Az eggyel ezelőtti hétvégén került megrendezésre a Füstiben az évi rendszeres gőzmozdonyverseny. Tudom, hülye szó ez, mert a múlt század Amerikáját, Angliáját kivéve nem versenyeztek soha gőzmodonyok sehol. Anno a legelső gőzmozdonyversenyeket Angliában tartották - a megrendelő verseny keretében döntötte el, hogy melyik mozdonyból rendel. Később vasúttársaságok vonatai versengtek egymással, az utasok kegyeiért - melyik vonat juttatja el hamarabb az utasokat a célállomásra. Amerikában sok helyen fordult el, hogy a konkurens társaságok vonalai egymás mellett vezettek, és ha két vonat egy irányba haladva találkozott, akkor a vezérek nem bírták ki, hogy megmutassák, kinek a masinája megy jobban. Természetesen presztízs szempontjából sem volt utolsó, hogy melyik vasúttársaság vonata ment el a másik mellett, még ha csak egy kicsivel is gyorsabban is...  

A modern kor azonban úgy hozta, hogy a hétköznapi embereket egyre kevésbé érdekli a vasút. Kitalálták ezért, hogy, és gőzmozdonyok és csapataik különféle versenyszámokon vesznek részt vasúti parádék alkalmából. Nagy élmény a tömegnek, a gyerekek drukkolhatnak "én a feketének drukkolok", "Thomas mindenkit legyőzne".  A vasútbarát meg annyit profitálhat a dologból, hogy hála a sok látogatónak, láthat üzemelő gőzmozdonyt. Az idei eseménynek egy fontos momentuma volt: hosszú évek óta a 411-es Truman újból gőzfelhőben parádézott.

A Truman nem nem egyike a népszerű magyar gőzmozdonyoknak. Külhonból érkezett, eredetileg az amerikai hadsereg európai hadműveleteinek kiszolgálására tervezték. A MÁV háború utáni mozdonyhiányának enyhítése miatt kerültek ezek a gépek a magyar vasút állagába. A méltán híres magyar gőzmozdonygyártás remekei mellett eltörpülhet a mozdony jelentősége, minek kellene foglalkozni vele? Igen.... de  több,  mint négyszáz ilyen mozdony szolgált   a MÁV kötelékében, és tehervonati mozdonyként ezek a gépek igen jelentősen kivették a részüket a MÁV teherforgalmából. És mivel mindennapi látvány volt a MÁV vonalain a Truman vontatta tehervonat, így szépen beivódott a mozdony a vasútbarátok emlékébe. Hadimozdony volt a javából - könnyű gyárthatóság, rossz pályákon való közlekedtethetőség, és könnyű üzemeltethetőség voltak az elvek, amelyek mentén folyt a gép tervezése. Ennek ellenére csoda, hogy a nyolcvanas évek elejéig szolgáltak.
Egy ilyen gépet sikerült egy embernek! gondoznia, megmentenie az enyészettől. Hogy miként sikerült a "gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded" mozgalom elől eltitkolni a több tíz tonna acélt, nem tudom, de gondolom a szocializmusban ez hatványozottan nem volt egyszerű. A mozdony a mai napig jó karban van - a kazánja betegeskedik csak, de a gőzmozdonyverseny alkalmából lehetőséget kapott a szereplésre.

Sajnos nem tudtam az egész napot a Füstire szánni, de délelőtt kimentem, reméltem, hogy a Truman fog először szerepelni, és sikerülhet róla jó képet készíteni. Gyermekkoromban nem láttam Trumant, ezért ez volt az első alkalom, hogy ilyen gépet láthattam üzem közben. Vasútmodellezőként is érdekelt a gép - a látogatástól vártam némi inspirációt modellépítéséhez. Egy vitathatóan sikeres próbálkozásom már volt a mozdonnyal N-es méretarányban, reméltem az élőben való megtekintése ad némi lökést egy esetleges másik példány építésének. A mozdony a programban a 109-essel került az első "futamba". A futam, a feladatok nem érdekeltek, de jó volt látni - még ha a park rövidke szakaszán is - az üzemelő gőzmozdonyt.

A menetek látványosak voltak nagyon, és még ha a legtöbb versenyszámba alább is maradt a 411-es a 109-esnél, lehetett látni, hogy a személyzete élvezi, amit csinál, és örül, hogy parádézhat a mozdonnyal a nézőközösségnek. Hajtották a mozdonyt, engedték a gőzt, húzták a gőzsípot... gyönyörű volt látni. Remélem, nem ez volt az utolsó alkalom, hogy a 411-es gőzben láthattam. 

A továbbiakban beszéljenek helyettem inkább a képek. Aki többre kíváncsi, az indás albumban láthat több képet.