Utolsó kommentek

Facebook

Címkék

1014 (1) 1047 (1) 1116 (1) 13t (1) 1 35 (1) 2012 (4) 2013 (5) 2014 (3) 2015 (1) 2017 (2) 3dtrainstuff (1) 60-as évek vasúti kocsija (1) Aaf 1200 (1) Aa 1200 (1) acme (2) ACSEV (1) AEGV (1) AK Interactive (2) Albergbahn (1) amerika (16) anime (1) anno (1) apple (1) arnold (6) ATAC (1) átalakítás (1) átépítés (1) atlas (1) auckland (1) bachmann (3) bahn (1) balatonfenyves (1) barkácsolás (1) behúzottvégű kocsi (1) bigyó (1) bizbasz (4) bkv (1) br120 (1) brawa (6) bringa (1) bringázás (1) brit (27) brno (1) buseck (2) busz (1) caf (1) cargo (1) CD (1) cfr (1) Címkék (3) Class66 (1) coast starlight (1) CSD (1) csd (1) cseh (1) csehszlovák (1) Csörgő (2) dán (1) dapol (3) db (2) dcc (2) debrecen (1) deltic (1) densha de go (1) desiro (1) digitális újság (3) digitrax (1) dioráma (1) dm-toys (1) dockland light railway (1) dr (1) dunakanyar (1) edition atlas (1) eep (1) einheitswagen (1) Elektra (1) emd (1) énblog (1) építés (2) épület (2) favázas kocsi (1) favázas személykocsi (1) felischmann (2) fényképek (4) festés (1) film (3) fleischmann (5) fogó (1) forgóváz (1) FORTEPAN (1) fotó (1) fotóvonat (2) freilassing (1) fremo (2) fs (1) ganz (1) glacier (2) glacier express (2) Gotthard (1) gőzmozdony (3) gőzmozdonyok (1) gőzös (1) graham farish (3) green (1) gta (1) gyermekvasút (4) Győr (1) gyorsvonati kocsi (1) gysev (6) GYV (1) h0 (2) H0 MÁV modell (1) H0 modellvasút (1) H0 személykocsi (2) H0 személyvagon (2) H0 tehervagon (1) hectorrail (1) (3) hobbytrain (2) hóesés (2) hornby (1) ICE (1) ics (2) III-as korszak (1) intermountain (1) iphone (2) izé (1) jaegendorfer (2) japán (33) järnvägsbilder (1) k2 (1) KALÁKA forgóváz (1) kando (1) katalógus (1) kato (16) Kato (1) kcsv (1) kemence (1) kiállítás (9) kickstarter (2) Kisgyőri (1) kiskunmodell (1) kisvasút (12) Kisvasut (1) kisvasut (3) kisvasúti nap (1) kocsibelső (1) konstal (2) könyv (2) Koppenhága (1) koszolás (3) koszovó (1) krakkó (2) kuehn (1) lacush (1) LÁEV (1) LÁÉV (1) lemke (2) lillafüred (1) london (8) london overground (1) london underground (3) m62230 (1) magánvasút (3) magazin (13) maglev (3) magyar (3) makett (2) manga (1) mangattan liner (1) maps (1) mátravasút (1) matricázás (1) máv (4) MÁV (9) MÁV Tcs (1) mende (2) meng (1) metró (4) mftrain (1) micro ace (1) mig (1) minitrix (2) miniversum (1) mobil (1) modellbahnuinon (1) modellbahnunion (1) modellbahn bau (2) modellbahn union (1) modellbaumesse (1) modellezés (1) modellvasút (59) modellvasút építés (3) modell átalakítás (4) modell átépítés (3) model coach (1) model rail (3) modern railways (2) modul (2) moha2000 (1) mokra gora (1) mosonshow (1) mozdonyvezetés (1) MTB (1) múzeum (3) múzeumok éjszakája (2) N700A (1) nagycenk (1) nanogauge (1) naptár (1) német (2) németország (2) new york (6) nohab (9) NOHAB-GM Alapítvány (2) nosztalgia (2) növényzet (1) NTIME (1) n scale (1) öbb (6) olasz (3) olaszország (1) On30 (1) orient (2) pályázat (1) papír (1) passau (1) pesa (1) piko (3) poggyászkocsi (1) pontebbana (1) posta (1) Prága (1) r8ts (2) railfans (1) railjet (1) railway herald (1) railworks (5) régi modellek (1) régi vasúti kocsi (1) rhb (1) roco (4) Roma-Giardinetti (1) RT6N1 (1) run8 (1) run 8 train simulator (1) salzburg (1) san francisco (1) scale 0 (8) scale 00 (1) scale g (1) Scale H0 (1) scale h0 (3) scale ho (7) scale n (94) scale t (1) scale tt (1) scale TT (1) Schicht (1) seattle (1) semmeringbahn (1) Shinkansen (1) shinkansen (6) simsig (1) síntisztítás (1) sisi (1) sj (1) Škoda (2) skyliner (1) soufflet (1) spur0 (2) spur n (3) Star Wars (1) Stefer (1) stratégia (11) stuttgart (3) svájc (2) swing (1) swt (2) Szeged (1) szerbia (1) szergej (2) szimulátor (42) szlovák (1) szolnok (2) t-trak (4) t691 (1) Tågab (1) taigatrommel (1) találkozó (11) tanker (1) társasjáték (1) tartálykocsi (1) tarvisio (1) Tátra (3) taurus (2) tavasz (1) teherkocs (1) teherkocsi (6) tehervagon (2) teknő (1) tél (4) telefon (2) terepasztal (8) térkép (1) ticket to ride (1) Tokaido (1) tokió (5) tomy (1) tomytec (6) trainkos (1) trainworld (1) trainz (9) train fever (1) train simulator (21) transport fever (1) transport tycoon (1) trix (1) ts2015 (1) ts2016 (1) új-zéland (1) újság (1) usa (1) utazás (1) UV (1) Uzsgyi (2) v200 (1) v63 (2) varsó (1) vasút (1) vasútfotózás (1) vasútgépész (1) vasúti járművek (1) vasútmodell (8) vasútmodellezés (6) vasútmodell átalakítás (1) vasútmodell átépítés (4) vasúttörténet (2) vectron (1) Veszprém (1) villamos (20) villanymozdony (2) virtuális vasút (80) vmc (1) vonatfotózás (15) vvt (3) weathering (1) westbahn (1) wiz (1) woodland scenics (2) workshop (1) wos (9) yamanote (2) z (1) z21 (1) zinio (1) zssk cargo (1) Címkefelhő

