Német alapból magyar tartánykocsi, avagy hogyan készítsük el az 1917-ben Kistarcsán épült vagon modelljét – akár roncsok felhasználásával?
Az alcím természetesen nem elírás. Amikor modellünk eredetije készült – de még később is – így hívták: tartánykocsi.
Őszintén szólva, amikor másfél éve megvettem egy méretváltó modellezőtárstól a „hozzávalókat”, nem sejtettem, hogy sikerül egy u betű nélküli teherkocsit csinálnom. (A II. vh. után u betűvel jelölték azokat a külföldi eredetű kocsikat, amelyek a határ közelébe nem mehettek – gondolom, nehogy valakinek még eszébe jusson átvinni a határ túloldalára, visszajuttatandó az eredeti tulajdonoshoz.)
Amikor elkezdtem nézegetni a régi tartánykocsikról a képeket, előkerültek a 2013-ban, Hatvanban készült képeim a parajosban darvadozó ex 30 55 706 5157-3 pályaszámú kocsiról. Korábban üzemi kocsiként a kisterenyei fűtőháznál fényképezte le egy modellezőtárs, de azóta az épületnek és a vágányoknak is csak hűlt helye van – szerencsére a kocsit nem aprították fel kiskanál készítési célra. Ez a kép később hasznos volt a kocsi adatainak feltüntetéséhez.
- Az ’50-es-’60-as években 7502121 pályaszámon futott tartánykocsi 2013-as állapota, ami azóta sem lett sajnos jobb.
A korábban az IHO-n ismertetett borhordós kocsihoz szükséges romos modelleken kívül volt még pár Schicht tartálykocsi, persze mind futómű imitáció nélkül. Ennek pótlása nem volt nehéz, csupán a csapágylemezt kellett kissé keskenyebbre köszörülni, illetve egy normál PIKO teherkocsit kellett az imitációjától megszabadítani egy pontos vágással. De ezekről még később lesz szó.
- A rendelkezésre álló alapanyagok: egy-egy hiányos DB-s, DR-es fékbódés kocsi, valamint egy fékállásos főkeret csapágyakkal.
- A futómű imitáció a korábban helyreállított SHELL tartálykocsiéhoz hasonlóan készült.
A rendelkezésre álló tartályoknak a dómfedele (szerencsére) hiányzott, így a műveletet azzal kellett kezdeni, hogy kellett valami nagyságilag alkalmas donort keresni ehhez. A dóm egy alkatrésznek szánt Gützold BR 52-es gőzdómjából készült, a fedél egy PIKO tartálykocsi fedeléből. Az eszközökkel szerencsém volt, az íves felületet egy kb. azonos átmérőjű köszörűkővel sikerült kialakítani.
- A dómfedél és a létra próbája – még az épebb SHELL feliratú tartályon
- A dóm íves felületének kialakítása egy köszörűkő segítségével.
A létrára 0,4 mm-es félkemény rézdrótból hajlítottam korlátot, aminek a végeit egy megfelelő átmérőjű furatba dugtam.
Azonban az eredeti kocsin a dóm és a létra helye egészen máshol volt, mint a német modellen, ráadásul elzáró szerelvény sem volt a tartály tetején. Így gondoltam egy merészet, nekiálltam az ezüst színű tartályt kijavítani, átfaragni azzal a felkiáltással, hogy ha sikerül, akkor jó, ha nem, akkor még mindig ott van a jobb állapotú sárga…
Ezzel párhuzamosan rézlemezből vágtam és hajlítottam táblákat, melyeknek a méreteit a fényképek alapján még korrigálni kellett.
- A táblákat vékony rézlemezből vágtam ki, karcolás mentén PS lemezek közé satuba fogva hajlítottam a kívánt méretre.
- Újabb próba, valahogy így kéne az alkatrészeket elrendezni
Egy kis próba következett a kijavított tartállyal, ez megadta az önbizalmat ahhoz, hogy a létra csatlakozási síkját is kialakítsam egy kis maszkolás, előfűrészelés, majd reszelés segítségével.
- Maszkolás, előfűrészelés, majd reszelés – ez volt a pontos munka szükséges technológiai sorrendje.
