlagos napon több mint 3 millió(!) ember használja valamilyen módon az állomást, melynek 35(!) peronja van. Minden 3. másodpercben vonat érkezik és a járatok késettsége teljesen más dimenzióban mozog, mint bárhol máshol: két perc késés már azt jelenti, hogy egy vonat kimarad, ami azt jelenti, hogy az amúgy is zsúfolt peronok miatt az állomás utasforgalma bedugulhat, további késéseket okozva ezzel. Megszemlélhetjük azt a számunkra furcsa szokást az állomási személyzettől, hogy segítik az utasokat a szerelvényre való felnyomorgásukban, mindezt szintén a lehető legkisebb késésért. Megtudhatjuk mit okozhat egy földrengés, vagy egy - sajnos ott is rendszeresen előforduló - öngyilkosság. Néha szembesülünk a más kultúra miatti igencsak érdekes szokásokkal, amire errefelé csak mosolyognánk és a fejünket ráznánk, arrafelé viszont emiatt (is) működik a rendszer.
Szerintem roppant jó a műsor, ha tehetitek akkor ti is nézzetek bele, azt meg jótékonyan felejtsük el, hogy minden egyes dolgot kellőképpen drámai hangon adja elő a narrátor, valahogy ez úgy tűnik beleivódik a dokumentumfilmekbe.
(A Youtube-on három részletben van fent a műsor.)

Hétvégén egyik közös ismerősünket látogattuk meg IST-tel Hajdú-Biharban - és ha már arra jártunk felvetettem, nem lenne-e kedve kipróbálni a 2-es villamost, amit én másfél hónapja - az átadás napján - már leteszteltem? Mivel a projekt őt is érdekelte így hamar igent mondott, ezért szombat délután elindultunk Debrecenbe. Már a délelőtti út során megfogalmazódott bennem a gondolat, mi lenne ha korábban lejönnénk az autópályáról és a látogatás előtt és után egy-két nyíltvonali képet is készítenénk a 108-as vasútvonal mentén, így téve színesebbé az amúgy monoton két órás utat!

Kínai vontatójárművek beszerzése nagyvasúton eddig csak frankensteini agyrémként merült fel – személy szerint remélem, ebből is csak ilyen nagyferós ennyiben-maradás lesz. Ugyanakkor mindezt 1:160-ban elkövetni... hát, egy próbát megérhet, ha van mit venni Kínából; és most nem az ott gyártott és nyugaton felmatricázott termékekre gondolok. Nemrég ugyanis ezt is megértük: kínai cég kínai mozdony N-es modelljét gyártja nagyszériában, konkrétan a CMR Line, a DF4B-t. Első benyomások következnek egy egzotikumról, amit annyira nem nekünk szántak, hogy nem is ebay-en, hanem aliexpress-en és taobao-n árulják. Előre bocsátom, most projektpánik és elhavazás van, úgyhogy bőbeszédű nem leszek, de megosztom a képeket, hátha valaki okul belőlük. Tehátakorlá suk!

Mennyi ócskaság! De nem, a Roma - Giardinetti vasút 1926 - ban gyártott szerelvényeit látjuk. Hétvége van, így a telepen állhatnak. Hétköznap nélkülük nem lehetne bejutni a városba.

Nem szeretnék hülyeséget írni, de talán tavaly novemberben tudtam meg, hogy a Tomytecnél új villamostípus létrehozásán tanakodnak. Na persze nem valós, 1:1-esben, hanem a vasúti gyűjteményüket egészítenék ki a következő szériával. Bár alapvetően Kato párti vagyok villamosok terén, mégis az előrendelés mellett döntöttem: az új modellel új hajtást is ígértek, hiszen kétcsuklós, azaz 3 egységből álló villamost terveztek. Mindennek a tetejébe a többfajta festés közül az egyik Toyama városába illik, oda, ahol a Portram járműveim is futkosnak, így aztán újabb érv került a "Miért is vegyük meg ha már egyszer így is van bőven elég járgány a polcon?" kérdéskör megválaszolásához. Aztán az árcédulát is látva (hajtással együtt kb. 12 ezer forint) a jobb kezem mutatóujja nemes egyszerűséggel a Cart feliratra kattintott, így aztán a Hobby Search regisztrálta az előrendelésemet. Rá 5 hónapra a postaládámban megjelent az értesítő, én meg slattyoghattam el a postára, hogy átvehessem a szerzeményemet. Bár a köztes idő soknak tűnik, derék japánjaink tartották magukat a megjelenési tervhez (ami európai szemmel nézve meglehetősen meglepő vasútmodell kiadás terén).

Már két éve is van, hogy a Fleischmann N-es Taurusai megjelentek, és örülhetünk nekik. Azonban zöld Gysev, és MÁV verzió még nem készült belőle, marad az átfestés. Átfesteni azonban egy cseppet drága... de! Most jelent meg a sárga, dispolok festésű verzió, ami jelzi számomra, hogy a Fleischmann kezd kifogyni az eredeti ötletekből, és hátha ráveszi magát, egy magyar verzióra. De ha nem, akkor majd hátha leakciózzák a sárga változatot, és az olcsósított, csúnya festésű gépet már nem sajnálja senki átfesteni.