N-es amerikai mozdonyok: World Goth Day Special

2012.05.22. 18:38 gxy

dl202_title.jpgLassan már a világnapokat is úgy osztogatják, mint a domainneveket, vagy a kisbolygókat, és – viccen kívül – már a gótvámpíroknak is jutott belőle. Konkrétan május 22. Gondoltam, az alkalommal élve mutatok valami nyomasztót, történetesen egy ALCO prototípus, a DL-202/203, közismertebb nevén a „Black Maria” N-es modelljét.
Többé-kevésbé egyetért a szakma, hogy ez egy „halva született” típus volt, mind technikatörténeti, mind műszaki szempontból, és ha ugyan koporsót és pókhálót nem is kapott, néhány év után legalább a lángvágót meghozta neki a grim répa. Sokáig annyira feledésbe merült, hogy még a vasúttörténeti irodalom se említette, visszatekintve azonban volt annyira fontos a szerepe az ALCO-mozdonyok fejlődésében, hogy talán egy cab-unit-történelmet szemléltető modellgyűjteményben is ott volna a helye. Sokak számára itthon is érdekes lehet mind az eredeti Black Maria tanulságokkal és hárombetűs indulatszavakkal tarkított története, mind a róla készült N-es modell. Ezért most mindkettő sorra kerül. Ja igen, alkalomhoz illő zenei aláfestésnek meg jöhet a My Dying Bride.