- Újabb próba: az eredmény jó, de a dómon még finomítás és kiegészítők elhelyezése szükséges
A dómon a fényképek szerint látszik egy légzőgomba, illetve kb. 135 fokkal odébb egy téglatest-szerű valami (fogalmam sincs, mi lehet – de ott van, így el kell készíteni). Ehhez egy újabb roncs mozdonyt szedtem elő a dobozból, annak egy ki alkatrészéből vágtam le egy darabot. A másik oldalra pedig felkerült az ismeretlen funkciójú „téglatest”.
- A légzőgomba a roncsnak a piros kerettel jelzett alkatrészéből készült.
- A légző rögzítéséhez célszerű egy fém tüskét csinálni – megelőzendő a könnyű letörést
A fékállás fellépőjének tartója a gyári modelltől eltérően középen van. Ismét előkerült a régi PIKO junior zárt peronos kocsi lépcsője, melyből két vékony szeletet vágtam. Erre ráragasztottam egy maradék einheitswagen lépcsőjét, majd az egészet rögzítettem az alvázhoz.
A lefejtőcsonk a gyári maradt, ezt szintén 2 tüske segítségével rögzítettem.
- A lépcső rögzítése egy junior kocsi lépcsőszeletével
Még egy jelentősebbnek mondható átalakítást eszközöltem. A magyar kocsi tengelytávja 4 m volt a német 4,5 m-ével szemben. Ehhez a tartály aljára kis protézist kellett ragasztani az új lyukak helyére, valamint az alvázat is meg kellet fúrni. A művelet önmagában nem nehéz, de a tartály dómfedele törékeny… Így hungarocellből egy kis szerelő ágyat kellett faragni, hogy az érzékeny alkatrészek ne sérülhessenek.
Miközben e cikket írtam, készült egy összehasonlító kép az eredeti és a modell arányait összehasonlítandó. Ekkor tűnt fel, hogy az eredetileg használt 11,5 mm átmérőjű kerék láthatóan nagyobb a kelleténél. Szerencsére volt itthon 10,5 mm-es is, így rögtön ki is cseréltem. (A kapcsoló ezáltali 0,5 mm-es süllyedése nem tekinthető számottevőnek.) A záróképen látszik, hogy az arányok így már lényegében helyreálltak.
- A csapágyakat egymáshoz közelebb kellett rögzíteni az eredeti kocsi 4 m-es tengelytávja miatt. Az alvázon látszik a gyári lyuk.
A feliratokat az akkoriban készült képeken látható elrendezési rendnek megfelelően szerkesztettem ki, a nyomtatást Szabados Roland végezte. Ugyanakkor szükség volt egy fotomaratott állomási bárcás rácsra, amit Jakó Attila készített nekem el.
A barna szín festéséhez kivételesen a M&H színre kevert akrilfestékét használtam, amivel igen kedvező tapasztalatokat szereztem. A „gyári” hígító árát viszont igen borsosnak találtam (a durván 10 ml-nyi kb. annyiba került volna, mint a festék maga), így azt nem vettem. Tulajdonképpen szerencsém volt, mert az itthon levő Mr Color hígítója alkalmas volt a helyettesítésre.
- A feliratozott, festett modell közelről (még a nagyobb átmérőjű kerékkel)
Végül egy kis értékelés. A modellt a korábban készített fényképek alapján készítettem, mivel nem állt rendelkezésemre ennél pontosabb adat. Persze, ha állt volna is, akkor sem tudtam volna másképp elkészíteni – lévén az alapanyag adott volt. Ugyanakkor a fiam segítségével készült egy olyan kép, ahol az 1:1-es és az 1:87-es jármű egymás alá lett téve. Ezen látszik, hogy az arányok általában elég jók. A tartály átmérője kicsit eltér, de ha hinni lehet a német modellnek, akkor annak űrtartalma 4 m3-rel kevesebb. Természetesen a szegecselés kissé más, de ilyen hiba fordult már elő nevesebb modellezők alkotásainál is.
15. Egy kis aránybeli összehasonlítás: nem tűnik rossznak.
Utolsó kommentek