Történeti háttér

Az ALCO (American Locomotive Company), legalábbis ilyen néven, viszonylag későn, a XX. század elején lépett a mozdonygyártók sorába, de régebbi hagyományokra tekinthetett vissza, lévén, hogy több kisebb északkeleti gyártó egyesülésével jött létre (hasonlóan, mint a víz innenső oldalán a North British Locomotive Works). Az egyesüléssel a gőzkorszak végére az Egyesült Államok második legnagyobb gőzmozdony-gyártójává nőtte ki magát, és olyan nevezetes típusok kötődnek a nevéhez, mint a NYC Niagarája, vagy a UP-nél a Challenger és a Big Boy. A dízel-vontatójárművek gyártásába is hamar belekóstolt, sőt, a nevéhez fűződik az egyik első gazdaságosan üzemeltethető dízel-villamos mozdony, aminek az ALCO a járműszerkezeti részét, a GE az erőátvitelét, az Ingersoll-Rand pedig a dízelmotorját építette. A 300LE-s mozdony sorozatgyártása a huszas évek közepén kezdődött, amikor az Electro-Motive, későbbi legnagyobb vetélytársa, még csak a kezdeti lépéseit tette, és inkább a kisebb teljesítményű motorkocsikra összpontosított.

Az ALCO a dízelmozdonyok „házon belüli” építése felé az első komoly lépést 1929-ben tette a McIntosh & Seymour Diesel Engine Company felvásárlásával (a GM annak idején hasonlóképp járt el a Winton Engine Companyval és magával az EMC-vel, a Baldwin a De La Vergne Engine Companyval; az ipar gyakran kezeli így a nagy kezdeti kockázattal járó fejlesztéseket). Ezek után a M&S tapasztalataira támaszkodva fejlesztett motorokat a nagyvasúti dízelvontatáshoz (az egykori M&S-telephelyen, a New York állambeli Auburnben), de például a villamos rendszert és az erőátvitelt továbbra is a GE építette neki.

Az ALCO a harmincas évek elején a gőzmozdonyok építésére összpontosított, emellett egészen az évtized végéig csak 300–600LE-s tolatódízeleket épített. Az első jelentős fővonali vontatójármű egy hattengelyes, elsősorban gyorsvonati szolgálatra tervezett mozdony volt, amelynek fokozatos fejlődése a Chicago, Rock Island and Pacific Railroadon üzembe állított DL-103-mal kezdődött, és a DL-109/110-ben teljesedett ki. A mozdonyok mindegyikében két-két turbófeltöltős, négyütemű, soros ALCO 538T (a későbbi példányokban 539T) működött.

A vetélytárs EMC-knél nehezebb (és egyébként kedvezőtlenebb üzemkészségű) mozdony megjelenése is eltért az E-sorozatétól – jellegzetes volt a három táblára osztott szélvédő (ezt néha olyan zavarónak találta a személyzet, hogy a Milwaukeenél később még át is építették egy EMD-t utánzó kialakításra), és a hosszú, ék alakú orr – mintha csak egy dieselpunkos-lúdbőrözős-leírhatatlanőrületes Lovecraft-történethez találták volna ki illusztrációként. Ez a kialakítás Otto Kuhler, a kor egyik legtermékenyebb formatervezőjének alkotása. Kuhlert az ipar igazi megszállottjának is nevezhetnénk – a „fizetős” megbízások mellett sok festményen, rézkarcon örökítette meg az ipari táj esztétikáját.

A DL-109 sikerének csúcsát a  New York, New Haven and Hartford Railroad 60 darabos sorozatának megrendelése jelentette, ám ennek leszállításakor az ALCO és a New Haven már szembesült az időközben érvénybe lépő háborús termelési korlátozásokkal, és a sorozat leszállítására csak azért kerülhetett sor, mert a New Haven tehervonatokat is továbbított velük. A háborús korlátozások azonban ennél érzékenyebben érintették az ALCO egy másik tervét: az EMC FT-jének megfelelő négytengelyes tehervonati mozdony fejlesztését.

Az már a DL-109 gyártásakor is világos volt, hogy az ALCO az EMC-vel szemben jelentős hátrányba került, leginkább azért, mert az 539T addigra már elavult, nehéz motornak számított. Még 1941-ben megkezdődött egy korszerűbb, V-elrendezésű motor, a 241-es sorozat fejlesztése, azonban a háborús korlátozások és a hadiipar kiszolgálásához szükséges kapacitás-átrendezés miatt megtorpantak a munkák a 241-esen – így az ALCO FT-re adott válasza is sokat váratott magára.

A munkák a háborús korlátozások feloldásával indulhattak újra – ekkor azonban az ALCO-nak az EMD mellett már más gyártókkal (pl. Fairbanks-Morse, Baldwin) is fel kellett vennie a versenyt. Sürgős volt tehát előállni egy fővonali dízelmozdonnyal, és a nagy sietségben hibás döntések is születtek. Az ALCO vezetősége (nem kis mértékben az addigra már stratégiai partner GE nyomására) türelmetlenül figyelte a hosszúra nyúló motorfejlesztést Auburnben, ezért megbízott egy Schenectady központú „ellencsapatot” egy másik motor, a későbbi 244-es kifejlesztésével. Sokan úgy emlegetik a 244-est, mint egy „fapados 241-est” – ez sok szempontból igaz is volt, ugyanis a rohamtempóban elkészített 244-es a gyors fejlesztés és az alacsony ár miatt sok olyan megoldást nélkülözött, ami addigra a 241-ben már megvolt (és, tegyük hozzá, sokat használt volna a motor üzemkészségének). A gyors fejlesztést még rövidebb (mondjuk ki: elégtelen) tesztelés követte, ez később szintén megbosszulta magát.

A motorfejlesztéssel párhuzamosan a korábbi járműszerkezeti terveket is átdolgozták; az új külsőt, amellyel általában összekapcsolják az ALCO-t, Ray Patten, a GE formatervezője alkotta meg, a motorhoz hasonlóan szintén az alacsony ár, egyszerű szerkesztés szempontjait tartva szem előtt. Több tekintetben kiszorult hát az eredetileg tervezett tehervonati mozdony az események fő sodrából, egy tényező azonban mégis azt indokolta, hogy még a régi tervek alapján és még 241-es motorral sebtében megépítsenek néhány prototípust: egyes, az új sorozathoz tervezett berendezések, megoldások kipróbálása. Ez elsősorban a villamos rendszert és a turbófeltöltőt érintette. 1945-ben tehát lényegében két párhuzamos típus fejlesztése folyt: a későbbi FA-é, és a korábbi tervek alapján épülő DL-202/203-é.

1945 szeptemberére három DL-202/203 egység épült meg: két A (DL-202) és egy B (DL-203); ez utóbbi az FT-hez hasonlóan csak egy A-egységgel összekapcsolva tudott egyáltalán elindulni is. Az építéshez felhasználták a DL-109 mozdonyszekrényéhez akkor még rendelkezésre álló sablonokat (és talán néhány előregyártott elemet is), ám a gyorsvonati gépek feltűnő, dekoratív festésével ellentétben egyszerű fekete fényezéssel indultak próbaútra. Innen a típus „Black Maria” elnevezése – így hívták az akkoriban szintén teljesen fekete rabszállító autókat.

compare_dl109.jpg
My father was a handsome man, but I am his exception. A DL-109 Otto Kuhler-féle orrát sokan tartják a későbbi PA-nál is elegánsabbnak. Bár a Black Maria sok olyan sablont és elemet használt, ami még a DL-109 építéséből maradt vissza, inkább valami gnóm benyomását kelti, amin az egyszínű fekete festés se javít kifejezetten.

 

compare_ft.jpg
I know my enemies, everyone. A Black Maria, hivatalos típusszámán a DL-202/203 még az FT vetélytársaként került volna piacra. A háborús termelési korlátozások miatt aztán nem így történt; az EMD már az F3 demonstrátorait építette, mikorra az ALCO végre befejezhette a három Black Maria prototípust.

 

Miután elhagyták Schenectadyt, a mozdonyok a Delaware & Hudsonon tették meg első – egyébként sikeres – próbaútjaikat, majd a New Havenen hosszabb ideig továbbítottak személy- és tehervonatokat különféle összeállításban, néha DL-109-ekkel is előfogatolva. Rövid ideig felbukkantak az Erie Railroad vonalain is, majd a Bangor & Aroostooknál közlekedtek, többek között azért, hogy a hideg Maine-i éghajlaton a mozdonyok téli üzemkészségét is vizsgálják. Ekkorra érett be több olyan hiányosság, ami többek között a fejlesztés erőltetett befejezésének volt köszönhető. Az egyik A-egység főtengelytörés, a másik a fődinamó súlyos károsodása miatt állt le – volt olyan genge pont, például az öntött főtengely sérülékenysége, ami még a sorozatban gyártott utódok 244-es motorjánál is komoly gondokat okozott (ott egyébként más is, például egy-két elhibázott megoldás a hajtókarok és csapágyak környékén, amit a félreállított 241-nél már rég megoldottak). A Bangor & Aroostook nem is rendelt ezután ALCO-dízeleket, és a szériatípus megbízhatatlansága is súlyos piaci veszteségeket okozott az ALCO-nak (és vele együtt partnerének, a GE-nek is). A 244-es motorra épülő mozdonyok gyenge szereplése, és a nyomában folyó egymásra mutogatás sokat ártott az ALCO és a GE együttműködésének, amelynek 1953-ban vége is szakadt.

1500a.jpg
My name reversed is loneliness. A típusból összesen két A- és egy B-egység épült, és sok minden annyira egyedi volt bennük, hogy hogy a két meghibásodott A-egységet nem lehetett volna felállítani az addigra már sorozatban gyártott FA1/FB1 alkatrészeiből.

 

A „Black Maria” is gyorsan eltűnt a süllyesztőben, mint aféle kellemetlen emlék, amire Stainthorpe csapata borongós balladákat ír – sokáig még a vasúttörténeti irodalom se találta feljegyzésre érdemesnek a három „halva született” mozdonyt. Ez a jelentéktelenség azonban csak látszólagos: a mozdonyok 1947-ben ugyan a lángvágó alatt végezték, de az egyik épen maradt motor visszakerült a próbapadra. Az Auburn-i csapat munkája végül mégsem veszett kárba: a megmaradt 241-es prototípus nyomán a 244-nél jóval megbízhatóbb 251-es modell kifejlesztésében teljesedett ki. Ez a típus az ALCO mozdonygyártásának utolsó felvonásáig kitartott, és még a cég letűnése után is sokáig építette (vagy még most is építi) a világ számos gyártója.

Végül essék szó a „Black Maria” újrafelfedezéséről is. Ebben a legtöbb érdeme Preston Cooknak van, aki évtizedek óta gyűjti és publikálja a típussal kapcsolatos történeti emlékeket. Amikor első cikkei megjelentek, még az EMD-nél dolgozott, ezért inkább William Cuisinier álnéven publikálta azokat (pedig a közzétett történelmi adatok éppen az EMD fejlesztési stratégiájának helyességét igazolják). Az itt bemutatott modell egy kicsit tisztelgés is Preston Cook munkássága előtt, aki színes, olvasmányos stílusával is leginkább a felszín alatt meghúzódó, de fontos összefüggésekre igyekszik rávilágítani. Ritka érték ez napjaink elbulvárosodó vasútbarát irodalmában.

Röviden a modellről

Összehasonlítva az FA1-et és a DL-202-t azonnal feltűnik néhány egyezés: itt-ott felbukkan egy-egy ismerős zsalusor, kapaszkodó, homokolófedő, de mindenek előtt egyeznek a tengelytávok. Az FA1-et szerencsére olyan tömegben gyártotta néhány éve a LifeLike, hogy még most is fel-felbukkannak néhány helyen, akár már 25–30 dollárért is. Ezzel számomra lényegében el is dőlt a hajtás kérdése: a jól futó, öntött fémvázas LifeLike mechanikára némi reszelés után tökéletesen felrakható egy Black Maria-mozdonyszekrény.

Bár egy egyedi darabbal is megelégedtem volna, a ragasztott polisztirollal szerzett vegyes tapasztalatok miatt a poliuretánból (Biresin G27) öntött, és így néhány példányban még reprodukálható szekrény mellett döntöttem. Először próbáltam ki egy darabból kiönteni egy teljes mozdonyszekrényt; ez a felpattintható kivitel miatt mindenképpen ajánlott. Mivel sok az azonosság az A- és B-egység kialakításában, ezért azt láttam célszerűnek, hogy az őspozitívokat néhány példányban előre leöntött elemekből rakjam össze: külön elem lett a két oldalfal, a hátfal, az orr, a pályakotró és a tető.

A jellegzetes Kuhler-orr egy régi F7-es részleges újrahasznosításával készült, amihez a vezetőállás oldalfalait és a szélvédők kereteit rajzok alapján, polisztirol-lemezből gyártottam le. Az orr pontos térbeli alakjáról sajnos nem áll rendelkezésre túl sok információ, azt leginkább fényképek alapján, az árnyékok, visszaverődések megfigyelésével kellett megbecsülni. Az orr–vezetőállás egységet ezután néhány példányban sokszorosítottam, az egyik darabot pedig a pályakotró készítésére használtam fel.

Az oldalfalak eredetije több réteg polisztirol-lemezből készült, ebbe a feleslegessé vált FA/FB-mozdonyszekrényről ültettem át zsalukat, homokoló-fedeleket. A géptér rácsainak egyszerű mélyedéseket hagytam, mert ide a kész modellen áttört szövet került. Ha öntött rács-imitációt tettem volna be, akkor is így döntöttem volna, mert az ilyen sérülékeny részleteket célszerű külön darabból kiönteni. Volt aztán olyan is, amit ezen a modellen elkövettem, de még egyszer nem kívánom megismételni: ez pedig a szegecselt pántok felrakása. Ezeket az eredeti FA-szekrényről öntöttem le és pillanatragasztóval raktam fel az előkészített polisztirol felületre. Ezzel a technikával jóformán lehetetlen volt az egyenletes és pontosan kiigazított felhelyezés – ehelyett legközelebb más megoldás után kell néznem, ígéretesnek tűnik például a vékony fémszalag.

A leöntött elemekből az A- és B-egység őspozitívjait pillanatragasztóval állítottam össze, ezek után gondosan el kellett dolgozni az éleket, esetleges sérüléseket, zárványokat. A szilikonforma (Oxam DC) elkészítéséhez egy vastag, belülről bordázott gipszkeretet öntöttem, ami megakadályozza a szilikonforma öntés közbeni kiöblösödését, elhúzódását. Az őspozitívoknak külön tálcára felragasztott állványt készítettem, amin már rajta vannak a légtelenítést és a forma két felének pozicionálását is segítő csatornák negatívjai.

Első ilyen alkalom lévén a negatívok kiöntésével is vegyes tapasztalatokat szereztem: a hátfalakra előre felrakott átjáró-keretek szemmel láthatóan megfogták a buborékokat, az A-egységnél olyan zárványt okozva, ami már a harmadik leöntésnél a forma szakadásához vezetett. A későbbiekben tehát jobban kell ügyelni mind az őspozitív öntésbarát kialakítására, mind a szilikon célszerűen irányított kiöntésére. A soron következő típusoknál mindez talán jobban sikerül.

rawcastings.jpg
In heaps they were, the dead stacked high. Az első öntvények, ahogy kikerültek a formából. Érdemes a minimálisan előírt kötési időnel tovább a formában tartani az öntvényeket, hogy a kifejtéskor ne vetemedjenek.

 

prepared_abset.jpg
I feel the birth of doom. Egy A+B pár az öntvények sorjázása, némi glettelés és a kapaszkodók felrakása után. A vezetőállás és a géptér létráihoz jól használhatók a Gold Medal Models-féle maratott ALCO-létrák, mert ezek a prototípusokon is többé-kevésbé megegyeztek azokkal, amiket a későbbi FA/FB-ken használtak.

 

prepared_cab.jpg
There was a wound here, I see its scars. A pályakotró külön öntvény, a felragasztása után néhány apróbb illeszkedési hibát ki kellett javítani. Ez az egy dolog bevált: a bonyolult részleteket, alámetszéseket célszerű külön öntvényekből kialakítani, ezzel is csökken annak a valószínűsége, hogy a mozdonyszekrény nagy öntőformája zárványos lesz és idő előtt megsérül.

 

A leöntött mozdonyszekrényekből egy A+B párra valót választottam ki, ezeket készítettem elő a festésre. Az A-egység kürtjét és a B-egység kazánjának nyílásait utólag esztergáltam ki, a kapaszkodókat acél- és sárgaréz-huzalból hajlítottam, a létrákhoz pedig készen vett, maratott elemeket használtam. A hűtőventilátorok és a géptér rácsaihoz egy régi monitorszűrő szövetét ragasztottam fel öntött poliuretán keretekre (itt is lesz még mit finomítani a technikán), a feliratozáshoz pedig matricákat nyomtattam.

A festés és feliratozás után a mozdonyok McHenry-vonókészüléket kaptak (némi reszelés árán a hagyományos MT is beférne), az A-egységbe pedig áramszabályozott LED-es világítás került. A LifeLike FA1 sajnos azokból az időkből származik, amikor a gyártó még nagy ívben figyelt a DCC-re, így aztán a digitális modellvasút kedvelőinek az a rossz hír jut, hogy a dekóder beépítése nagyon sok reszelést, átalakítást igényelhet. Első próbálkozásnak mindemellett azért talán elfogadható; borongós estéken remekül hozza a nyomott hangulatot, mint egy lepattant Innsmouth-i dokkmunkás, már csak pár régi New Haven-kocsi, egy nyálkás-ködös dioráma és a klasszikus ALCO-krehácsolás kellene a megfelelő összhatáshoz.

Az elkövetett hibákból meg lehet okulni, aztán amikor lesz idő a Baldwinokra, és midenek előtt az EMD-kre, akkor már lesz mire támaszkodni.

Ajánlott irodalom


[1] J. Claflin, K.L. Douglas: Alco FA-FB Tally. Extra 2200 South, No. 33, Mar.–Apr. 1972, pp. 26–27.
[2] W.A. Cuisinier: Pre-FA (Black Maria). Extra 2200 South, No. 34, May–Jun. 1972, pp. 17–18.
[3] W.A. Cuisinier: Alco's stillborn prototype: the Black Maria. Railroad Model Craftsman, Vol. 44, No. 1, June 1975, pp. 30–32.
[4] P. Cook: The Case of the Black Marias. Classic Trains 2009/3, pp. 72–77.

3 komment

Címkék: amerika scale n

A bejegyzés trackback címe:

https://vonatmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr634532252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

242 P1 2012.06.02. 00:53:06

Ha nem írod le, nem jövök rá, hogy nem egy gyári modell, hanem kézzel készült. :) Elnézve a kész, "faragatlan" öntvényeidet, talán nem is olyan reménytelen kifaragni a börzén vett laminátka kasznit a sorjából.

gxy 2012.06.05. 15:43:29

Az utóbbi években nem voltam börzén, de azoknak a kaszniknak, amiket anno láttam, egy nagy bajuk volt: az öntés előtt szemmel láthatóan nem kenték ki a formát valamilyen tapadásfokozó porral (akár a hintőpor is megteszi). Ha megszilárdul az öntvény, a jó szilikonról egyébként is magától leválik a poliuretán, de az öntéskor kell a por, hogy elég legyen a felszíni tapadás, hogy a gyantát behúzza a résekbe. Lehet, hogy páran ezért nem is mernek túl részletes öntvényeket gyártani, mert por nélkül mindig zárványos lett nekik.

Az persze más tészta, ha a Laminátka a PIKO-s kaszni átdarabolásával készült... az eleve nem túl részletes.

A sorja témájához: azért is teszem a formát egy vastag gipszkeretbe, hogy eléggé le tudjam terhelni a magot (különben felúszna). Így elég vékony a sorja ahhoz, hogy ne legyen reménytelen sérülés nélkül lefaragni. Az viszont fontos, hogy a következő öntés előtt a legfinomabb hártyákat is mind eltávolítsuk, mert attól vastagszik a sorja, ahogy egyre tökéletlenebb a szilikon-felületek illeszkedése. Tapasztalat alapján már a legvékonyabb hártya is komolyan be tud kavarni, ezeket érdemes ragasztószalaggal leszedni.

242 P1 2012.06.11. 21:03:16

Hülyeségeket írtam. Nem laminátka, hanem bardotka kasznit vettem.